Gazdák Lapja, 1910. február (9. évfolyam, 6–9. szám)

1910-02-19 / 8. szám

cára, hogy ez ideig még mindig kiadta tagjainak az 5 százalékos osztalékot, sőt a legutóbbi zárszámadás szerint 317 korona 13 fillér kétes követelést is le tudott Írni a nélkül, hogy ez pénzügyi egyensúlyát a leg- kevésbbé is megzavarta volna. Ilyen pénzintézetnél pedig ez már igen erős próba, mert nyereségre nem dolgozván, kamat jövedelme pontosan kiszámított és kétes követelések léirására berendezve nincsen.

Megemlitendőnek tartom azon térfoglalást, a mely szerint az 1909. év folyamán működését kiterjesztette a szövetkezet a legközelebb eső 5 községre is, u. m.: Börvely, Csanálos,

Fény, Kálmánd és Kaplony községekre. És hogy mily örömmel fogadták az ottani gazdák ezt, legfényesebben igazolja azon körülmény, hogy alig pár hónap alatt 50-en léptek be tagul az 5 községből. Belátták ugyanis, hogy nemcsak a váltókölcsönnél — a hol a mérsékelt kamaton kívül semmiféle más költséget (irásdij, telepítési stb. dijat) nem szed a szövetkezet — de a bekebelezéseknél is, a minden banknál felmerülni szokott ügyészi (bekebelezési) költség is oly csekély, — különösen a bélyegmentesség folytán — hogy csaknem egynegyed részét teszi ki, a más bankoknál felszámítani szokott költségeknek. Pl. egy 500 koronás kölcsön költsége csak 4 korona és minden további 5Ó0 koronának csak 2 korona a bekebelezési költsége.

A betétek után is csaknem állandóan 5 százalékos kamatot fizet. Kü- lömben betétet — a mi az 1909.

GAZDAk LAPJA

évben már jóval meghaladta a 30.000 koronát — nem tagoktól is elfogad.

Általában nagy előnyöket biztosit ez a szövetkezet minden egyes tagjának. És én csak örvendenék, ha ezeket az előnyöket mentői szélesebb körben — tiszttársaim is — megismervén, kölcsön-szükségleteik kielégítésénél igénybe is vennék !

Az, a ki ismeri az iparosságnak, a kis iparosságnak és a kisebb bir- toku gazda közönségnek az életét, a józan életűek szorgalmát és igyekezetét, az csak örülhet ezen intézmény erősítésének és az úgy erkölcsileg, mint anyagilag — ha nem is iparos és nem is kisgazda — csak támogathatja ezt.

De egy ilyen szövetkezet, egy ilyen nagyobb városban, szinte hézagpótló intézmény. Mert nemcsak hogy nem sérti és nincs érdekellentétben a nagyobb igényeket kielégítő, nagyobb pénzintézetekkel, sőt azokat egyenesen kiegészíti. Mert apró, kis- sebb kölcsönökkel nem szívesen foglalkoznak a nagyobb pénzintézetek, (azokkal csak a munka van meg, de a haszon lényegesen csekély) nekik az határozottan teher. Ettől a tehertől szabadítja menőket ez a kis emberek érdekében alakult és azokat segítő intézet. a hol a vezetők is tulnyomólag iparosok lóvén, iparos társaik igényeit is jobban ismerik és humánusabb elbánásban részesítik. S nyerészkedésre nem alakulván, a legkisebb összegű kölcsönöket is épp oly mértékkel és jóakarattal bírálják el, mint akár a legnagyobbat.

Hogyan irtsuk a kártékony hernyók áltelető alakjait?

Minthogy már tudjuk, hogy gyümölcs- ! faiak legkártékonyabb hernyói részint hernyófészkekben, részint mint lepketojások I telelnek ki és mert tudjuk továbbá, hogy I azokat hol kell keresnünk, lássuk most, hogyan pusztíthatjuk el azokat a iegköny- ! nyebbeu és a lugalaposabban.

