Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1857

14 Az embernek nem annyira testi ereje, mint főleg értelme, eszélyessége és kitartása az, melyei a sokkal nagyobb természeti erőt saját nézeteinek aláveti, az égtől a villámot elszakítja, a föld mélyébe hat, a tenger fölött uralkodik és ennek hullámain ereszkedik oda, hol az állati erőt hatalmába kerítve önszolgálatára készti mind azt, mi által végre egyéb embertársait is legyőzi, és egész nemzetek és népek fölött uralmát megalapítja. Az igaztalan is tetszhetik; ezt nem ugy értjük, hogy az igaztalant is olykor igaz gyanánt tekintjük; hanem annyiból tetszhetik, hogy az igaztalan oly gyakran közvetítője és elősegítője az igaznak , miként ez leginkább a tudományos fölfedezések és működések mezején tapasztalható. Ha az igazság nem egyéb, mint ellentéte az igaztalanságnak : akkor valamely Ítéletnek megismert igaztaianságáról, más ellentett Ítéletnek igazságára kell rájönnünk. A görög bölcsészet, dacára annak, hogy jobbadán téves és tévelgö , mégis minden időkre csodálkozásunk tárgya maradand: mivel mint egyöntetű tömör test. nem halmaza az ellenmondásoknak, hanem egy rendszeres, önmagát kiegészítő törekvés, mely mindenkor egy és ugyanazon eszme felé tör. Legvisszatetszöbb az igaztalanság ott. hol igazsággal köttetik össze, és hol igazság használtatik arra, hogy az igazlalanság az igazság színébe burkoltassék, ezt láthatjuk az álnok képmutató- és ravasz csalónál, ki az igazság- és hazugságból oly keveréket készít, melynek alkotó részei csak később szorgos kutatás után , a csalatás keserű érzete után ismerhetők meg. A lélek érdek nélküli részvéte tetszik eszes természetünknek; e részvét a mások szerencséje ugy, mint saját szerencsénk fölötti örömnek; s a mások szerencsétlensége ugy, mint saját szerencsétlenségünk fölötti szomornak tehetsége, melynél fogva lelkünk az emberiség ügyét saját ügyének tekinti, jóakaratát és jóltevőségét minden módon minden emberre kiterjeszti, hogy ebben legtisztább örömét föltalálhassa. „Sí sub hac conditione detur sapientia, ut illám inclusam teneain, et nuüi annunciem, tunc illám rejicio, nam nullius boni sine socio jucunda est possessio

u — Seneca. Itt az ész tetszéséről bizonyságot nyújt minden még oly csekély tett, vagy hol ez lehetien, minden őszinte kívánat mások szerencséjének előmozdítására és nyomoraik enyhítésére. Innét sarjadzik az emberi szeretetnek é r z e 111 é n y e ; nem puszta érzéki és testi, hanem eszes érzemény ez, mely nem külső és véletlen, hanem belső és maradandó részén, az ember halhatlan lelkének méltóságán alapszik; ez erkölcsi szeretet kiterjed minden emberre , és ez azok iránti minden kötelmek hív teljesítését követeli, még az ellenséget sem vévén ki: ezen érzemény fölötte tetszik az észnek, melyben amaz valódi becsét fölleli. Legalsóbb fokán ez érzemény nem egyéb, mint mások örömének, vagy fájdalmának puszta utánzása, ezt az oktalan állatoknál is föltaláljuk; legfölsőbb fokán mások javát saját java fölé emeli, hősies önfeláldozásra késztet, és ha a közjólét emelése ugy kívánja, erőt nyújt lemondásra a föld minden javairól; az ész itt tiszta tudatában van ama igazságnak: hogy a közjólétben egyesek, s igy saját jóléte is benufoglaltatik. Nincs, nem volt nép, mely ez érzelmet közelismeréssel nem üdvözölné s üdvözölte; ellenség és jóbarát, műveletlen és müveit egyiránt érzi e jót-akaró és jóltevö érzemény hatását. Ez érzeménynek ellentéte az érzéketlenség, azaz közönyösség mások öröme és fájdalma iránt; az irigység, azaz benső önmagát epesztő nyug*) Alig van gonoszság, mely ellen üdvözítő Jézusunk dörgőbben kikelt volna, mint a képmutatás, mert sz. Máté evangélistának 23. fejezete 13. versétől egész 33-dikig a képmutató álnokok ellen szórja isteni villámait.