Gazdák Lapja, 1910. május (9. évfolyam, 19–22. szám)

1910-05-07 / 19. szám

19 lik «7!im

GAZDA IC LAPJA

3-ik oldal

és Németországban már rég dívik, pedig ezek léte nem a mezőgazdaságtól függ. Mennyivel inkább fontos tehát ez reánk nézve, a mi iparunk még csekély s népünknek legalább 70 százaléka mezőgazdaság hozamából él.

Zeke Imre.

A dohánynak beárnyékoló mód szerint való terméséről.

— Ina : Krampera Sándor. —

Úgy a dohányjövedékre, mint különösen a termelőkre nézve kívánatos, hogy hazaLdohányterméseink nem csak mennyiségre, hanem minőségre nézve is a lehetőségig javuljanak. A jövedék által e cél elérésére felállított, a termelésre vonatkozó általános szabályok, illetve rendeletek teljesen megfelelők együtt, de termelőink nagy átlaga még igen sokat tehetne saját jól felfogott érdekében is dohánytermése qaulitásának emelésére. Dohánytermelőinknek egyik legnagyobb hibája az, hogy kísérletezni — ami nélkül pedig a haladás majdnem ki van'zárva — nemcsak, hogy nem szeretnek, hanem ettől mint sok után- nézést kívánó és feleslegesnek tartott kiadástól valósággal irtóznak. Pedig a dohány azon kultúrnövényeink közé tartozik, amelynek termelésénél a kicsinyben végzett kísérletek nagyon is kifizetik magukat, mert a dohány mikénti termelésére chablont csak főbb vonásokban lehet megadni — ami meg is van adva a jövedéki

— Még a szomszédba is szekeren megyünk, ha igy tart, mert a pocsolya lemarasztalja rólunk a lábbelit.

— Vitetheti kend magát puttonyban is, ha olyan finom a lába.

— Mint Sárközön a dámák, mikor bálba jártak.

— Na hogy az úgyse Sárközön vót, hanem Paládon.

— Fene neki, Paládon a létrát hordták keresztbe.

— Meg az oldalrudon vágtak eret, merhogy kegyetlen meredt vót.

— Nadályt is ragasztottak belé.

— Azt a töltött káposztába ragasztották, hogy szíjjá ki, mert puffadt.

— Nem is úgy voll, mert a káposztát nem levélbe, papucsba töltötték.

— Sok minden bolondságot beszélnek az emberek.

— Nem bolondság, szent igaz. A vers is mondja, hogy:

A homoki tehénnek Szarva közt a tőgye,

Szatmáron a szijjártók Járnak legelőre.

Egriben a menykövet Gilisztával fogják

szabályokban — de ezen kivül az egyes termelőknek mindent el kellene követni annak kipuhatolására, hogy az ó helyi viszonyaik melleti mily termelési eljárásokkal volna legjobb eredmény elérhető.

Ha a legkiválóbb dohányokat produkáló országok dohánytermelésének mikéntjét leiró müvek közül, hogy mást ne említsek pl. Kerpely tanárnak „A párisi kiállítás dohányai” cimü müvét figyelmesen átolvassuk, okvetlen szemünkbe fog tűnni az, hogy az egyes .országok talaj, klimatikus és más helyi viszonyai, továbbá a termelt dohány-féleségek szerint menynyire variálnak a dohány termelése és kiképzése körül követett eljárások. így van ez kicsinyben hazánkban is. Más momentumokat kell figyelembe venni és tanulmányoznia pl. a szabolcsmegyei homokon a kapadohányt termelőnek, mint pl. annak ki az erdélyi részekben akar kerti dohányt sikerrel termelni.

Hazánkban a dohánytermelésre vonatkozó kísérletek végzését — a nemtörődömségen kivül — nagyban gátolja az is, hogy termelőink túlnyomó része feles kertészekkel müvelteti dohányát és igen sok termelő csak a termelési engedélynek birtokosa, de más tekintetben inkább termeltető, mint termelő, aki ha jó kukásai vannak: jó dohányt ad be. ha rosszak:

rosszat. Azon nagyobb termelők, kik valamely oknál fogva feltétlen ragaszkodnak a feles termeléshez, annyit mégis meg kellene hogy tegyenek, hogy legalább 1 — 2 holdat fenntartsanak házi művelésre, amely kis területen aztán összehasonlító termelési kísérleteket is végezhetnének. Hogy a feles kertész a művelés alatti te rületen kísérletezni nem fog, azt említeni

Szárazberki árteret Szőlőhegynek osztják.

