Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
II. A katolikus egyház helyzete a kiegyezés után
22-én kelt „Quod Multum Diuque” kezdetű körlevelében kifejezetten a magyar püspöki karhoz fordult, buzdítva a főpásztorokat a katolikus társadalmi élet fellendítésére.19 A kormány és az egyház közt a Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt kialakult status quo-t gr. Csáky Albin kultuszminiszter 10.086/1890. számon kiadott, úgynevezett elkeresztelési rendelete borította fel, amely kimondta, hogy a keresztelést bármely felekezet lelkésze elvégezheti, de ha a gyermek a törvény szerint nem az ő felekezetéhez tartozik, köteles nyolc napon belül a keresztelés tényét az illetékes lelkésszel közölni, és a közlés tényét a saját anyakönyvébe is följegyezni. Anyakönyvi kivonatot nem adhatott ki ilyen esetben a keresztelő, hanem csak az illetékes lelkész. A határozat ellen vétők kihágást követtek el, és büntethetőkké váltak. A parlament a rendeletet törvényesnek nyilvánította és végrehajtását a papság tiltakozása ellenére megkezdték. A katolikus püspöki kar miután megtárgyalta a rendeletet - amelyet a többség ellenzett - úgy határozott, hogy Róma döntéséig ideiglenesen kiadja a keresztelési bizonylatokat. XIII. Leó pápa azonban hamarosan közölte 1. Ferenc Józseffel, hogy az elkeresztelési rendelet elfogadhatatlan. A rendelet rávilágított az egyház és állam viszonyának jogilag rendezetlen helyzetére, és nyilvánvalóvá vált a jogi szabályozás elkerülhetetlensége. A tervezett rendelkezésekkel kapcsolatban XIII. Leó pápa is felszólalt. 1893 szeptemberében kiadott „ Constanti Hungarorum ” kezdetű enciklikájában elítélte az egyházpolitikai törvényjavaslatokat, s részletes tanácsokat adott a híveknek, hogy kell ellenük és a liberális politikai erők ellen küzdeni: katolikus egyesületek, olvasókörök alapítását szorgalmazta, buzdított a katolikus sajtó támogatására és fejlesztésére, illetve - német mintára - katolikus nagygyűlések szervezésére tett javaslatot.20 Az egyház és a hívek által gerjesztett tiltakozó mozgalmak ellenére a törvények hosszas vitákat követően elfogadásra kerültek. Az 1894. évi 31. törvény bevezette a polgári házasság intézményét, kimondva, hogy a „házasságot polgári tisztviselő előtt kell megkötni”. Ezáltal polgárjogi szempontból lehetővé vált a válás és az újbóli házasságkötés is. 19 Gergely 1977.9. 20 Szabó 1977. 175. o*; 16
