Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1859

7 nek maguk számára a fölsöséget és előnyt az alapos tudomány és szerény érdem ellenében kierőszakolni. — Egyébiránt ne feledjétek, Nemes Ifjak, hogy Iltacos intra mnros peccatur et extra. Minmagunkban is küzdjünk le minden ilyes elfogultságot; s ha valami jót dicsérhetünk felebarátunkban, vagy tanulhatunk más emberektől, dicsérjük és fogadjuk azt nyilt és őszinte méltányossággal, nem hagyván magunkat elvakittatni holmi párthajlam- és vallási ellenszenvtől. Ez a józan és keresztény humanitás. Minden emberi osztályrol áll, hogy benne sunt boni mixti malis. 13. Ezenkívül — lélek- és jellemismei tekintetből — igen érdekesnek találtam tudatni veletek, Nemes Ifjak, Herdernek (kivel már több §-en keresztül bíbelődünk) egy sajátságos jellegű nyilatkozatát. Föltűnő ugyanis, hogy Hérder a „Kenotaphium" 10dik számában az általunk fönnebb (8. <§.) említett ,,Urania victrix

(

C cimü baldei mü felöl szólván, s ebben szintúgy mint a 3,De vanitate mundi" címűben igen megbotránkozván, ily allusiókat s jellemzéseket tesz: „Die Urania, die der Papst (mint mondottuk, VII-dik Sándor, ki a neki-ajált munkáért arany éremmel ajándékozta meg Baldét) schwerlich wird gelesen habén, (kérdhetnök: miből gyanítható ez? . . Vagy csak C•alumniare audacter etc. nemde?) ist ein moralisch-mystisches Lehrgebáude; — — sie will die Seele des Menschen, geláutert von jeder táuschenden Einbildung, zum Hímmel erheben. Ein hartes, im Grundé unpoetisches System." Ugy-e, Herder barátom, „Durus est hic sermo, et quis potest enni avdireP

f (Ján. 6, 61.) Pedig, látd-e , mégis minden, a Krisztusban üdvözülni vágyó valódi keresztény lélek már 18 századon keresztül folyvást oda törekszik, hogy az érzéki csalódások bilincseiből lehetőleg kibontakozva, magát az Ur Jézust és annak szentemlékü hü követőit a szellemiesb és mennyeibb életmódban utánozgassa s megközelítse, amint erre az Urnák világos parancsait is vettük, midőn igy szól: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát" és „Ha jobbszemed botránkoztat téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól", azaz: válj meg a legkedvesebb személy- vagy dologtól is, ha az téged tőlem elvonna, bűnre vinne, s lelked üdvét veszélyeztetné; továbbá: „Mennyek országa eröszakot szenved, és az erőszakosok ragadják el azt." így több helyen az evangélium. (De, persze, ez csak a szegények számára szól, ugy-e? Máté 11, 5.—) A nemzetek tanítója pedig (tehát a burkusoké is) mindezt igy fejtegeti: „Ha a test szerént fogtok élni, meghaltok ; ha pedig a lélek által a test cselekedeteit megoldok litek, élni fogtok. Mert akik Isten lelkétől vezéreltetnek, azok az Isten fiai." ( Rom. 8. ) Ezen isteni elvek ellen hiába torzsalkodik Herder vagy bármely világbölcs: mert irva vagyon, hogy „A világ bölcsesége Isten előtt bolondság" (amennyiben t i. amaz Ennek ellenmond). S ha mégoly „hartes"-nek látszik is Herderéknél ez a system : de az alázatos hivö-szellem Isten kegyelmével megbírja azt (lásd: Máté 19, 25. 26.), mint eddig is ezernyi ezer dicső példa bizonyította, s folyton bizonyítja. 14. Hanem az már igen furcsa, s nekünk szinte megfoghatlan dolog, miszerént ezt a, Herder állítása nyomán, „im Grundé unpoetisches System"-et, hol t. i. „A testiség azt kívánja, ami a léleknek visszatetszik: a lélek pedig azt, ami a testnek kellemetlen" ( sz. Pál a Galat. 5, 17.), mert az egész kérdéses költemény ezen épül — ezt a „System"-et, mondom, Balde oly kitűnő művészettel, oly költői lélekfönséggel, annyi báj-