Kacagás kél a versre, azután csak folytatódik a beszéd a furcsaságokról.

Mindenki tud valamit, a mi hun egyik, hun másik faluban esett meg.

Hogy Méhteleken pistolyjal vadásztak nadályra, Garbolcon meg hamuzsir- ban sütöttek csőregét, Paládon az emberek pálinka helyett rigófüttyöt isznak, de a legfurcsábban mégis a lázári bérlő csinálta az uj pipájával.

Rosszul szívta az uj pipát, hirtelen ment le róla a viasz, bajuszt kapott a tajték. Mivel pedig a bajusz a borbély kezébe tartozik, bevitte a bérlő az uj pipát a városba a borbélyhoz, borotválná le róla a bajuszt.

Folyik az évődés. Egy kajla bajuszu ember szakítja meg. Nem is idevaló. Uj esztendőkor került erre a környékre gazdának.

— De jól tudják kentek a más faluját szapulni. Mihtha kenyeretlen Mikoiá- nak nem is vóna fótja.

— Hát nincs is, igy a helybeli gyülekezet.

5 — Nagyra vannak a rongyos falujok kai, mióta nem csonka a mikolaí toronyis felesleges, de ha valamely bevált kísérlet hasznos voltát látja, azt utánozni fogja.

Az alábbiakben a következőkre legyen szabad felhívnom az érdeklődők figyelmét;

Evekkel ezelőtt a somogymegyei szentimrei földmivesiskolánál voltam mint asszisztens alkalmazva. Ezen iskola gazdaságában kis területen dohányt is termel tünk. A dohány tábla — azon évben, melyben az alábbi megfigyelést tettem — úgy feküdt, hogy közvetlen a dohányföld mellett nyugatra tengeri, keletre pedig olasz seprőcirok határolta, észak és déliétől pedig almafák által szegélyezett két mezei Ut vonult mellette. Közvetlen a dohány törése előtt feltűnt nekem, hogy a szélső sorokban levő, tehát a tengeri, cirok és az almafák által beárnyékolt dohánytövek levelein a kocsány és erezett vékonyabb, a leveleknek szövete finomabb és rugalmasabb, mint a tábla bentebb eső, be nem árnyékolt részén. A rá következő évben a debreceni orsz. dohány kísérleti állomás telepén néhány négyszögölnyi területen, láttam amerikai mód szerint vászonsátor alatt, tehát árnyékban termelt dohányt és itt is azt észleltem, hogy a sátor alatti dohány finomabb szövetű és bordáju mint az ezen kivült termelt. Kerpely tanárnak „A párisi kiállítás dohányai“-ról írott müvében olvastam, hogy a vászonsátrak alatt, teljes és félárnyékos rendszer alkalmazása mellett termelt dohány Floridában több ezer holdon látható. Hazánkban igen természetes, hogy a sátrak alatt való termelési mód a nagy kiadás miatt nem fizetné ki magát, mert oly kiváló minőségű szivargyártáshoz való dohányt, mely rugalmasság, illat, égő- és takaróképesség,

— Nagyra hát. Még sincs rólunk semmi csúfság.

— Van.

Ezt már nem a gazda mondja, mert hogy ö nem is tudja.

Nagy a megdöbbenés, mert helybeli ember mondja. Olyan, a ki itt született, itt is fog meghalni. A ki húsz esztendeje kivül se volt a faluból, csak éppen a mezőn, mert továbbat nem vitte a dolga.

— Hát van hát. Csak ti nem tudjátok.

Nagyobb nyomaték okáért sercint egyet a gyalogjáró sarába, azután csupa szokásból rá is tapodik.

— Nem is csuda, ha nem tudjátok, mert, nagyon régen volt. Még a nagyapám is a nagyapjától hallotta. A meg gyerekkorában hallotta az egészen öreg emberektől.-— Hiszen a még a világ teremtése előtt lehetett.

— Nem éppen, de nem sokkal utána.

— Hát osztán mi lehetett?

— Mondja el kend.

A nagy kíváncsiságra megindul a szó a szomszéd szájából. Beszél, beszél, értelmesen, folyékonyan, csak éppen ha valamelyik pulyának itt volna az iskolás