Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1873

— 16 — esnek vissza, hol bizonyos mélységben fénylő ködfellegekként oszlanak szét. Ezek azonban csak rövid ideig tartanak és ritkák; a legszebbek mindenkor a foltok régiójában jelentkeznek ; néha a legcsodálatosabb alakokat öltik, erősen hajlott, mozgékony és hatalmas szelek által ide-oda hányatott lángokhoz hasonlítanak és rövid létök tartama alatt nagy állhatatlanságot tanúsítanak, mely néhány percnél tovább nem tart. A legszebb, melyet P. A. Secchi a collegium ramanumon jul. 1. 1871ben megfigyelt, 150 kilométernyi sebességgel (465000 láb) egy másodperc alatt szökött fel a magasba és 10 percig tartott Végre megemlítendők még a csomóprotuberantiák (Büschelprotuberanzen); ezek némileg hasonlóknak látszanak a sugárprotuberantiákhoz, de azoktól mégis lényegesen különböznek csekély fényben, állandóságban és hosszú tartamukban. Kiválóan felső részök felhőkben végződik, és tetemes magasságig felhatnak; néha rendkívüli nagy kiterjedést nyernek azáltal, hogy több egymással egyesül, — főmegkülönböztető jelök azonban az, hogy a napkorong széle bármely helyén mutatkoznak. A protuberantiákról egyáltalán még azt jegyezzük meg, hogv e fénylő tömeg néha forogva csavaralaku tekervényekben rohan felfelé, amint ezt szintén Secchi april 17-én 1871-ben észlelé egy óriási nagy protuberantián, mely egészben véve hasonlított óriási csavarhoz. A protuberantiák belsejében is látszanak némelykor forgó mozgások, vagy az a tünemény, amint ily kettő egymásfelé hajolva, fenn a magasban egyesül. A napfoltokat Fabricius fedezte fel 161 l-ben. E foltok inkább barnák, mint feketék; majd hosszúkás, majd koraiaknak, majd szakgatottak Nagyságuk változó, 30.000 méri', szélességtől az elenyésző kicsinységig (naplyukacsok); a legnagyobbak a légritkábbak, a legkisebbek megszámlálhatlanok. A nagyobb foltok leginkább 10—40° szélességben mutatkoznak, az úgynevezett „foltok övében" ; ritkák magán az egyenlítőn, és majd soha a sarkokon. Mig a halvány naplyukacsok gyorsan változnak és múlnak, addig a nagyobbak tovább maradnak fenn és végig vonulnak a nap tányérján keletről nyugatnak, körülbelül 13 nap leforgása alatt — és ismét 13 nap eltelte után a nap keleti szélén újból merülnek fel. Schwabe egy foltot 1840-ben 8 körülforgás alatt észlelt; 1861—62 ugyanazon foltcsoportot 22-szer visszatérni tapasztalta. A nagyobb foltok még sötét maggal is birnak, me-