Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
10 Pannonia belsejében tanyázó néptörzseket. Anyagi helyzetök lehetó’vé tette az érceszközök és fegyverek beszerzését, míg a szegényebb vagy a déli kultúra lüktető ereitől távolabb eső lakók körében — még mindig a kő- és csonteszközök használata dívott. Ama mély homályt, mely a Közép-Duna vidékének legrégibb ethnographiai múltját borítja, csak az árja népcsaládhoz tartozó illyrek, majd kelták letelepedése oszlatja szét némileg. Az árja népek már ősi hazájukban — szétválásuk előtt — a míveltség magasabb fokán állanak. Valószínűleg ismerik az ércet, a pásztorkodás mellett földmívelés- és iparűzéssel is foglalkoznak. Hosszú vándorutjokban tán némi visszaesés is mutatkozik, vagy mívelődés dolgában legalább ázsiai testvéreikhez képest hátramaradnak ; de bizonyára mégis magasabb míveltséget7) ültetnek át európai hazájukba, mint aminővel itt találkoznak. Az illyrek különböző törzsei az Adriától a Közép-Dunáig terjeszkedtek ; de a dunamelléki törzsek legrégibb társadalmi viszonyairól adatok hiányában keveset szólhatunk. Mégis alig fogunk tévedni, ha e népeknél is — legalább megközelítőleg a thrákok mívelődési fokát feltételezzük.8) A történelmi kor küszöbén iró Appián szerint a pannonok nem alkottak nagyobb városokat s jobban szerettek falvakon és szállásokban letelepedni s azért nem is voltak közös tanácsházaik. Házaikat egyébiránt úgy a pannonok, mint az illyrek fából és rőzséből építették; mert házaik a rómaiakkal vívott harcaik folyamában földig égnek.9) Hihető, hogy Kr. e. a második évezredben már itt tanyáztak. A kelták újabb és újabb néprajok Európába költözése által az Atlanti-tengerig szorítva — a Kr. e. hatodik században kelet és dél felé kezdenek terjeszkedni. E mozgalmak következménye,10) hogy a Kr. előtti negyedik század óta Galliától a későbbi Pannonia keleti határáig, tehát a Dunáig mindenütt kelta népelemmel találkozunk. A pannoniai kelták különböző törzsekre oszolva részint kiirtják, részint összeolvadnak az itt 7) Ribáry Világt. I. 454 1. 8) V. ö. Goos id. m. XIV. B. 117—174. o) Illyr. 11, 21, 22. I0) Livius 5, 34, Justinus 1. 24, 4.