A hernyófészkeket — kicsit-nagyot egyaránt — egyszerűen leszedjük, még pedig azonnal, mihelyest a fa lombját lehullaj- lotta. E hernyózásra legalkalmasabb valamely őszi vagy téli verőfécyes nap, föltéve, hogy a fák koronáját hó vagy zúzmara nem boritja. Alacsonyabb faról e fészkeket kézzel is leszedhetjük, de magas törzsüek- nél már az úgynevezett hernyózó ellot kell használnunk. Ezt a hernyózó ollót olyan hosszú, de könnyű rudhoz *kel! ^rasiteni, hogy azzal még a legmagasabb gyümölcsfa j ághegyeir. is elérhessük, A hol a rúd nem | elég hosszú, pl. az igen öreg és igen ma- | gas fáknál, ott álió létrát is kell használni, j hogy a hernyófészket ezen az utón köze- iithes&űk meg. Maga a hernyózó olló úgy van készítve, hogy ez mindig magától nyílik. Egyik ága zsinórral van megkötve: ha ezt a zsinórt meghúzzuk, akkor az olló becsukódik és akkor az éle közé kerülő her- nyóteszkes ághajtást elvágja. Mihelyest a zsinórt újonnan eleresztjük, az olló ismét kinyílik. így tehát az elvágott heruyófész- kcs ághegy leesik, néha a földre, de sokszor bizony megakad • a fa koronájába g I akkor le kell azt onnan külön venni. Hogy i tehát a hernyózás ilyen akadékoskodassal j ne járjon, újabban a hernyózó ollókat ag- j fogó készülékkel szokták fölszerelni, hogy j az olló a levágott ághegyet azonnal az el,i i— i ...........- i..................................................... Á paraszt vér.

Irta : Medák Erzsi.

Alig pirkadt a hajnal, mikor Reményi Józsi üres zsebbel és mosolygó arccal felült a koeogva haladó szekérre. A kis szülőfalujába ment, a hol az a kellemes dolog várt reá, hogy árendába adja a kis házát, j meg a pár hold földjét. Ilyenformáit az a j kellemes tudat biztatta, hogy ha most üres j zsebbel megy is, majd tele zsebbel jön haza; ezért mosolygott olyan boldogan. Aztán meg két egész napi szabadságot kapott és ez igazi boldogság ö reá nézve, a szegény hajlongó, alázatos dijnokra. Úgy érzi, hogy meg is unta már a kapargálást, a mely mindig és mindig egyformán megyen, a végtelenségig. Jobban szeretne j valami egyéb foglalkozást, csakhogy ő maga |

sem tudja milyet. Mikor a szülőfalujába érkezett, mindjárt fel is kereste Lelkes Pált. Ez akarta kibérelni a földjét.

Eljött a fölöstök ideje és előkerült a Péter legény is. Tüzet rakott és szalonnát sütött. Lassan azután csak megjött a bátorsága és közelébb került.

Reményi oda szóit hozzá :

— Nem fáradtál-e el Péter ?

A legény jóízűen nevetett.

— Hiszen még sok időbe múlik, mig este lesz.

— Nem is olyan nehéz a dolog ugy-e ?

— Meglehet próbálni, felelt Lelkes Péter olyan arccal, a melyről azt lehetett leolvasni, hogy : embere válogatja !

Valami csodaszerü érzés bizsergett végig a Reményi Józsi ereiben. Olyan szép nagy dolognak látszott ez előtte. Ha megpróbálná! Ott járni a frissan felszakadt föld mentében, a fühimporos utón, a sugarak édes ragyogásában, mint az apja, mint mindem ivadéka! . . .

A parasztlegéuynek tetszett, hogy az ő úri barátja még csak nem is haragszik a feleletért és beszélni kezdett.

— Ha most elvetjük a magot, egy hét múlva már mind csirába szakad.

Nagyon szép foglalkozás, mondta Reményi.

— Nagyon szép, felelte örömmel a legény, mindig bő termést remélünk és a munka is örömet okoz. Azután meg szabad az ember, mint a madár és nincs mástól semmi kérni valónk, mint a jó Islentőí I.. Ez a beszéd megremegtette Reményit. Ah ! . . . Milyen boldog a paraszt! Szabad I Szabad! . . .

Rendkívül jutányosán, gyári áron alul eladók a következő teljesen használatlan gazdasági gépek, és pedig : 3 darab bácskai ekefő, 5 darab különböző nagysága resicai acél eke, 3 darab 2-ős és 2 darab 3-as ekefő,

1 darab vetési és 1 darab réti csuklós kétágú és borona; répa vágó járgány hajtásra ; 1 garnitúra Nicholzon-fóle 8 lóere jü cséplő garnitúra és 2 darab baromfi keltető gép.

Megtekinthetők Szatmáron, Verbőczy-utca 3. sz. alatt. Eladásokat eszközöl Poszvék Nándor gazdasági szakirodája Szatmár, Kazinczy-utca 7. szám. 254 5—