Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 43 — lése, csekély kivétellel, veszélyes uton haladt; élvezetek hajhászása s szellemi elfásultság fogták el őket. Megjegyzésre méltó Nerva intézménye a szegény szülők árvái számára, kik állami költségen neveltettek. Még inkább kitüntette magát ez irányban Traián és Antinonus Pius ; mely utóbbi, neje, Faustina, emlékére állított árvaintézetet szegény leányok számára. A grammatikusoknál költeményeket és szónoklati gyakorlatokat tanítottak. Homér és Virgil szolgált alapul. Tanulták P. Syrus életmondatait is. A tananyaghoz sorolták ekkor már a rajzot és zenét is. Arhetorok ezentúl márprofessores eloquentiae neveztettek, s ezen iskolában a: suasoria és controversia, grammatica, philosophia, rhetorica, geometria és zene — liberalia studia neveztettek, s ezek képezték átalán a fiatal római képzőeszközét. Ily alapon állt a nevelés és oktatás a császárság legkésőbbi éveiben.

1) „Terjedett ugyan a tudomány iránti szeretet, s nem csupán Gallia, hanem Germania és a megosztott Britannia is ismerte a remekműveket, s közben-közben szép nevekkel is gyarapítá az irodalmat; eredetiség azonban hiányzott abban, s ezt sem a fejedelmi pártfogás, sem a magánosok bőkezűsége föl nem ébresztheté. A bölcsészek egyedül a régiek nyomán lépegettek, azoknak tanain rágódtak. Az irók vagy szolgailag utánozták elődeiket, vagy ha azok ösvényéről letértek, őrjöngök módjára tévelyegtek, elvesztvén a nemzeti míveltséget a nélkül, hogy az ujjal megbarátkozhattak volna. A vagyonosok alig vettek kezökbe valamely satirát vagy szerelmi könyvecskét. Az iQak, kik Rómába jöttek tanulás végett, többnyire kicsapongásokra vetemedtek annyira, hogy több izben törvényesen utasíttattak vissza hazájokba. Bölcsészek és mathematikusok neve alatt kontárok és csillagjósok minden utcát elleptek.

9) A rómaiakat ezután valamint az életben, úgy a tudományok terén is mély álomkór fogta el. Ha támadtak is időről-időre lelkes férfiak, kik a szellemi munkásság kialvó lángjait éleszteni igyekeztek, de azért az egészbe uj életet önteni képesek nem voltak. Ily sors érte a nevelést is. Jellemző képet nyújt a római élet utósó századáról Ammianus Marcellinus (XIV, p. 15. ed. Hamb. 1609).: ') V. o. Pauly Realencycl. III. B. 49—54. 11. ») f'antu, Egyet. Tört 5. k. 290. I.