Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 11 — gárok közé fölvételtől függött, de szabadságát s életét soha sem bánthatta. A római patria potestas állítólag Romulus által hozatott be, de szigorúságánál fogva már a XII. tábla törvényeiben is lényegesen módosíttatott, sőt a decemvirek által az élethalál fölötti jogot is megszüntette.

1) Az atyai hatalom erejénél fogva jogában állt a családatyának alattvalóit megbüntetni, elitélni, rabszolgaságra vetni, sőt meg is ölni. Az ősidők szigorúságával e jog egybehangzani látszott, de némik^p mégis enyhült azáltal, hogy szabályszeriileg nem járhatott el ünkényüleg ebben, hanem kötelessége volt családi bíróságot összehívni.

2) Ezt összehívni szükséges volt, hacsak nem akarta káros erkölcsi elitéltetésnek kitenni, kivéve azon esetet, ha nyilvános főbenjáró bün forgott szóban, mert ez esetben minden továbbozás nélkül maga is hozhatott Ítéletet, minthogy illendőbbnek látszott, hogy az atya Ítélje el fiát, hogysem az a törvényszék előtt fiának vádlója gyanánt lépjen föl.

3) Fordult elő azonban néha oly eset is, hogy a halálbüntetés számkivetéssé, vagy inás nagyobbszerü megfenyítéssé volt változtatva. Később a császárok ügyeltek föl, valamint előbb a censorok, hogy a patria potestas-szal visszaélés ne történjék, sőt a második században Kr. u. e jog törvény által lett teljesen megszüntetve. — Némelyek a patria potestas-szal összezavarják a jogot, újonnan született gyermeket megölni vagy kitenni. De ez nem atyai, hanem állami jog volt, melyet Romulus ad tt az egyes családoknak, csakhogy ez az idétlen szülöttekre vonatkozott, s nem kivétel nélkül mindenkire. Még azon esetben is, ha ez idétlen volt, tartozott öt szomszédjával állítását igazolni. Az mindenesetre szenyfolt marad a rómaiaknál, hogy e kitevési szokás, akármineinü mértékben, többször előfordult nemcsak a szegényebb, de magasabb rangú családoknál is. Végre jogában állott a családatyának gyermekét el is adni, még pedig akár szegénységből, akár valamely más rá háromolbató ') Dionys. II., c. 27. *) Val. Max. V., 8. 2. Cassius filium — adhibito propinquorum et amicorum consilio affectati regni crimine domi damnavit verberibusque affectum necari iussit. 3) Sallust Catil. 39. Fuere tamen extra coniurationem complures, qui ad Catilinam initio profecti sunt; iu bis A. Fulvius seuatoris filius, quem retractum ex Aitiere parens necari iussit.