Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1878

— 20 — „A zsoltáros atyák . az oltár Zsámoly előtt éjt-nap harsogtak ájtatos énekSzóval bőséget az egek felséges urának ! Taníták a földmívest, iparost, művészt, kiki feladata szerint fáradozva polgár- s hazatársa javára. Ámde „A haladékony idő mindent hátrálni parancsol, Bontja az összevalót, mi erős, eltördeli izre ; Mint egy nyiladozó örvény gyomrába kanyargat Mindent. Ebbe szakadt magasan kelt fénye hazánknak." „Hol vagytok, Hunnia szülte dicső lelkek ? . . . Sajó-, Várna-, Mohácsnál, Szigetnél. „Hol vagytok jó szerzetesek ? . . . Nincsenek ők . . . Tiszteletes szép klastromaik egymásra ürülnek." „Költözik a szebb nem, rabszíjon sírnak az ifjak, Válva hazájoktól kényén szolgálni pogánynak!" Zirc is lealázva van gőgös Omárnak nyilaitól. Majd Bocskay, Báthory, Bethlen borílja lángba fél Magyarországot, s Zircet Thuri György, Benedek és Farkas bírják. II. Mátyás alatt 1609 Monoszlay Mihály, győri kanonok, majd Bolezáry István, szerémi püspök, majd Böjté István, esztergomi kanonok voltak zirci apátok, nemcsak cimet viselve, hanem némi jószágot is birva. Ezek utóda Héderváry János, scopiai püspök és győri kanonok lett, ki az apátság jószágai visszanyerésében, vagy kiváltásában lelte örömét, hivatását. Dicsőíti e jótéteményét a költő. „Mit használ lennünk, ha homály burkolja nevünket!" „Élsz köztünk dücsben, s kik utánunk lesznek, azoknál. 1660-ban a liliomvölgyi Ujfalusi Márton ,,A szanaszét heverő köveket rakogatja helyökre, Melyeket elcsordult könyekkel közbe megöntvén, Egy kisded hajlékot emel, szedi társait össze. Udvardy Márton a badacsonyi szőllőkbe mentekor útonállóktól meggyilkoltatik. A társak keseregnek. „A természet az őszt amint elhullani látta, Megnémult, a szélylyel eredt bükk galyja nem ingott, S a bércről rohanó forrás bámulta, mi történt."