Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1873

- 15 — számlálhatlan mennyiségű kisebb, tüzes sugarakat, vagy apróbb lángokat láthatni, és ekkor égő mezőként tűnnek fel. Ezen lángok magassága egyik pillanattól a másikig változik, mely magasság néha a chromosphaera kétszeres magasságával (2000— 3Ö00 mf.) is felér, és melyek nyilván nem egyebek, mint kis mérvű protuberantiák; ezek a chromosphaerából emel- Protuberankednek fel és átlag véve csekélyebb fénynyel birnak, mint a chromosphaera, mert ez utóbbit néha felhőkön, ködön át is szemlélhetni, mig az elsőket nem. A protuberantiákat létrehozzák azon hatalmas forradalmak, melyek a nap belsejében véghez mennek, melyek a nap felületéig elhatván, a photosphaera és chromosphaera felemelkedésében és sülyesztésében nyilvánulnak — gyakran nagymérvű kiterjedésben tetemes magaságig. A protuberantiáknak külalakja nagyon különböző egymástól, és S e c c h i a leghatározottabb jellegűeket valamint a leggyakoriabbakat négy csoportra osztályozá, úgymint: Halom protuberantiák (Haufenprotuberanzen), melyek a chromosphaera helyi felduzzodásai — kellő nagyító mellett felismerhető bennök a felhőalak és a lángok lobogó mozgása. Fényök rendkívüli élénk; sok esetben a kitörő tömegek alapját vagy utósó maradékait képezik, melyek a nap belsejéből kivettetnek. Ködalak u protuberantiák a legközönségesebb, kiválóan a nap sarkvidékein mutatkoznak, az előbbieknél sokkal fényesebbek és elmúló protuberantiáknak maradványai — ezek már mint elszakadt és különvált tömegek a legkülönbözőbb alakokat öltik. Legtöbbnyire jelentékeny magasságig jutnak el olyannyira, hogy 2-3 első percnyi magasságok (körülbelül 86000—128000 kilometer) épen nem tartoznak a ritkaságok közé. A legérdekesebbek a sugárprotuberantiák, melyek egyúttal a legerőszakosabb kitöréseknek szüleményei. Eszlelhetni ugyanis gyakrabban : mint vettetnék fel igen fényes, egyes világító fonalokból összetett tömegek a nap testéből, majd tetőirányosan, majd ferdén emelkedvén a magasba. Kivételképon felülmúlják fényben a chromosphaerát. Alapjuk szabályszerű, fonálalaku szer kezettel bír; az egyes fonalak oly élénk fényesek, hogy azok számát könnyű szerével meg is olvashatui. Fenn a magasban felhőalakban szétterülnek, és ekkor a legfenségesebb, tűzijáték képét adják — néha egyes ágaik hajtalékalaku görbületekben, a reppentyükhez hasonlóan,