Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1873

- 17 — lyet egy kevesbbé setét udvar (penumbra) környez; határain számos napfáklya mutatkozik. A napfoltok a napegyenlítő közelében 24 napot, mig a tőle távolabb fekvők 26 napot igényelnek a körülforgásra, mig régi helyökre visszatérnek. E tünemény abban leli magyarázatát, hogy e napfoltok a nap egyenlítőjén magasabb regiókból mélyebbre sülyedvén, magukkal nagyobb sebességet hoznak, és igy a többit a forgásban megelőzik, — mig a nagyobb szélesség alatt fekvők ezt lasabban tehetik meg, még távolabb esőknél ez még bonyadalmasabbá válik, ha tekintjük azon sokféle áramlatot, mely ezen óriási gáz- vagy fellegalaku tömegben származik. A napfoltok száma változik; Schwabe állított egybe egy táblázatot, 1826 1870-ig, melyből kitűnik, hogy a foltok 11 év alatt egyszer elérik a maximumot és minimumot. Igy 1843-ben a foltcsoport száma 34 volt, és 149 nap volt az évben, amelyen foltot látni nem lehete; mig 1848-ban folt nélküli nap egy sem volt, és a csoportok száma 330-at tett. Wolf Zürichben majd 200 évről vizsgálta meg ezen ingadozásokat, és azt ll^-nek találta. A napfoltoknak nagy száma természetesen csökkenteni fogja fényhatályát is, mit már a régiek is észrevettek. Igy Virgil ismétli azt, mit a történelem mondaképen tovább ád, miszerint a nap Julius Caesar halála alkalmával elsetétedett: lile etiam extincto miseratus Caesare Romám, Quum caput obscura nitidum ferrugine texit, Impiaque aeternam timuerunt saecula noctem. Időszámításunk szerint 553- és 626-ban Kr. u. a nap több hónapon át homályosnak tetszett. De ezen adatok mind meg nem bizható módon észleltettek — és a tulcsigázott képzelem szüleményei lehetnek, vagy talán tudatlanok által észlelt napfogyatkozások voltak. Több vélemény van felállítva e foltok mibenlétéről és okáról — legvalószínűbbnek magyarázza meg eddig S e c c h i következőképen: A nap belsejében duló erők annak felületéig elhatván a photosphaerai tömeget széles körben felemelni ügyekszenek, miáltal szabálytalan photosphaerai magaslatok (hegyláncolatok), fáklyák, valamint ezeknek megfelelő mélységek, völgyek keletkeznek; egy időben a fáklyák közt itt-ott az izzó könenylég áttör rajta protuberantiák alakjában; mire a felkorbácsolt photosphaerai tömeg a vesztett egyensúlyt helyreállítani törekedvén minden oldalról összetódul, hogy a származott mélységeket ismét betölthesse. Es mivel e mélyedések2