Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1871
7 Kerékgyártó Árpád igy ir: „Konstantint és Kézait egybefoglalva ugy vagyok meggyőződve, hogy Gyejcsa vezér koráig mind a törvényhozó, mind a végrehajtó államhatalom a szövetséges nyolc magyar törzs közgyűlésének kezében volt összpontosítva, melynek több alárendelt, hivatalaikban családonként örökösödő, de az egyenjogúak közöl a nemzetgyűlés által,választott közlönyei valának. Ezek között legjelentékenyebb volt a fővezérség, azután pedig a gyula és horkaz méltóságok. A magyaroknak a Volga mellékén nem volt fővezére, de ennek szükségét már kiindulásuk előtt átlátták, .... azonban semmi nyoma, hogy monarchát szükségeltek volna; a kit tehát Etelközben Árpád személyében elválasztottak, az nem egyeduralkodó, hanem csak hadi fővezér volt stb." 3 8) Ezekből látjuk, hogy a fővezéri hatáskör mellett küzdő jeles történetiróink hivatkoznak 1) a külföldi kútfők közŐl Konstantinra, azon Konstantinra, kinek munkájából mi is négy adatot idéztünk a fejedelmi hatáskör bizonyítására; hivatkoznak pedig : a) a de admin. imp. cimü munkára, melynek 40-ik fejezetében ezeket olvassuk : „S a turkok ezen nyolcz nemzetsége nem alattvalói saját fejedelmeiknek, hanem szerződésben vannak, hogy a folyók szerint a melyik részen háború talál kiütni egymást egész készséggel és buzgósággal segítik. S első fejők az Arpádész nemzetségéből fejedelem következés szerint, és két másik a gülasz és a karchasz, kik birói tisztet viselnek. S van mindegyik nemzetségnek fejedelmeZ' 3 9) b) hivatkoznak Konstantinnak „de ceremoniis aulae Byzantinae" cimü munkájára, mely szerént a magyarokhaz küldendő levelek nem a fejedelemhez, hanem „ad archontes turcorum" a turkok (magyarok) fejedelmeihez cimzendők, 4 n) melyből szeréntök kiviláglik, hogy az államhatalom nem volt egy személyben központosítva. 2) hivatkoznak a belföldi Kézaira; ki azt mondja: hogy (mielőtt a hunok Ázsiából kiindultak) állitának maguk között egy Kádár nevezetű birót, ki a köz hadi népet Ítélje, a viszálykodók pereit igazítsa, a gonosztevőket, tolvajokat, latrokat büntesse; úgy azonban, hogy ha azon bíró mértékietlen ítéletet hozna, a község megsemmisítve visszavonhassa, a vétkes kapitányt és birót letehesse, mikor akarja. Mert azon törvényes szokás a húnok vagy magyarok között Gyeics vezér Takson iia idejéig sértetlenül fen vala tartva. Mielőtt ugyanis a magyarok megkeresztelkedtek és keresztényekké lettek, a kiáltók a táborokban ily szavakkal gyüjték hadba a magyarokat: Isten a magyar nép szava, hogy ez és ez nap, ez s ez helyen kiki fegyverben pontosan megjelenjen, a község tanácsát és parancsát meghallani. 4 1) Kétségkívül fontosak az adatok, melyeket jeles történetbuváraink a szövetséges kormány, Árpád és utódai vezéri hatalmának igazolására fölhoznak, de szerény véleményünk szerint nem oly tiszták, nem oly biztosak, mint a milyeneknek látszanak. Lássuk, elemezzük a két kútfőt külön; és pedig először Bíborban született Konstantint. Távol van tőlem, hogy az egykorú görög császár hitelességét kétségbe vonjam, de megenged a mélyen tisztelt ellenfél, ha azon erős meggyőződésemet kimondom: hogy a magyar nemzet belviszonyait, államéletét vagy művelődését tárgyaló idegen kútfőnek soha sem adok előnyt a hazai fölött. Megengedem, hogy a harci eseményeket vagy a külviszonyokat illetőleg a külföldi kútfők egyenlők vagy hitelesebbek a hazai forrásnál, de belügyeinket tekintve mindig a hazainak adom az elsőséget. Miért? Mert ha a külföldi, különösen nyugati történetírók adataiból vonnánk következtetést nemzetünk jellemére, államéletére, akkor ugyancsak barbarok voltak ám azon őseink, kiket a vándor népeknél nem egy könynyen található erények ékesítettek. Továbbá abban az időben, melyről szólunk, a IX. és X. században idegennek igen nehéz föladat volt valamely nemzet beléletéről biztos ismeretet szerezni; hisz a közlekedés egyik és másik nemzet között oly nehéz, a válaszfal oly vastag, az irodalom oly parlag vala. A XIX. század második felében, midőn a közlekedés egyik és másik nemzet között oly könnyű, midőn a népeket elválasztó fal ledőlt, midőn nemzetünk történelme külön nyelveken megjelent, még azok sem ismerték belviszonyainkat, kik a kormány gyeplőjét 1 tartották; azok sem ismerik belviszonyainkat, kiket a világ nagy történészeknek tart. Csak egy esetet említek föl. 1867-ben a francia törvényhozó testületben az átalánosan elismert nagy historicus Thiers, a francia köztársaság mostani elnöke, beszélt. Mit mondott? Nem tudom; lapjaink akkori teendőik halmaza miatt csak 3 8) M. O. művelődésének tört. 176. és köv. 1. 3 9) Bíbor. szül. Konst. ford. Szabó Károly a M. Akad. Értesítő 1860. 141. és köv. lap. 4 0) Bíbor. szül. Konst. ford. Szabó K. u. o. 157. 1. 4 1) Kézai. Szabó Károly ford. szerint. 15. és 16. 1.
