Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-02 / 1. szám
2-ik oldal. GAZDÁK LAPJA 1-ső szám. diadalaikat, közgazdasági tevékenységünk leginkább csak külföldi példaképek másolásában merült ki. Gazdasági életünk renaissance-a a 60-as évekbe esvén, természetes tünemény volt, hogy az akkor világszerte uralkodó gazdasági liberalizmust egyszerűen hazánkba is átplántáltuk, azt hívén, hogy a mi a fejlett, erős Angliának jó, ugyanaz a mi elmaradt, gyenge közgazdaságunkat is magas fokra fogja emelni. t E helyen nem kívánunk gazdaságpolitikai kritikát gyakorolni, csak azt konstatáljuk, hogy a tervezett fellendülés nem következett be, s ma visszafelé törekszünk csinálni sok olyant, amit eleitől fogva specifikus viszonyainkhoz alkalmazva kellett volna megalkotnunk. Hasonló a vámpolitikai érdekképviseletek kérdése is. Németországban más körülmények, a foglalkozási körök más erőviszonyai között létesültek, mint amilyen jelenlegi helyzetünk s ezért teljesen elhibázott irányzat lenne, he egy szervezendő magyar vámpolitikai központ egyszerű mása lenne a német szervezeteknek. A kérdés magva, vájjon az ipar és kereskedelem képviselői között a megőgazdaság is részt venne-e a kon- templált központban? E részvételnek nincsenek akadályai. A tervezett vámpolitikai központ, mint azt már alkalmunk nyílt hangsúlyozni, nem harci alakulat, nem a merkantilis érdekek egyoldalú megvalósítója, hanem a termelési tényezők sokat hangsúlyozott összhangját lenne hivatva előmozdítani. A szóban forgó vámpolitikai központ a különhuzó és ellentétes érdekek kiegyenlítője, elsimitója is lehetne, olyan legfelsőbb gazdasági fórum, melynek ítélete — akárcsak valamely választott bíróság előtt — szívesen meghajolhatnának a vitatkozó felek. A mezőgazdaság jelenleg jó érdekképviselet felett rendelkezik Magyarországon s szervezkedése épen a központból a perifériák felé halad; összpontosítására nincs szükség. Az ipar és a kereskedelem a legutolsó időben szintén erélyesebben szervezkednek s mindegyiknek megvannak a központjai. Miért nem lehetne e központok között a kiegyenliíést megvalósítani, miért ne tanácskozhatnának a földmi- velés, a nagy, a kis ipar és a kereskedelem érdekképviseleteinek delegáltjai egy zöld asztal mellett? A mezőgazdaságon nem igen múlik e kérdés realizálása, mert a magyar mezőgazdaság sohasem volt önző, sohasem feledkezett meg arról, hogy kicsiny ország vagyunk, melynek minden termelési ága abban lelheti csupán jövőjének garanciáját, ha összefog. Más országokban is azt látjuk, hogy csak a termelési ágak összmü- ködése vezet igazi sikerre. Németország ujraszületésének hajnalán ipar és mezőgazdaság szorosan összefogtak, ép igy össze kell az érdekeknek nálunk is találkozniok, ha vállvetve akarunk dolgozni. Ma a termelésben beálló munka- megosztás helyenként nagyobb ellentétet teremt gyáripar és kereskedelem, mint az előbbi és a mezőgazdaság között, vámpolitikai kérdésekben pedig a mezőgazdaság és ipar mint a védvámos irányzat hívei határozottan szembe helyezkedhetnek a — természettől szabadforgalmi irányzatú kereskedelemmel. A magyar vámpolitikai központnak semmi esetre sem lenne szabad harcialakulat formájában megvalósulnia. Eltekintve attól, hogy megfelelő szervezet mellett abba a mezőgazdaság érdekképviseletei is bevonhatnának egy prononszált antiagrárius, vagy merkantilis programmot, mint a milyent a német Handeisvertragsverein irt zászlójára, egész