Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1871
6 Toldy Ferenc: Midőn Pannóniába indultak ki, választottak maguknak egy nagy fejedelmet, ki nem csupán hadi vezér, hanem az ujon szerzett álladalmi egység közvetítője volt, s valódi felségi jogokat gyakorlott: mihez képest a magyar korlátolt örökös monarchia sajátlag már ekkor vette kezdetett. 3 3) A hiteles kútfőkből merített idézeteink, s az ezeket elfogadó jeles történetíróink véleménye igenis meggyőzők arra, hogy Árpádot és közeli utódait fejedelmi hatalomkörrel felruházottaknak higyjük. És most nézzünk az ellentáborba. A vezéri hatáskör mellett következő jeleseink küzdenek: Horváth István, Szalay László, Szabó Károly és Kerékgyártó Árpád. Honnét meritik érveiket? Kül- és belföldi kútfőkből. Lássuk röviden mindegyiknek véleményét. Horváth István azt mondja: „Árpád vére, melynek Béla király névtelen jegyzője szerint az uralkodásra örökség adatott. Noha a hét vezérek alkujoknak ezen tzikkelyét sem tartom hitelre méltónak, s inkább azt hiszem, hogy Árpádnak a katonai főkormányon kivül nem volt uralkodó hatalma." 3 4) Később hivatkozván Leo, biborb. szül. Konstantin és Kézai általunk alább közlendő helyeire igy ir: „Ilyes adatok nem egyeznek meg a monarchiával, melyet csak sz. István alapított legelőször hazánkban, sem a főuradalommal." 3 5) Szalay László igy ír: „Minden arra mutat, hogy a fejedelemség, a „duxxá" és „praeceptorrá" választatás csak a fővezéri hatalmat adta meg. A tizedik század közepe táján élt magyarokról, kik már ötven évig az ország birtokában voltak, irja Konstantin: „a türk törzsökök nincsenek fejedelmeiknek alávetve, hanem, külön mindenik törzsök más más folyam partjain lakván, kölcsönös szerződés utján arra kötelezvék, hogy a mely rész haddal támadtatnék meg, azt mindnyájan közös erővel támogassák. Hadi fővezérök pedig Árpád véréből való fejedelem." Az álladalmi forma tehát „szövetség" volt közös hadi fővezérrel, de nem közös fejedelemmel. Kiviláglik ez Konstantinnak „de ceremoniis aulae byzantinae" czimű munkája azon helyéből is, mely a görög császárral a magyarokhoz intézett levelekre e czimet íratja: „ad archontes turcorum" a magyarok fejedelmeihez. (Azonkívül) Kézainak egyik helye e tekintetben igen jellemző, s olyas, mely minden kétséget eloszlat: Egy főbírót is választottak maguknak — igy ir Kézai — ki a szövetséges seregnek törvényt szolgáltasson, a pörlekedő feleket megnyugtassa, a gonosztevőket megbüntesse, olyképen, hogy azon esetre, ha a főbiró méltánytalan ítéletet hozna, ezt megsemmisíthesse a közgyűlés, mely a hibás fővezért és főbírót is kénye szerint letehesse. Es ezen törvényes szokás a hunok vagy magyarok között Taksony fiának, Gézának idejéig sértetlenül megtartatott." 3 0) Szabó Károly: „a magyar álladalom a X-dik században nem egyeduralmi alapon, hanem a nemzetségek szövetségén alapult a nemzetségek külön főnökei nem gyakoroltak nemzetségök tagjai felett fejedelmi hatalmat. Nézetem szerint ők nemzetségök kormányát nem saját tetszésök, hanem csak a törvénynyé vált ősi szokások szerint vezethették, saját nemzetségök elébe törvényeket nem szabhattak, az egész nemzetet illető közügyekben önállóan nem intézkedhettek; tehát egyik nemzetség fejedelme vagy hadnagya sem indíthatott háborút, nem köthetett békét s nem szerződhetett a külnemzetekkel. Hogy ugyanis a törvényhozás joga e korban a nemzet közgyűlését illette, régi krónikáink számos helyei bizonyítják; hogy pedig a nemzet közügyei s a külfölddeli viszonyok fölötti határozást a nemzet Árpádnak és utódainak, valamint az ő tanácsát képző nemzetségfőknek és főtisztviselőknek nem adta át, ugyancsak krónikáinkból bizonyítható, melyek szerint a hírnök a magyarokat, mielőtt keresztényekké lettek volna, e szavakkal szólította táborba: Isten és a magyar nép szava, hogy ez s ez napon kiki fegyveresen itt és itt pontosan megjelenjen, a község tanácsát és parancsát meghallani. Miből természetesen következik, hogy valamint Árpád és utódai az egész nemzet, ugy a külön nemzetségfőnökök saját nemzetségök ügyeinek intézésében a nemzeti közgyűlés akaratától függőitek, s csak az ez által hozott törvények őrei, a nemzeti végzések végrehajtói s hogy e tisztöknek megfelelhessenek, az Árpád véréből való fejedelmek az egész ország, a törzsfőnökök, a nemzetségek haderejének vezérei és parancsnokai voltak." Később felemlíti Konstantinnak a már általunk egy izben idézett „de ceremoniis aulae Byzantinae" cimü müvét, melyben a görög császár a magyarokhoz küldendő levelek cimeit ekként irta: „Ad archontes turcorum" a magyarok fejedelmeihez. 3 7) 3 ; J) Uj magy. Muz. 1850/j 41. lap. — 3 4) M. O. gyök. régi Nemz. 63. 1. 35) A szlavinokról 99. és 100 1. 3f i) Szalay L. Magyaror. tört. I. köt. 49. és köv. 1. — 3 7) M. Akad. ért. 1860. 141. és köv. 1.
