Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
11 talált illyrekkel, s kétségkívül tovahaladnak mívelődésök megkezdett pályáján.11) Letelepedésük általánossá teszi az arany- és bronzeszközök (utóbb ezüst) használatát. A kelta iparcikkeit maga készíti, sok tekintetben fejlesz- tőleg hat az iparra, majd a kereskedés utján megszerzett művészibb kivitelű — főleg fény űzési cikkeket utánozni is törekszik. A felsőitaliai kelták, — a bojok — is/2) 190. táján a Közép-Duna mellékein keresnek uj hazát s természetesen az etrusk és római míveltség elemeit is átültetik uj hazájokba. Livius szerint18) Scipio Nasica a bojok felett győzedelmeskedő római hadvezér zsákmánya közt sok kelta kocsi, fegyver, ércedény, arany nyakék, sok szép mívü ezüst edény és a lapokon két lovas szekeret ábrázoló kelta pénz volt látható. A történelmi kor feltüntével Pannonia lakói már mindnyájan kelta fegyverekkel harcolnak a rómaiak ellen, kik a kelták s Pannonia egyéb lakói között fennálló politikai vagy egyéb választó falról nem emlékeznek. A déli népek áruforgalma kétségkívül szenvedett a kelták pannoniai letelepedése által; de azért a kereskedelem nem szünetelt. Polybius idejében az etruskok nemcsak hogy kereskedelmi összeköttetésben állottak a keltákkal14), sőt M. Aurelius Scaurus 115-ben Kr. e. kereskedelmi szerződésre lép a mai Styriában lakó taurisk törzsű keltákkal. A pannonok szarvasmarhákat és nyers bőröket cseréltek be a borért, melyet itáliai kereskedők tömlőkben szállítottak az Okra szorosig (Krain határán). Az illatos Saliuncu (?), a halak és túzokok is a keresettebb pannoniai árucikkek közé tartoztak.16) A déli kulturállapotokkal szemben érthető, hogy a görög vagy római irók barbároknak nevezik a keltákat. De ha a keltauralommal összeeső bronzkori emlékeinket kiegészítjük ama vonásokkal, miket egyes irók (időszámítási aeránk két találkozó századából) a nyugati keltákról közölnek : akkor a ") Mommsen azt állítja legalább a galliai keltákról : Rom. tört. 296 1. ötöd. könyv. Ford. Toldy István. >») Polyb. 2. 35. ,3) 36, 38—40. “) II, 17. “) Aristot. h. anim. 8. 14. Athen. IX. 398.
