Gazdák Lapja, 1910. február (9. évfolyam, 6–9. szám)
1910-02-19 / 8. szám
GAZDÁK LAPJA 8-ik szám rágás pillanatában megfogja és fogva tartsa addig, tnig azt le nem tesszük oda, a hova’ magunk akarjuk. (Az ilyen hernyózó ollókat, akár régit, akár ágfogósat, kapni majdnem minden mag- és vaskereskedésben. Jó, ha abból mindenki legalább egyet megszerez. (Kisgazdák pedig ketten hárman közösen szerezhetnek meg egyet.) A hernyózó ollóval tehát szedjük Je mind a hernyófószket. A halomra gyűjtött fészkeket pedig azután — ha nem kell félnünk a tűz veszedelmétől — akár a kertben, akár a ház tűzhelyén égessük el. A hernyózás alkalmával azonban ne •csak a heimyofészkeket és a fán maradt egyéb száraz leveleket szedessük le, hanem gyüjtessük össze a fán rajta maradt és összeaszott minden gyümölcsöt is, mert abban is több rendbeli baj lakozik. Ezt az összeaszott gyümölcsöt is el kell tehát tüzelni. Ugyancsak a hernyózó ollóval szedjük ám le a gyűrűs pille tojását is. Ezt első pillantásra nehéz ugyan észre venni, de gondos szem megtalálja azt is s akkor le lehet azt is annyira szedni, hogy alig marad belőle valami a fán. Ellenben a gyapjas pille Jtaplószinü tojását egyszerűen lekaparjuk a fa törzséhez közel tartott valamely edénybe, vigyázván arra, hogy a lehulló tojás földre ne hulljon, vagy egyébként szanaszét ne peregjen; mert a földre hullott tojásnak tavaszig legtöbbször semmi baja sem történik s akkor a hernyó minden baj nélkül kibujhatik belőle. Épen úgy van a dolog a törzsön és egyebütt szétpergetett többi tojással. Hogyha a lepketojásokat az összes gyümölcsfákról mind egy szálig leszedtük, akkor azokat nyílt tűzön kell elégetni. Ha sok volna e tojásból, akkor az eltüzelés csak apránként történjék. Mert ha sokat tennénk belőle a tűzre, az felrobbanna és szétvetaé az összes petét s akkor a peték összeszedése újabb munkát adna nekünk. Épen e veszedelmes robbanás miatt nem szabad a lepketojást sem a kályhában, sem a konyha tűzhelyén elégetni. Ugyancsak a téli hornyózás alkalmával meg kell goudosan takarítani a fák törzsét is. Az elváladozó kéreg, valamint a törzset boritó moha és zuzmó alatt temérdek sok apró ellenség tanyázik, a mely mind a gyümölcsfát és annak termését bántja. Takarítsuk tehát ezt a felesleges kérget és hasonlóképen a mohát és zuzmót is le ! És ha azt még az ősz folyamán nem tettük, akkor okvetlenül a hernyózás alkalmával el kell távolítani a gyümölcsfák száraz ágait és száradozó ághegyeit is. Hasonló gondunk legyen arra is, hogy a tavasz elején, de okvetlenül még a fák uj fakadása előtt kitakarítsuk a gyümölcsfák törzsének tövét s általában a gyümölcsfák alját is. Össze kell gereblyélni s el kell távolítani innen mind a lehullott lombot. Ez az eltávolítás azonban ne csak az legyen, hogy a száraz lombot és ágtörmeléket a kert valamely zugába hordatjuk s a nyáron át ott hagyjuk. Nem! Ezt ne tegyük, mert az semmivel sem volna jobb annál, mintha a lombot előbbi helyén, a fa alatt hagytuk volna meg. Az összegyűjtött régi lombot, almot, legjobb, ha megszikkadt, mind tisztára eltüzelni: akkor biztosak lehetünk arról, hogy mindaz, ami benne rossz és vészthozó voit, valóban el is pusztult! Ámde ne higyjük, hogy a befejezett téli hernyóirtással letettük már mind a gonduukat. az korántsem úgy van! Hiszen a „kis hernyófészkek“ közül, valamint a gyűrűs pille tojásgyürüi közül is egyikmásik rajta maradhatott a fán ! Ebből bizony a szép tavasz elején csupa életre 3-ik oldal | való hernyó bújik ki. Ezt tehát csak utólag 1 irthatjuk, még pedig akkor, a mikor április havában észre vesszük, hogy a gyümölcsfák egyike-másika ágán a levélzet veszendő félben van és napról-aapra kévésből. Az ilyen hernyós ágrészt legjobb azon melegében levágni s a hernyókat összetiporni még mielőtt azok szétinasznának és nagyobb kárt tennének. Ugyancsak ilyen rövidesen és hamarosan el kell bánni a pókhálós hernyókkal is. Ezek első esztendőben rendszerint csak itt-ott, egyes szétszórt pókhálós fészkekben