Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1859

13 most mellőzvén, fogok én itt nektek, Nemes Ifjak, néhányat fölmutatni, hogy láttán olvassátok, olvasván csudáljátok és becsüljétek a remeklő költőnek magasröptű szellemét; aztán, ha bírjátok és kedvetek tartja, utánozzátok is ezen Germania-sziilte ujabb s keresztény Horatiust. Igen, utánozzátok öt: ha tán nem is latínul — ami egyébiránt éppen nem lenne rátok nézve dicstelen; de hazátoknak immár annyira kiművelt hang- és szólamdús nyelvén, a mindenkit elbájoló, szép, erőteljes, fönséges magyar nyelven, hiszem Istenemet, hogy utánozni fogja közöletek a költészetnek e nagy mesterét és ritka példányát nem egy, cni meliore luto jinxit praecordia Titán. — Az eredeti latin közleményekhöz odafüggesztem azoknak általam készült magyar fordítmányait, melyeket én szintén az utánzás egy nemének tekintek. Ha más valaki nálamnál ügyesebben s jobban fordítandja akár az itten— közlött müdarabokat, akár (s oh bár csak!) a baldei müvek legszépit mind kiszemelve, de nem ám katholikus jellemükből (4 la Herder) kivetkőztetve: én ezért örömemben csak áldani tudnám honunk Nemtőjét. I. Balde Lyricor. L. I. ode 36. *) Bemard, weimári herceg, s a 30-éves háborúban a protestáns „unió" fővezére, svéd haderő- s francia pénzsegélylyel Elsasz tartományt (tehát költőnk szülőföldét) elfoglalván, 1637-ben Breisachot, Németországnak a Bajna jobb partján fekvő hatalmas végvárát is hosszú vívás után bevevé. Rettentő hír vala ez a katholikusokra. Ezért riada föl Balde költő is oly kétségbeesett hévvel, s boszusan parancsol a tétovázó szolgának, hogy ne örömhöz, hanem gyászhoz illő lantot adjon elé 5 s aztán , hogy míg ö keservét lesirandja , hozzá senkit be ne bocsássanak. A 4-ik dalszakban helyesen történik vonatkozás a 126-ik zsoltár második versére: „Nisi Dominus custodierit civitatem, frustra vigilat, qui custodit e a m." Az egész mű megható élénkséggel tükrözi elénk az iszonyú kedélyhábort, melybe a honszeretö, vallás- és szabadságféltő költért a megrendült katholikus közügynek váratlan hire hozta vala. MELAIVCHOLIA. Qiium audiret undor, Brisacnm a duce Vinmario occupatum. oratianam da citharam, puer, Unco refixam parietis; — alteram Vocalis argenti; — nec illám, Munus arundineum Menalcae. Relinque buxum ! — quam propior modo, 5. Boeote, tangis , deripe postibus. Nescis, tol exploratus annis, Quas lacrimans animique moestus Amem Camoenas! — Tum foribus quoque Clausis mementó ducere pessulum. 10. Nolis apertum, me gemente Tristia, vestibulum pátere. *) Az ódák idézésében a müncheni (1729.) kiadást követem. **) Ezen ősidőkből való roppant erőd falai a jelen század elejével lebontatván, most azok helyét takaros kertekké változtatta a körülbelül 400t)-re menő Baden-nhgségi lakossága O-Brizák városnak.