Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876
— 12 — baj eltávolítása végett. Azonban noha e szokás fónnállott s a XII. tábla törvényei által el volt ismerve, még sincs rá egy példa sem, s felvehetjük, hogy az korán megszűnt és csak az emancipationál mint forma volt még szokásban. 1) Az atyai hatalom alatt állók nem bírhattak saját vagyonnal, sőt keresményeik is a családatyáéi voltak. S ez azon jog, mely a gyermek eladásánál különösen tekintetbe vetetett. A gyermek nem szűnt meg egyén lenni, csak a fölötte levő jog a keresményt illetőleg adatott. Az erkölcsök finomultával e jog oda szelídült, hogy az atya felnőtt gyermeke keresményéből egy részt használat, — de nem tulajdon — végett annak átadott, mi, minthogy kezdetben baromállományu volt, peculiumnak neveztetett. 2) Ha tehát valaki ebbeli jogairól le akart mondani, vagy ilyfele jogot nyerni, azt háromfélekép tehette: arrogatio, adoptio és mancipaíio által. Erre nézve azonban szükséges volt, hogy mindkét fél római polgár volt legyen. így tehát ha az egyik megszűnt azzá lenni, elveszte ebbeli jogát is. Csak is igy volt ez rendén, minthogy az egyes családok az állam érdekének mindig alá voltak vetve, mi szükségkép eredményezte, hogy az atyai hatalom idő folytán igen meglazult. Az ősidőkben az atyai hatalom még egész szigorúságával érvényében van, amennyiben egyedül látszik jogosult félnek nemcsak gyermekeire, hanem törvényes házasság által valamely gyermeke nejére és unokáira nézve is. A patriciusi állam korában némileg korlátozva volt e jog állami célból, másrészt pedig kiterjesztetett nemcsak a törvényes házasságból származott gyermekeire, hanem más idegenekre is. Ha a két fél közöl egyik sem szenvedett polgári jogaiban megcsonkítást, akkor a fiu atyja hatalmában maradt annak halálaig. Az atyai hatalom csak azon rendkívüli két esetben szűnt meg, ha a fiu fiamén Dialis-Jupiter-papja lett, a leány pedig vagy fölvetetett Vestaszüzek közé, 8) vagy oly ünnepélyes házasságra lépett, melyben atyja hatalmát féije örökölte s annak nem annyira neje, mint inkább leányaként tekintetett. Ez neveztetett „conventio in manum"-nak s ezt ') Gallus II. r. 59. 1. Si páter tilium ter venum duit, filius a patre liber esto Ulp. X. I. Cai. I. 132. 2) Lange 101. 1. 3) Ulp. X, 5. Iii potestate parentum esse desinuut hi, qui Flamines divales inaugurantur et qua: virgines Vestse capiuutur.
