Gazdák Lapja, 1910. április (9. évfolyam, 14–18. szám)
1910-04-16 / 16. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA 16 ik szám ződjenek meg annak állapotáról, ne a pásztor szavai után induljanak, mint rendesen. A dohánypalántás ágyak gondozása. A múlt hó utolsó negyedében érzékeny, hideg szelek és éjjeli fagyok jártak, a melyek a mag kikelését nagy mértékben akadályozták, de a már kikelt dohánypalánták gyarapodását is lényegesen korlátozzák és fejlődésében akadályozzák. Ilyen körülmények közt a gazdának és a kertésznek nagyon résen kell állni, hogy a természet által megvont kellékeket okszerű gondozással kipótolják, a mire nézve első sorban a gondos ki- és letakarásra, langyos vizzel való öntözésre és a napsugarakkal való gyakori érintkezésre van szüksége a palántának. Minden értelmes gazda és kertész tudja, hogy a dohánypalánta nevelésnek is van egy szentháromsága: a levegő, a meleg és a nyirkosság. A meleget a me- legágyi trágya adja, azonkívül a nap, melynek nem csak melegével, hanem fénysugaraival is nagy hatása van a palánta kedvező fejlődésére. Újabban számos kísérlet történt növényeknek villámfény mellett való termelésével és bebizonyult, hogy a fénynek nagy szerep jut a növény fejlesztésében. A napsugár és annak világos fénye tehát egyik legfőbb nevelője a gyönge növényeknek. De a palántanevelésnél nem csak a nap világára, fényére van szükség, hanem hirtelen fejlődésre is kell dolgozni, ehhez pedig alsó melegség és nyirkosság kell. Az alsó melegedést az alkalmas és a rendes öntözés idézi elő. A gyom irtásáról most beszélni netn időszerű még ugyan, de már most megjegyzem, hogy a gyomirtás, illetőleg gyomlálás megkezdése előtt mindig meg kell öntözni a melegágyat- Leghelyesebb ezt esténkint elvégezni, úgy hogy reggelig teljesen felszikkadjon és a nyirkosság a gyökérhez érjen, hogy a gyom kiszedése alkalmával a palánták meg ne lazuljanak, a gyom pedig gyökerestül kijöjjön. A dohány melegágyi gondozása sokkal nagyobb figyelmet igényel, mint sok más egyéb növényé, melyeket palánta alakban ültetnek ki, mert ha azok nevelés közben némileg szenvednek is, szintén megsinylik ugyan, de kedvező időjárás esetén csakhamar ismét helyrejönnek, mintha semmi bajuk nem lett volna. A dohánypalánta azonban nem ilyen, hanem annyira finnyás, hogy ha zsenge korában bármiféle csekélység folytánkárt szenved, ezt akármilyen kedvező legyen is későbben az időjárás, nem képes többé helyrehozni. Ha ugyanis a friss dohánypalántát csak kissé megnyomják, azonnal megfeketedik és szárban is olyan gyenge, hogy a legkisebb megszorítás is megtöri. A hidegágyakat is a leggondosabb kezelésben kell részesíteni. Ezeket is meg kell óvni a rohamos, magasról való öntözéstől. A locsolásra használt viz szintén langyos legyen. Ha a hidegágy a kellő gondozásban részesül, már a kiültetéshez is alkalmas palántákat fog szolgáltatni, de a foltozáshoz is gyorsan lehet használni azokat. A melegágy telepet, ha nincs széltől védett helyen, náddal vagy más alkalmas tárggyal okvetlen körül kell keríteni. Elegendő víztartó edényekről is kell gondoskodni és azokban folyton langyos vizet tartani. Hasznos dolog, ha a víztartó edényekbe apró szárnyas hulladékot vagy fahamut vegyitünk és a mindenkori öntözés alkalmával jól felkeverve használjuk, mert a palánta gyors fejlődésére ez is némi tápot nyújt, a mi nagyon fontos, hiszen mindenki tudja, hogy a korai palántától függ gyakran a termés sikere. Ha a palánták már elég nagyok, hogy át lehet már dugdosni, gyomlálás közben már a ritkítás is kezdetét veheti. Az ilyen átdugdosott növények foltozásra és mag- nevelésre a legalkalmasabbak. Gyomlálás közben nem szabad azt a rossz szokást követni, hogy a kertész deszkát tesz a melegágyra és erre ráülve gyomlál. Ez az eljárás a palántánknak nagy kárára volna és ezért el is kell kerülni. Ezért hangsúlyozom minden alkalommal, hogy a melegágy ne legyen tulszéles. Mint már előző számaink egyikében megírtuk, az egyméteres szélesség a legmegfelelőbb, mert ennél a gyomláló kéz mindkét oldalról elér a melegágy közepéig és igy előbb az egyik, majd a másik oldalon végezheti a kertész a gyomlálást, a palántáknak pedig semmi bajuk sem esik. Furcsa idők járnak mostanában. Február hava, sőt az egész tél nagyon enyhe volt, március nagy része is gyönyörű tavaszi napokat hozott, most pedig, különösen március utolsó negyedében nem csak éjjeli fagyok voltak, hanem a hegyes vidékekről havazást is jeleznek. Erre már igazán nem lehetett számítani és ez annál kellemetlenebb, mert az a csekély hó, mely a télen a hegyekben meggyűlt, szép csendesen leolvadt, még pedig úgy, hogy kevés kivétellel árvizet nem hozott. A múlt 1909. évben május havában volt ilyen hideg időjárás mint most, a mi bizony sokkal nagyobb baj volt. Igaz ugyan, hogy az erős tél és a hegyeken meggyűlt sok hó az akkori rendkívüli körülményeket megmagyarázzák. A magyar ember gazdálkodásában úgyis elég kishitű, reménységét könnyen elveszíti, pedig csüggedni sohasem volna szabad, mert számtalanszor bebizonyult már, hogy a legkedvezőtlenebb időjárásban is a legjobb palántákat állították elő. Hiszen sokszor fejtegettem és bizonyítottam, hogy korai jó palántát kedvezőtlen időjárásban is lehet előállitani, természetesen könnyebben, ha kedvező az idő. Gyakran megtörtént már azonban az is, hogy épen olyankor vannak a legsatnyább palánták. Mindezekből csak az tűnik ki, hogy a dohánytermelés minden egyes munkáját okszerűen kell végezni. Főleg a termelés kiinduló pontja, a korai, jó gyökerű, izmos palánta nevelése elsőrangú fontossággal bir és a dohánytermelő főfeladatát kell, hogy képezze. JDuróczi Vilmos. Faiskolai fiatal csemeték vesszői jók-e ojtóvesszőnek? A jó ojtóvesszőnek fő kelléke az, hogy jól kifejlődött, ép szemekkel legyen ellátva s kellő érettséggel bírjon; természetes, hogy e tekintetben a faiskolai csemeték vesszei ritkán mérkőzhetnek meg a már termő fák vesszeivel. A fiatal, erőteljes faiskolai csemeték mindig bujábban nőnek, mint a már idősebb, termőre fordult fák. Ez utóbbiak mindig hamarább végzik be évenkinfi tenyésztőket, mintsem a faiskolai csemeték, melyek gyakran még a fagyok beállta után sem akarják elhullatni teljesen meg nem ért, ki nem fejlődött leveleiket. Amely fának a fagyok beállta után sem akarnak elhullani levelei, annak rügyei, vagy szemei nincsenek úgy kifejlődve, mint azon vesszőkön levők, melyek olyan fákon nőttek, amelyek levelei érett- ségöknöl fogva már a fagyok beállta előtt hullani kezdtek. A faiskolai ojtványok buja növés folytán gyakran mód nélkül vastag vesszőket hoznak, melyek ojtásra már azért is alkalmatlanok, mert igen vastagok s nem minden alanyra illeszthetők, hanem csakis a velők egyenlő vastagságú, vagy nálok még vastagabb alanyokra. Ilyen vastag vesszőket hoznak a cseresznye- s némely körte- és almaojtványok. Ez az oka, hogy ojtó- vesszőket, ha módunkban van választani, inkább a már termőre fordult, mérsékelten növő fákról iparkodunk szedni, mintsem a faiskolai ojtványokról. Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy meleg, vagy száraz évjárás folytán, faiskolai ojtványaink is teljesen megérlelték vesszeiket, ez esetben úgy szólván csakis ezek adnak alkalmas vesszőt az ojtásra. Rendkívül jutányosán, gyári áron alul eladók a következő teljesen használatlan--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- gazdasági gépek, és pedig: 3 darab bácskai ekefő, 1 darab 7-es és 2 darab 10-es nagyságú resicai acél eke, 2 darab 2-ős és 2 darab 3-as ekefő, 1 darab réti csuklós kéttagú borona; répa vágó járgányhajtásra; 1 darab baromfi keltető gép. Megtekinthetők Szatmáron, Verbőczy-utca 3. sz, alatt - : Eladásokat eszközöl Poszvék Nándor gazdasági szakirodája Szatmár, Kazincy-utca 7. szám. ' 1
