Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1859

14 Lessum dolori molior. — U r b s n i s i Custodiatur praesidio Dei: Vallumque turritaeque frustra , 15. Excubiae statuentur urbis. — Ergo Brisacum, Teutonici Jovis Tarpeja rupes, decidit in manus Brenni? — Puer, quis fila solvit, Et numeros male feriato 20. Turbavit ungvi ? . . . Nil sibi consonat. Fides reducat natus ad Aufidum; Me taedet insani laboris. Fer cyathum, et citharam repone. Magyarul: JEÍoráci lantot végy le nekem, fiu, Ott a fogasról, hallod-e? . . Jaj! nem azt. Ezüst hurút. — Azt sem, Menalkasz Mellyet adott, dalolásra nyájast. Hagyd ott a sürjét! *) — Azt a közeibiket, Melynél motozsz most, vedd le, te ostoba! Már annyi évtől szolga vagy, s még Dalmodorát, ha keserg, uradnak Nem érted. — Aztán azt a kaput nekem Bezárni, míglen nyög szomorú dalom, El ne feledd; addig tilos mert Bárkinek a bejövet lakomba. Fájó szüvem gyászt sír. — Ha a városon Nem őr az Urnák védkeze: hasztalan Ott sánc, erős fal, tornyok, és bár Százezer őr kara: mind mit érnek? — Oh! hát Brizák, e teutoni Jupiter Tarpéji vára brennusi kézbe jött? — De mely bolond hangolta igy szét E húrokat ? fiu, szólj! Hisz itten Nincs semmi öszhang. E zavaron csak a Yenúzi dalnok tudna segíteni. Ily átkozott munkát utálok. Hej fiu! bort ide! Vidd a lantot. Sürje szó, a buxus, Buchsbaum jelölésére igeu alkalmasnak látszék a korcs „puszpáng" helyett. Amúgy is görög főnév lévén, 7TÜ^Of, ered a VW^txfa igéből, mely sűríteni jelent. Rokonhangzásu társa leend ö a cserje, pörje stb. szavaknak. Egyébként nem uj szó a sürje.