Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1871
8 kivonatban közölték a hatásos beszédet; de a „Pesti Napló" után tudok annyit, hogy Thiersnek Austria viszonyairól és népeiről nem volt tiszta ismerete. A „Pesti Napló" 1867. marc. 23-iki számában Franciaország cimü rovatban ezeket olvasom: „A francia törvényhozó testületben is fontos tárgyalások vannak szőnyegen. Thiers erős bírálatára és sarkasztikus bonczolásaira már megfelelt Itouher, az államminiszter, s ez reánk (magyarokra) annyiban érdekes, hogy míg Thiers ur nagy úrias közönynyel, sőt tudatlansággal szól Austria viszonyairól és népeiről stb...." Sok ily adatot tudnék fölhozni meggyőződésem igazolására, de fölöslegesnek tartom, hisz ezen meggyőződésemet az ellenfél jeles történetbúváraitól, a többi között Kerékgyártó ítéletéből szereztem, ki a külföldi kútfőkre vonatkozólag igen helyesen igy ir: (A nyugati krónikáknak) „a művelődés történetében kevés hasznát vehetjük és pedig nemcsak azért; mert eléggé kitűnik müveikből, hogy a magyarokat személyesen nem ismerték, hanem főkép azért; mert... halálos gyűlölség vezette tollaikat a magyarok ecsetelése és hadi tetteik főijegyzésében... Azért ujabb kori tÖrténetiróink minduntalan figyelmeztetik az olvasót, hogy óvakodjék az Arpádkori magyarokról irt nyugoti krónisták jellemrajzainak hitelt adni, minthogy tudósításaik rágalommal telvék." 4 2) „A nagy tekintélyben állott byzanczi irók — igy folytatja Kerékgyártó — mint bölcs Leo és Bíborban született Konstantin császárok müvei ellen is alapos kifogások hozatnak föl. Az előbbi szó és esküszegőknek, csalárd- és álnokoknak mondja a magyarokat s ezt épen akkor állítja, midőn maga is szószegésre tanítja hadnagyait. Konstantin pedig valószínűleg szláv közbenjárók által szerezte ismereteit a magyarokról s az ő fölfogása oly annyira elüt az előttünk más kútfők után ismeretes ős magyar nemzeti szellem nyilatkozataitól, hogy a magyarokróli elbeszélésének történetünkbeni fölvételét csak illő óvatossággal s az egyes adatok kritikai megvizsgálása után lehet javasolni." 4 3) „Béla király jegyzőjének müve, — irja Kerékgyártó — ez időszakban (a vezérek korában) első rendű forrásunk, s hiányai mellett is józanul meg nem engedhetjük, hogy hazai évirataink a súlyosan megrótt külföldi krónikák tekintélyének alárendeltessenek." Azonban föltéve, bár meg nem engedve, hogy azon okoskodásunk, miszerint a X-ik században egy nemzet beléletéről az elsorolt okok miatt a történetiró biztos adatokat nem szerezhetett, alaptalan; minthogy Konstantint az udvarában tartózkodott Bulcsu és Gyula ismertethette meg a magyarok államéletével, habár, mint bizonyosan hiszszük tolmács utján is; föltéve, bár meg nem engedve, hogy a külföldi kútfők hitelességére vonatkozó föntebb kifejezett meggyőződésünk is eszerént nem alapos, közelebbről kell vizsgálnunk és elemeznünk Konstantinnak nemzetünk történelmére vonatkozó helyeit. „A turkok (mag3 rarok) nemzete — irja Konstantin — régen Khazariához közel szerzett magának lakást'azon helyen, mely Lebediának neveztetett első vajdájok nevéről, mely vajdát tulajdon néven Lebediasznak nevezték, méltósága szerint pedig, miként az utána való többieket is vajdának hivtak S a turkok hét nemzetségből állottak s fejedelmük sem belföldi, sem idegen soha nem volt, hanem bizonyos vajdák voltak közöttök, kik közöl első vajda volt az elébb említett Lebediasz." 4 5) Az idézett sorokból világosan kiderül, hogy a magyaroknak, midőn Lebediában laktak, sem belföldi, sem idegen fejedelmök nem volt, hanem voltak vajdáik; és pedig hazai forrásaink összhangzó tudósításai szerént is annyi vajdájuk volt, a hány nemzetségből álltak. Béla Névtelene hét fejedelmi személyről, Kézai, Thuróczi hét magyarról, hét kapitányról emlékezik. De Konstantin e soraiból szerény nézetem szerént már az is következtethető: hogy a vajdák méltóságra nézve nem voltak mind egyenlők, hanem volt egy első, egy fő vajda. Lebediasz, kinek nevéről nevezték el még a helyet is, hol laktak. Hogy ez első vajdának ha nem is a polgári; de a hadügyet illetőleg nagyobb hatásköre volt, mint a többi vajdának, Konstantinnak következő soraiból kiviláglik : „S háború ütvén ki a turkok és... a patzinakiták között, a turkok serege meggyőzetett ós két részre szakadt: s egy részök keletre Perszisz^felé telepedett meg; a másik rész pedig nyugat felé telepedett meg elsŐ vajdájokkal és fővezérükkel fxa) ru fioefioÜcú aórccv na) Lebediaszszal az Atelkuzu helyekre." 4 6) Tehát Konstantin szerint világos, hogy Lebediasz a nyugat felé vándorló vagy Atelközben letelepült magyarnépnek első vajdája és egyszersmind fővezére vala. „Kevés idő multával, — folytatja Konstantin az Atelközbe vonult magyarok történetét... Khazaria fejedelme izene a turkoknak, hogy küldjék hozzá ladikon első vajdájokat. Lebediasz tehát elmenvén, kérdezé az okot, melyért őt magához hivatta S a Khagán monda neki: azért hivattunk, hogy miután nemes származású, értelmes 4 i) Kerékgyártó A. M. O. műv. tört. 4. I. — 43} u. o. 5. 1. — 4 4) u. o. 6. és köv. I. 4 i) Biborb. szül. Konstantin ford. Szabó Károly i. h. — 46) Konstantin i. h.
