Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1856

5 A kitünö képességű D á n i e 1 i k János megjegyzi: „Mi az átalános vádat illeti, hogy az egyház ellenséges nyomást gyakorol, és a sötétség szellemével üldözi a tudományokat: ez egyike azon triviális rágalmaknak, mélyek fölött maga polgárisodásunk összes folyama tör pálcát. Az egyház mellett szólnak az általa alapított egyetemek, könyvtárak, akadémiák, muzeumok s egyéb iskolák, melyekben virágoztak a tudományok, tiszteltettek a tudósok. Az egyház, melynek kötelessége őrizni a hitet, természetesen arra törekszik, hogy a tudomány karöltve haladjon a hittel" (Columbus vagy America fölfedezése, 174. lap). A nemesszivü Hoványi Ferenc, ki a „Fensöbb katholicismus elemei" cimü jeles munkájában, a téveszmék szövegét kibontogatni, az előítéletek éjjelének ködfátyolát fokonkint eloszlatni, és a fölvilágosodottak elmehomályait földerítni ügyekszik, — a többi közt igy szóla: „Váljon Sz. Ágoston, Bernárd, Anzelm, aquinói sz. Tamás, Bonaventura, Duns Scotus, Dante és Bossuet érezhették-e magukat az egyházban szabadtalanoknak és szellemileg lenyügzötteknek? Bátran egybevethetjük az utolsó háromszáz év alatt is, kik foglalkoztak valóban, és minő sükerrel a tudományok különböző ágaival; mienk a tiszta nyeremény. Másutt a műveltség és hűtlenség egy arányban növekedett; nálunk hit és tudomány együtt virágzanak" (III. köt. 42. lap.). Az úgynevezett tudományos alaposságnak nem szabad az alapos erkölcsösség rovására szerepölnie. Haladni a tökélyesbülés ösvényén annyi, mint rendeltetésünk felé mindinkább közelítni; rendeltetésünk betöltésén pedig erőnktől telhetőleg munkálkodni legfőbb kötelmünk. Szellem fejti ki a nemzetnek valódi életerejét. Nagyságot csak azon népek remélhetnek, hol a tudományos műveltség kitisztázza az emberiség fogalmait. Értelmi tehetségét minél tökélyesb irány által nemesítni, minél magasb kiképzési fokra emelni iparkodjék az, a ki halhatatlan lelkének javáért hőn dobogó kebellel bír. Szükséges e végből mellőzni minden kártékonyt, vagyis, mi az észt kábitni, az értelmet homályosítni, az itélö—tehetséget tévutakra vezetni képes, és megakadályozná a jórahajló akaratot. „U gyekezzél értelmet szerezni, mely becsesb az ezüstnél; törekedjél szert tenni bölcseségre, mely drágább az aranynál" (Példab. 16, 16). A történet komolyszavu musája által hiven följegyzett több ezer éves tapasztalás igazolja, hogy a nemzetek hatalmát, életét, jóllétét egyedül csak a szellemi műveltség biztosithatja. E föld fölött emberi emlékezet óta, számtalan változás ment keresztül, mikből kitűnik, hogy ama nemzetek szerepöltek s tartották fön magukat legtovább, melyek a szellemi nagyság legmagasb fokára hatottak; viszont azok enyésztek el rögtön, hol a szellem kifejletlen maradt, s melyek magukat a gyermeki homály nyűgeiből fölküzdeni nem birták. Az értelmi műveltség és észfönségnek teljes becse , csak az erkölcsiség egyensúlya által nyer szentesítést. A müveit görögök és rómaiak, kiknek nagyságára a műveltség fokán náloknál alantabb álló népek szédülve tekintettek, csak addig uralkodának a világ fölött , mig erkölcseik oly romlottak levének mint alattvalóiké. „A gonosz lélekbe nem rnégyen be a bölcseség,sem a bűnök alá vetett testben nem lakik". (Bölcses. 1. 4.).