Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
II. A katolikus egyház helyzete a kiegyezés után
A főpapság - kevés kivételtől eltekintve - nem nyitott a kor szociális problémái iránt. A barokkos jellegű püspökök távol álltak híveiktől. Az alsópapság esetében is csökkent a vallási buzgóság, hitéletük formálissá vált, sokakat közülük világi dolgok kötöttek le.16 A pápa külpolitikája csak tovább rontott a helyzeten. A Pápai Állam területének elvesztésére és az olasz egység létrejöttére IX. Pius bezárkózási politikája volt a válasz, amely a polgári államokkal szembeni teljes elutasítást jelentette. A Pius-féle politikával járó konfliktusokat, a polgári államokkal szembeni rideg tartózkodást csak tovább mélyítette az I. Vatikáni Zsinat pápai tévedhetetlenségről szóló dogmája, amelynek elfogadása után rendkívül nehéz helyzetbe került a magyar kormányhoz és a dualista államberendezkedéshez alapvetően lojális magyar püspöki kar.17 Az egykori belga nuncius, az 1878-ban a pápai trónt elfoglaló XIII. Leó vezetése mellett a katolikus egyház feladta addigi politikai elszigeteltségét, és igyekezett nyitni a társadalom szélesebb rétegei irányába. A pápa mozgósítani kívánta a hívő tömegeket, buzdította a híveket egyesületek, társadalmi szervezetek, szociális és kulturális mozgalmak elindítására, hogy azok bázist és tekintélyt biztosíthassanak az egyháznak. Később ezek a polgári szervezetek adták az aktív, mozgósítható tömegbázist a katolikus politikai pártoknak. A pápa ugyanis hamar felismerte, hogy a polgári államokban a katolikus egyház eszmei és anyagi érdekeinek védelmében a megalakuló katolikus pártok fontos szereppel bírhatnak.18 XIII. Leó a társadalom szociális problémáival foglalkozó elképzeléseit az 1878-ban kiadott „ Quod Apostolid Muneris ", és az 1891 -ben megjelent „Rerum Novarum" kezdetű enciklikáiban tette közzé. Két világnézettel kívánt leszámolni: az individualizmussal, amit a kapitalista társadalom legfőbb hibájaként értékelt és a kollektivizmussal, melyet a szocialista tanok jellemzőjének tartott. Az 1886. augusztus 16 Gerely-Kardos-Rottler 1997. 154. 17 Szabó Imre szombathelyi püspök is részt vett az I. Vatikáni Zsinaton, Salacz szerint Szabó Imre egyértelműen a pápai tévedhetetlenség kimondása ellen foglalt állást. Salacz 1974. 35. 18 Szabó 1977. 174. p. 15
