Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1853

9 földet el kelle lepnie, s körülte, mint a lég, sajátszerű burkot képeznie. Csak ilyennek képzelhetjük az e 1 s ö vagyis östengert. — Ezen első vizeknek a jeleniekétől több tekintetben eltérő sajátságokkal kelle birniok, jelesen : idegen tartalmuk minden bizonnyal tetemesb vala, mert velők több más nemű anya­gok is megsürüdtek, s elegyültek, mennyire általuk föloldhatók valának; oldó erejük pedig a mostani vi­zekénél sokkal hathatósabb lehete, mert ez föltételezett a hömérséktöl is, melyet bennök, a fölebb mon­dottak szerint, a forrpontnál nagyobbnak bizton tehetni; azért tartalmazának kétségtelenül több olly anya­gokat, melyeket korunk vizei általán vagy csak kévéssé, vagy épen nem képesek föloldani, sem föloldva megtartani. Ezen idegen részeknél fogva egyszersmind igen élénk vegymüködéseknek kellett ama ős­tengerben történnie: a gipsz, kősó nagyon valószínűleg már akkor támadtanak; mint szinte a benne igen alaposan föltehető szabad savak hatása által több szénsavas egyesületeknek e gyengébb savi része kisza­badítatott, uj, és jelentékenyebb szerepet viendő, nevezetesen a szervesek közelgő föllépésénél szolgálandó. MÁSODIK KOKSK1K. Miután földünk képülése már azon pontig haladott, hogy a vizek leverődése is bekövetkezett: ezekben egy uj tényező járula további alakításához, elég hatalmas, sőt minden további változatainak főbb eszközlője; azért is e kort neptuninak méltán nevezhetjük. Hogy a meghűlés kövelkeztében szilárd kérget nyert földgömbnek későbbi változásaiban a vizek valának a főbb tényezők; eléggé mutatja az utóbbi képleteknek, vagy (mint földtanilag nevezni szo­kás) hegyeknek réteges alkata, millyen egyedül hígsági üledékből támadhat. A leülepedésnek pedig ismételve, s nem azon egy időben kelle történnie; máskép nem értelmezhetők a rétegeknek különböző viszonyai, mert az egyszerre képűiteknek, vagyis ugyan azon képlethez tartozóknak könnyen megfogha­tólag mindenben egyezniük kell: s ezen alapul a réteges hegyeknek átmeneti (elsölegi), másod­lagi, harmadlagi sat. kor- avagy képletbeliekre különzése a földtanban. — Egyébiránt ritkán találtatnak valamely képletnek minden tagjai együtt; sőt gyakran egy, vagy több képletek is telje­sen hijánzanak, nyilvános bizonyitmányul, hogy sok események, melyek által uj rétegek képülének, többé kevesbé csak helybelileg működtek. Mind e mellett azonban a korsorra nézve tapasztalható mindenütt ama szabályosság , hogy ha bár megszakad is az több helyen, és hijános, de sehol nem visszás, s ré­gibb származatunak bizonyult kömeg sehol nem találtaték az ujabbnak ismert fölé települve; és épen ez okból neveztetnek a neptuni képelmények szabályos (normálé) kömegeknek. — Megjegyzendő továbbá, hogy a földkéregnek tömege egészben véve legkevesbé sem nagyobbodott a vizeknek e műkö­dése által: első leverődésükkor hoztak ugyan föloldva magukkal igen valószínűleg némely addiglan még le nem szállott anyagokat a légkörből; főbb hatásuk azonban csak a már kész kéregnek átalakításában álla, t. i. mit abból vegy- s erőszaki uton egy helyütt elsajátithatának, letevék másutt azt, mint uj képel­ményöket, épen ugy, mikint jelenben is szemléljük. — De a két ellenséges hatalnak , u. m. a föld belje­ben dühöngő tűznek, és a külepen többfélekép uralgó viznek egészen ellenkező befolyással kelle lenni a további földképülésre : mit a mélyből fölható plutoi hatal egyenetlenné tett, azt a neptuni kiegyenlíteni iparkodott; s mit ennek vizei mint üledéket nyugalomba helyzének, amannak hője megzavará, és gyakran nem csak helyéből elmozditá, hanem alkatilag is megváltoztatá. Miglen a földkéreg, mint szilárd közfal, ezen ellenséges elemeket külön választá, a viz nyugalmasan rakhatá le zsákmányát a kíilepre, és alalta a tűz szinte ugy folytathatá működését: de egyik ki- másik befelé iparkodván, gyakoribb találkozásuk, és összeütközésök elkerülhetlen volt; majd a föld beljének izzó tömege támodá, s rombolá meg az üt korlá­tozó kérget, utat iparkodván törni magának a szabadba; majd a viz ömlött alá a hasadékok, és nyílásokon, szítván inkább, mint csilapitván a hatalmas ellenynek dühét. E szakadatlan meg-megujuló harcznak hogy mindenkor nagyobbszerü nyomai maradának vissza, könnyen megfogható, jelesen: általa a földkéreg egyenetlenségeinek mindegyre szaporodni,s nagyobbodni kelle; valamint számos vulkánoknak is tá­madni már e korban, melyet ennél fogva többen vulkáninak neveznek. Mind ezek pedig egyszers­mind előkészületek valának ama közelgő nagyszerű jelenethez, mely az eddig puszta, és holl tömeget az ezer alakban viruló életnek színhelyévé változtatá. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom