Gazdák Lapja, 1910. április (9. évfolyam, 14–18. szám)
1910-04-16 / 16. szám
16-ik szám GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal Ily évjárással ugyanis idősebb termőfáink rendesen rövid vesszőket szoktak hozni, melyek termő rügyben végződvén, alig egy-két szemmel vannak ellátva. Termőrügyben végződő vessződarabot pedig csak szükégből szoktunk használni; nem azért, mintha ez meg nem fakadna, vagy ki nem hajtana, hanem azért, mert ezek tavasszal csak alvó rügyeikről s azután hajthatnak ki, miután végrügyük virággá fejlődött és elvirágzott s ekkor is a virágrügy körül lappangó számos alvórügy mind felébredvén, rajtok nem egy erőteljes, hanem számos vékony hajtást szoktak ereszteni, melyek a tavaszi nedváradás tartama alatt sohasem erősödhetnek és vastagodhatnak meg annyira, mint a közönséges és nem virágrügyes vessszökről tett ojtások hajtásai. Julius és augusztusi ojtásainkhoz többször, mint nem, csakis idősebb fáinkon találunk még kifogástalan minőségű ojtványvesszőket. Faiskolai ojtványainkon ez időtájban még rendszerint éretlenek a vesszők s a vesszőkön fejletlenek, idétlenek a rügyek, melyeket tehát szemzésre kevés sikerrel lehetne használnunk. Innét van, hogy aki valamely ritka, vagy kedvenc fajt hamar elakarván szaporítani és julius—augusztusban már tavaszi ojtásai- ról szemzésre akarja felhasználni a vesszőket, az nem faiskolai csemeték törzsére ojtja kedvenc fáját tavasszal, hanem termőfáink vékonyabb koronaágaira, hol a kihajtandott sarjak hamarabb megszoktak érni, mintsem a faiskolai csemeték törzsére tett ojtásokon. Ne ojtsunk olyan fajokról, melyek terméketlenségökről ismeretesek 1 És ha önzők vagyunk, ne ojtsunk olyan fajokról sem, amelyek természetüknél fogva csak későn, 15—20 nap múlva szoktak termőre fordulni. Ojtsunk korán és bőven termő fajokról s ne törődjünk vele, hogy vének, vagy egészen fiatalok, az ily fajokat képviselő fák, amelyekről ojtóvesszőt veszünk; hanem csak azt nézzük, hogy a leveendett vessző kellőleg érett és jól kifejlődött szemekkel beruházott legyen. Aki nem önző, aki nemcsak magának él, de utódai javára is gondol, az ne hanyagolja el a késői termőfajokat sem. E fajok, melyeket a jóságos természet százados életre teremt; melyek nagy fává szoktak nevekedni s nemcsak ültetőjüket, de annak unokáit is gazdagon fogják ellátni gyümölccsel. Hogy az egész fiatal és még termőre nem fordult fácskák vesszeiről tett ojtások csak oly termékenyek lesznek annak idejében, mint amilyen termékenyek voltak azon fák, amelyekről ojtva lőnek azon fiatal csemeték, amelyekről ojtóvesszőt veszünk; arról hamar meggyőződhetik bárki is, ha nem restell kísérletet tenni. Vegyen csak szőlővesszőt akár magról kelt 2—3 éves csemetéről, akár faiskolai 1—2 éves ojtványról s ne ojtsa azt fiatal csemeték törzsére, hanem termő fáinak koronaágaira. A szerint, amint a faj, melyet oda ojt, korán vagy későn termő, 2—4 év alatt okvetlenül teremni fog az ott. Igen, mert ott nem kell ojtásunknak előbb törzset, aztán koronaágakat s a koronaágakon gyümölcsvesszőket, vagy peczkeket nevelnie, hanem ojtás után mindjárt gyümölcsvesszővé, vagy pecekké alakul s rajta csakhamar termőrügyek keletkeznek. Még biztosabban és hamarább megmutatják az ily, egészen fiatal csemeték vesszeiről tett ojtásaink termésöket, hanem velük egészen egynemű hanem oly alanyok koronaágaira ojtottunk, amelyeken tudvalevőleg leghamarabb termőre szoktak fordulni ojtásaink; igy például, ha köriét birsre ojtottunk. Ezeknél fogva méltán állíthatom, hogyha érett a vessző s rajta jól kifejlődött ép szemek vannak, vettük légyen azt egészen fiatal faiskolai csemetékről, vagy idősebb termőfákról, minden habozás nélkül használhatjuk azt az ojtásra. Kérdés. A csikó patájának ápolását rendszerint elhanyagolják, azzal az érvvel, hogy a faragás annak természetes fejlődését gátolja. Mennyiben jogosult ez az állítás, s menynyiben szorul a csikó patája ápolásra ? B. K. Tök, dinnye és ugorka magból általános szokás több évest ültetni. Helyes-e ez a gyakorlat és mi annak a magyarázata. G. L. Felelet. A csikó patájának ápolása. Valamint a csikót általában nagy gonddal kell ápolni és takarmányozni, hogy jól kifejlődjék, azonképpen különösen a patája fejlődésére is kell figyelemmel lenni, mert a rosszpatáju ló hasznavehetetlen. A kis, puha csikópata igen könnyen idomítható és kifejlődése elsősorban a külső körülményektől függ. Ahol a csikó lehető természetes viszonyok között él, sokat mozog, ott a patának éppen semmi, vagy csak kevés ápolásra van szüksége; ily viszonyok között a patának hordozószéle és talpa normális módon lekopik, a csikó patája sohasem nő meg hosszúra; a nyír folytonosan érintkezik a talajjal és kifejtheti a patát megszélesitő jótékony hatását teljesen ; ilyen viszonyok között a csikó patája a rendes körülményeknek, a ló fajtája és nagyságának megfelelőleg fejlődik ki úgy alakra, valamint nagyságra nézve. Ott azonban, ahol a csikó mindig vagy többnyire az istállóban van, nem tesz elegendő mozgást, a pata hordozószélének kopása csekély-, a pata az alomban levő ammóniák tartalmú folyadékban van, ott a patát különösen ápolni is kell. A csekély kopás mellett a köröm hosszúra nő meg, minek következtében a patán köny- nyen képződnek formahibák (szorult pata, terült pata). Ezt elkerülendő, a patát időn- kint hozzáértő emberrel meg kell farag- tatni, mi mellett a talpat, a sarkokat és a nyírt kímélni kell. Ezenkívül gondoskodjunk, hogy az istállóban folytonosan száraz alom legyen, hogy a nyír rothadásba ne mehessen, mert a nyírnak bárminő baja a legnagyobb hibát képezni. Legjobb az ilyen csikók istállójában tőzeget használni alomnak. Megjegyezzük még, hogy jó a csikókat már korán hozzászoktatni a patkolás- hoz a lábaknak simogatása és gyakrabbi emelgetése által. mgt. Tök, dinnye és ugorka magból, aki csak teheti, ültessen legalább 2 éveset, mert tapasztalatból tudjuk, hogy az ilyen mag termékenyebb. Ennek okát a königsbergi kísérleti állomás úgy magyarázza, hogy ezek a magvak nagyon lassan száradnak ki és igy, ha friss korukban ültetődnek el, nagyon hig táplálékot juttatnak a csiráknak. Mig ha jól kiszáradtak, sokkal erősebb csirát hajtanak. Akinek nincsen biztos heverő öreg magja, az szárítsa meg a frisset, de lehetőleg ne kályhában, hanem napon. Már ezzel is javítja növényeink csira képességét. Hasznos tudnivalók. A só a baromfitenyésztésben. A só és a toliképződés között feltétlenül kell, hogy valami összefüggés legyen. Ha a tollevő tyúkot spk sóval látjuk el, leszokik-erről a szokásról. A tenyésztők egy része vedléskor rendesen sóval is ellátja állatait. Azt állítják, hogy a só előmozdítja a régi tollazat kihullását s igy köny- nyebbé válik a vedlés. Húsz tyúknak naponta egy evőkanálnyi só elegendő. Ne feledkezzünk meg arról a téli időben és vedléskor, mert nyáron és különösen szabad mozgás mellett, baromfiaink sószükségletük nagy részét maguk is megtalálják. Mikor kaszáljuk a takarmányféléket? A vörös herét akkor, mikor a javarésze virágzik, be nem várva, hogy az egész tábla java virágzásban legyen; a lucernát, mikor a legelső virágok kinyílnak; a baltacímet java virágjában, vagyis mikor a kalászok közepén lévő virágok teljesen kinyíltak, a nyúlszapukát java virágjában. A többi takarmánynövényt akkor vágjuk, mikor annyira kifejlődtek már, hogy letakaritásuk kifizeti magát és amikor a minőségük is legjobban megfelel termelésük céljának, ami a bükkönynél a virágzás kezdetén áll be. A magvak elfajzása. A giesseni egyetem igazgatója kísérletek alapján Írja, hogy milyen könnyen elfajzik a gabona, ha nem vigyázunk rája. Szerinte hasznos növényeink egy része virágzáskor magamagát termékenyíti meg; másik része pedig megkívánja, hogy más növény him- porával termékenyittessék meg. Innen
