Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1856
6 IV. Ha valódi polgárisodást akarunk, akkor ezt az elme világositása és fejlesztése mellett, a szív és kedély nemesítő keresztény nevelés alapjára kell fektetni. Csak a jó nevelés teheti az embert, mivé lennie kell. „A tudomány és lelki jóság, úgymond Faludi, jó magában, és jó annak is „ a kiben megvagyon; de jobb, ha általunk másokra is árad". A nevelés az ember második teremtője. Kétség kül helyes ezen állítás; hisz mit érne az ember a maga eredeti alakzatában, ha azt az iskola nem venné tárgyalás alá! Szükséges, hogy az ember jótékony változáson menjen keresztül: mert különben oly jelentéktelen lenne az életre nézve, mikint a rovar, melynek csak egy napja vagyon e földön. Nemcsak e 1 m e i 1 e g, hanem erkölcsileg is kell fejleszteni az embert. Plató, athenaei bölcs, azt szokta mondani: „Sem a testet elme nélkül, sem az elmét test nélkül nem kell művelni; hanem mindkettőre egyiránt gondot kell viselni". — Alapelv gyanánt az Organ. Entwurf 66—ik §-ában ez ajáltatik: „Minthogy a Gymnasium tevékenysége azon ifjakra van fordítva, kik egykor magasabb műveltségre jutván, képesek leendenek tágasabb körben hatást gyakorolni; azért különös fontosságot érdemel, miszerint magát ne egyedül sokféle ismereteket osztó intézetnek tartsa; hanem föladata lényeges részéül tekintse tanoncainak hit-erényes növelésére közremunkálni". Embert nevelni, hogy csak teste nőjjön nagyra, könnyű. Ámde a lelket nevelni, hogy önbecsét megérthesse, hogy teremtetése célját fölfogva, mindig erényesb és szentebb vágyakodjék lenni; hogy Istennek megismerésében találja legfőbb örömét, s annak örök birhatására törekedjék: ez óriási föladat; ez a mesterségek mestersége, a tudományok tudománya. Az ifjúkor hasonló a virágkerthez; benne az érzelmek mind megannyi virágok, melyeket a költőiség tündér napsugarai bokrosán fakasztanak föl a fogékony szív terén. A lélek rajongó méh, mely virágról virágra szállong, és behat a virágkehelybe, hogy fölhozza annak mélyéből a mézanyagot, s magának élvezetpalotát rakjon, miszerint ha majd lekötve tartja a vénség zúzmarája, ebben találjon élvet tápszerül. Ámde a virágokat gyakran mérges pók hálózza be, megmérgezvén annak mézporát: honnan megtörténhetik, hogy a tapasztalatlan méh beszíván a gyilkoló szert, elvétett munkásságának leszen áldozatává! Ez azonban meg nem történik ott, hol a virágkertet gondos kertész ápolja, ki minden virágot tisztán tart s az ártalmast eltávolítja, a gyöngéd növények töveit szorgalmasan öntözgetvén és hűn megóván a lankasztó naphevétől. „Az emberi szivnek érzései s gondolatai hajlandók a roszra az ifjúkortól fogva". (I. Mózs. 1. k. 8, 21.). Ha a szív nincs elkészítve magasabb és nemesb érzelmek elfogadására; akkor hasonlít a miveletlen földhöz, hol a burján dúsan tenyészik, s elnyomja a nemesebb növényeket. Mit ér pedig a testi ügyesség, ha a lélek parlag , a szív nemtelen! S e n e c a, pogány bölcs megjegyzi: „Esetleg senki sem lesz jó , hanem tanulni kell az erényt". (Ep. 123.). P1 u t a r c h szerint: „A nevelés forrása és gyökere az erény g becsületességnek". Berzsenyi, a koszorús költér azt mondja:
