Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1878

— 22 — A jóslat teljesítője, Dréta Antal zirci apát, akinek egyéb kiváló tulajdonaihoz, de kivált tettekben élő hazaszeretetéhez köti e szerzet érdemeit, a haza jövőjét. „Mit ? vagy tudni tilos, mely felvont századot élünk : És mindenkor az ó vágásra tereljük utunkat, Melyen az ostobaság avatott gyávái keringtek ? Avagy játszani kell avval, kiben egybecsatolva Van tartós létünk s szabad élet lelke, hazánkkal ? Mostoha az s roszabb, ki szülőjét megveti: átok Mint nevelő anyját kinzó gyilkosra, szakadjon Arra, s az ölyveknek gyomrát hizlalja veséje. Ti rút visszavonást élesztő szelleti, a jót Nemde szeretnétek terh nélkül félre takarni, Es mikor a haza kér, csengő fületekre feküsztök ?" Dicsőíti Dréta Antalnak mindent átölelő fenkelt szellemét ; reméli: „A görcsös munkát elvégzi az állhatatosság ; Es a jól kiütés válik diszére az észnek ; Ami csak önkint jő, marad annak hire szikáron, Vagy, ha kevésbe kerül, nem fogja követni dicsőség." Sokat vár a fönkelt szellemtől s példákból azt következteti: „A szívnek nagysága tehát érdemli az első S legfelsőbb helyet, a többit rendeljük utána." Végül kiemelve Dréta Antalnak érdemeit Zirc függetlenítése, Pilis és Pásztóval történt egyesítése körűi, a hozzá és szerzetéhez kötött remények teljesülését ecseteli: „Általad éljenek ők, te is úgy fogsz általok élni: Míg nap az égen jár és a föld sarkai tartnak." Ily magas lengületü költemény írójában nem csoda, ha, Baróti Szabó Dávid után, kortársai egy második Virgilt láttak, aki már a felkelő nemzethez irt ódája előtti jelmondatban sejteti: „Arma virosque cano !" Ez időtől fogva nem merül föl műveltségtörténetünkben nagyobb horderejű mozzanat, melyért őt első sorban lelkesülni, buzdítani ne látnók. Mennyit küzdöttek íróink, menynyit honatyáink a nemzeti szinügyért, míg az elfogultak annak fontosságát nyelvre, nemzetiségre, irodalomra és életre elismerék. Emlékezzünk Vesselényire, Rádayra, Kulcsárra, emlékezzünk az 1825-iki országgyűlés küzdelmeire. Szinügyünk diadalában nagy érdeme van Horvát Endrének is ; ő nemcsak lelkesít