mutatkoznak; következő tavasszal számuk már növekedik, mig aztán harmad évre számuk annyira megszaporodhatik, hogy e parányi hernyók hálója bevonhat egész gyümölcsfákat. — Az ilyen pókhálós gyümölcsfa azután lombját rövid egy-két nap alatt teljesen elveszti, mert a hálóban tanyázó sok apró hernyó tisztára fölfalja azt. Ennek a kis pókhálós hernyónak pedig szintén csak úgy lehetünk urai, ha azt már akkor irtogatjuk, mikor még csak mutatkozófélben van. Irtogassuk is ám a hernyókat szorgalmasan ! Mert nem az a jó gyümölcskertész, ki sok gyümölcsfáján kevés gyümölcsöt ! termel, hanem az, ki kevés, de jól gondozott, és annak rendje és módja szerint ápolt, férgektől megóvott fáján sok és szép termést tud felmutatni. És a jól ápolt néhány szilvafa bizonybizony többet ér a magára és férgekre hagyott ötven-hatvan holdas szilvás erdőnél M. kir. állami Rovartani Állomás. A korai burgonyáról. Egy Magyarország délvidékén, de különösen Torontál megyében, általánosan ismert korai burgonya ültetési módról akarok meg Valami hatalmas gondolat jutott az eszébe. Mért ne lehetne ő ismét paraszt ? Földet mivelő, szabad paraszti. . Hiszen meg vau az a kis portája ... Az előbb azt moudta az öreg Lelkes, hogy ő nem élne el belőle a tudományával. Mért ne élne el ? . . Hisz ő is csak paraszt. A lovak hogy ettek, hát a legény is munkához akart látni. De Reményi megfogta a karját. — Várj Én is megyek. Megnézem milyen nehéz a dolog. — De igy ! Ebben ez ünneplőben ! Reményi elmosolyogta magát. Milyen szégyennel jár ö már ezzel a megkopott ruhával a hivatalba ! Az ő kis szülőfalujában meg még ünneplőnek nézik. Azután csak került parasztembernek való öltözék. Még csizma is. És ő ebben a ruhában olyan könnyűnek, olyan boldognak érezte magát. A lovakat nem merte vezetni, hát csak az ekét tartotta. A friss, zamatos, napfényes levegő körülhimbálta a fejét és az a tavaszi, mámoros szellő elszéditette egy kicsit. Ah ! Csak igy szép az élet, szabadon, egyszerűen ! Csak úgy szívta az illattól nehéz levegőt; igen, ez az ő dolga, a földi dolog! Hanem úgy délután tökéletesen kimerült, hiába pihent a délben. A munkára termett sugár legény ott lépdelt előtte; a lovakat vezette. A járása most is gyors és könnyű volt, nem látszott fáradtnak. És ő szégyelte, hogy elfáradt. Csak vánszorgott tovább az eke után. És ő most már fájdalmasan ismerte el, hogy csak parasztvér, de nem paraszt. Nem bírja a munkát, nem szoktatták hozzá. Reggel azután szekér után látott. Mikor a szekér előállott, már jól feljött a Dap és Lelkes Péter régóta dolgozott. Reményi elment hozzá köszönni. Elnézte az erőteljes, izmos alakját, a mint sorban végigjárt a földön és azért nem fárad el, nem merül ki. A mint újra érezte azt a suhanó szabad, mezei levegőt, hát ismét úgy szeretett volna paraszt lenni. Az ostorcsördülós végighullámzott a levegőben és az a tegnapi gyantás, ragadós, álmos illat ismét odasimult az arcához. f © Sertéshizlalók ! Aki azt akarja, hogy sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya legyen ; hogy sertései a felvett táplálékot tökéletesen feldolgozzák és hasznosítsák ; hogy sertései jól és hamar hízzanak : — hogy sertései akármeddig hizlalja, sohase legyenek rossz evők ; hogy sertéseit félhizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen leölni'; hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja ; hogy sertéseitől mindig több zsírt kapjon, mint a mennyire számit; hogy sertéseinek haszna jelentékenyen emelkedjék, — használja kizárólag a csak védjegygyei valódi V i t á I i s-féle v ^ ^ és adagolja ntasitás szerint. Igen csekély költségért nagy haszon. Egy sertestápport szükséges» sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áru por minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tehát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagokban. Ahol nem kapható, rendelje utánvéttel e címen : Vitális-féle sertéstáppor Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye). 274 52 32