közgazdaságunk szempontjából, de a merkantilis érdekek szempontjából is káros hatással járna. A magyar vámpolitikai központnak inkább a német „Zentralstelle für Vorbereitung von Handelsverträgen“ érdekképviselethez kellene hasonlítania, | mely egyesület sem nemzetgazdasági dogmákat, sem pártpolitikai jelszavakat nem irt zászlajára, hanem tisztán a kormány önzetlen munkatársául szegődött. Hogy a Zentralstelle nem töltötte be hivatását, hogy újabb és újabb célegyesületek alakítása vált szükségessé, azt a német ipar egyenetlenkedése és széjjelhuzó természete, jelesen a hatalmas Zentralverbane deutscher Industrieller okozta; ugyanezen tényező viselkedésein múlt az Interessengemeinschaft, a német merkantilis érdekek kiegyenlítője, sikere is. A politikát külünben még a radikális Handelsvertragsverein sem tudta befolyásolni, s a legutolsó időben TÁRCA. Egy nótáért ezer hold föld. A szenicei Bathók valamikor híresek voltak a gazdagságukról. Még az öreg Ambrus bátyánk is bírta magát vagy kétezerig (holdakban kifejezve) s talán azért esett úgy a házassága, hogy a kétezret felvihette négyre. Amikor azonban elköltözött az Urban s a szenicei kripta népesebb lett egy lakóval, a négyezerből (holdakban kifejezve) alig maradt tizenkétszáz. A többi elment, úgy, ahogy, jó kedvvel, egészséggel. A fia, nemes szenicei Bathó Gáspár, vállalt erre a nagy esetre egy kényelmes, de annál tekintélyesebb hivatalt a vármegyénél s a tizenkétszáz holdon ott felejtette az öreg kasznárt Csaplovicsot, aki szerinte többet értett a gazdálkodáshoz, mint száz diplomás ember. És ebben igazsága volt... Ott nőtt fel az öreg a szenicei Bathók nagy földjén, kitanulta annak a vidéknek minden mosto- haságát s értette kivenni még a zsírját is a szenicei földeknek. Amire nagy szükség volt, különösen az utóbbi időkben, amikor több kellett, mint amennyi termett, az átkozott városi életre, a legénykedésre, vendégségre, lóra s arra a régi jó nótára, hogy : lehullott a rezgő nyárfa levele . . . Mert mindenképen feledni vágyott szenicei Bathó Gáspár. Hogy kit ? Hát egy leányt, aki ma már boldog asszony. Feledni pedig nagy dolog. De ő megpróbálta. S ment haza Csaplovicshoz az ordré, hogy: ide vele, mind, amennyi pénz van, hadd huzassam, hadd mutassak olyan boldogságot, hogy még ő is megirigyli. Négy sárgát küldjön még holnap Csaplo- vics a vármegyei istállóba, hadd lássa az az asszony, hogy nem olyan incifinci ember az aljegyző, nemes szenicei Bathó Gáspár.“ Mit tehetett Csaplovics, küldte a jóféle pénzt, meg az ekvipázst is. De „NB.“ megjegyezte, hogy szűkösen adja már a föld, már nem bírja; hogy ez a négy ló is adósságra megy, a jövő évi termésre, ha ád az Isten. Azután az udvart is rendbe kellene hozni, — folytatta az öreg, — mert válik már a házról a vakolat s ittRendkivül jutányosán, gyári áron alól eladók a következő teljesen használatlan gazdasági gépek, és pedig: 3 darab bácskai ekefő, 5 darab különböző nagyságú resicai acél eke, 3 darab 2-ős és 2 darab 3-as ekefő, 1 darab répa kapa, 1 darab vetési, 1 darab réti csuklós s 1 darab lánc borona; répa vágó, járványhajtásra; azonkívül használt, de jókarban levő 1 db. gőzfejlesztő kazán takarmány füllesztésre, 1 garnitúra Ni- cholzon féle 8 lóerejü cséplő garnitúra és 2 darab baromfi keltető gép. Megtekinthetők Szatmáron, Verbőczy-utca 3. sz. a. Eladásokat eszközöl Poszvék Nándor gazdasági szakirodája Szatmár, Kazinczy-utca 7. sz. 254 4—
