Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1878

— 21 — Hangutánzó kifejezésekben festi itt a természet megindulását, boszuját a zugó viharok, cikázó villámok mennydörgő ütéseiben, melyekben „Ekkor, mert hihető, a gyilkost űzte pokolra." Eloszlanak a társak. Hazánk nyugati havasaiban találkozik Szabadi László a lezajlott harcok hősével, Komáromy Istvánnal a remetével, kinek „Ősz haja vállra feküdt, mellét seprette szakála, Hajladozó derekát gúzsalta rekettye növése, És kérges talpát általkötögette fahéjjal." Szabady László utmutatást kér a remetétől Liliomvölgybe. Az utmutatást jóslattal fejezi be, azon nemével a csodálatos elemnek, melyet Horvát Endre Árpádjában is használ, midőn az isteni beavatkozást papjai által közvetíti. 100 év múlva Liliom-völgyéből ered a szabadító: e remény erősíti Szabady Lászlót és társait, e remény ád erélyt Zirc felszabadítására. Útravalóul szép csomó intelmet visz magával Liliomvölgybe. „Isten az ő szeretett fiait kísérti csapással, S kik mint érdemlik, bért nyernek tőle azonként. Nemde kemencében tűznél tisztítod az ércet ? És hol aratni akarsz, ugarod fölszegve pirítod? És melyen szántasz, veszed ostorhegyre tinódat. A márványt véső, az acélt fényíti csiszálás. Fát gyalulás, fenkő a vasnak hozza meg élét. Ok is próbálják, mennyit kell türniök ottan, Hogy gyengébb kormányok alatt engedjenek itthon. Sok hevet és hideget kellett szenvednie annak, Aki nagy érdemeket gyűjtvén, elvette jutalmát. Akit az engedelem szomorít, s szolgálni makrancos, Léptesd fel, bizonyos, gonoszul forgatja hatalmát. Aki sokat képes, keveset meggyőznie könnyebb. Tűrjenek ők is hát; embert szedi rendbe fenyíték. A keserű cséezét, ki szemét hunyorítva taszítja, Nem méltó értetni fogát soha mézes italhoz. És mi fanyar kezdetben, azon lehet édes idővel : Zöldében fujtós, de puhán a berkenye izlik. A nyers ifjúnak hasznos türközni magával, És a terhek alatt pityeregve alélnia nem szép." íme csak egy helyütt mennyi tanelem, melyet a hősköltői nyelven elbeszélt cselek vények hordoznak.