Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877

- 16 ságuk vagy valamely bűntény miatti üldöztetésök alkalmával a templomba menekültek, kijelentvén, hogy keresztényekké akarnak lenni, csak akkor vétessenek föl, ha minden adósságaikat tisztázták s ártatlanságukat beigazolták. II. Theodosius 431-ben rendeli,

3

7) hogy nemcsak az oltár és a templom egész belseje, hanem minden, ami a templom környezetében fekszik a bemenet legtávolabbi pontjáig — a menhelyjoggal legyen fölruházva ; tehát a templomhoz tartozó kertek, szabad terek, folyosók, melléképületek, fürdők, nehogy a menekültek magában a templomban vagy az oltárokon tartózkodjanak, egyenek, igyanak. Senkise merészelje ott őket templomrabló módon megtámadni s elhurcolni; aki pedig azt megtenni merészelné, az sohase élvezhesse a menbelvjogot. Fegyvert a menekülőnek nem szabad magával vinnie. Ha a papság által a püspök nevében a fegyverletételre felszólítva, azt le nem tenné, akkor félretéve minden emberszeretetet, ha a szükség ugy hozná magával, elfogatása érdekében a karhatalmat is be kell bocsátani; de csak a püspök és a császár vagy a törvényszék beleegyezésével. E törvényre több rabszolgaságra kárhoztatott hadi fogoly szolgáltatott alkalmat, kik uraik embertelensége elől kivont karddal menekültek az oltárhoz. Minden kérelem, hogy távozzanak onnét, hasztalan volt, úgyannyira, hogy az istentiszteletet nem lehetett megtartani. Több napon át minden hozzájok közeledőt fegyverükkel fenyegettek; egy papot megsebesítettek, egy másikat pedig megöltek s végre maguk is öngyilkossággal vetettek véget éltöknek. Ugyanazon Theodosius a következő évben azt rerideli, hogy a rabszolga, ki fegyvertelenül menekül a templomba, csak egy napig tartózkodjék ott; az esetről a papság tegyen jelentést az illető urának vagy annak, akinek büntető keze elől menekült, mire az utóbbi a szenthelyeket s a hatóságot megillető tisztelet megóvása végett bocsásson meg neki teljesen s azután vigye magával rabszolgáját. Ha fegyveresen menekül oda, úgy ha kell, erőszakosan is elhurcolandó onnét; ha a küzdelemben megöletik, halála büntetlen marad.

3"*) Leo császár Ervthius pápához irt levelében már kiterjeszti a menhelyek jogkörét, midőn 446-ban azt irja: semmiféle menekülő, bármily állású legyen is, ne zárassék ki vagy vezettessék el a menhelyről ; a püspök vagy egyházgondnok sohasem kényszeríthetők a menekült adósságainak lerovására. Aki pedig ezt 3

7) Corpus Juris Civil. Cod. lib. I. titul. XII. De his, qui ad ecclesiam confugiunt. altera pars. Lipsiae. 1868. M) N. o. Dat. V. Kai. April. Constantinop. Valerio et Aetio Const.