Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1875

— 58 — Noha az ily barbar fibulák a vasútállomási temetőben köny­üvegekkel is fordultak elő. Ezek után Ítélve, nehéz nemcsak különböző, de ugyanazon helyen is határvonalt húzni barbar és római temetkezés közt, fölté­vén, hogy mindig ugyanazon barbar népekről van szó, amelyek vagy politikai önállósággal b i r t a k > vagy a rómaiaknak hódoltak. Tekintsünk szét manap a világ népein s azon tapasztalatra jövünk, hogy a miveltség fejlődésfoka mai nap úgy áll népeknél egymás mellett, mint századok előtt egymásután volt. A chinai nép fémtükröt, a bengáli nő lábpereceket használ. Az ázsiai szigeteken obsidián-eszközök vannak forgalomban az európai s más világrészi népek mellett. Pedig ősnépek miveltségfejlődési egymás­utánjában az obsidiánnal paleolith-korszakot jelelünk. Aki a régészkedésnek, mondjuk ki őszintén, mai nap divatos szaknak, természetébe s azon következtetések nagyszerű horderejére mélyebben tekint, melylyel művészet és tudomány egy-egy eddigi vívmányát romba dönteni iparkodik: lehetetlen lelkének el nem szomorodnia, látva mint erőtetik be uralgó nézeteiket egy-egy le­letbe, melynek hitelességét egy-egy házaló, nyerészkedő vagy épen hamisító tukmálja vevőire. Az én Tiberiusom, Néróm, Vespasianom, Domitianom, Nervám, Trajanusom, a sok cím helyett nemesen egy­szerű Hadrianusom, a M. Aurél által restituált LEG. X, mely Ar­rabona tégláinak is felirata, gyönyörű patináju M. Aurélom, Clau­diusom, Aurelianusom, Probusom, Delmatiusom ritkaságfokra meg sem közelíti egyes gyűjtőknek s magának a bécsi gyűjteménynek példányait; de egy szép reggel nem is ébredek a felfedezésre: hogy érmeim egytől-egyig hamisak. Mert muzeumunk temetkezésjellemző példányai fő részét előttem vették föl. Lesz még idő, midőn hiteles leletü egyszerű bronzérmeket aranynyal fizetnénk, hogy annak a nagy mérvű, teméntelen vissza­élésnek elejét vegyük. Mert prózai kereskedéssé fajul e szak, melynek mint tudomány­nak nem hasznaért, hanem önbecseért kellene a hivatottak, önzet­lenül lelkesültek részéről míveltetnic. Hogy a hazai régészet műrégészet nevét ne csak szenvelegje^ hanem valóban kiérdemelje, nem elég ámítással, fényeJgéssel, kül­földről elvont elvek- és eszméknek a hazai, lényege és megjelené­sében saját jellegű leletbe való beokoskodással megelégednie. Központi és provinciális rmizeurnok őrei, régészeti egyletek

Next

/
Oldalképek
Tartalom