Gazdák Lapja, 1909. december (8. évfolyam, 49–52. szám)
1909-12-05 / 49. szám
4-ik oldal. ciec. 5. I GAZDÁK LAPJA Téli csibenevelés. Azt hiszem, hogy nem végezek felesleges munkát, ha most, a tél küszöbén, egynéhány hasábon megemlékezem a téli csibenevelésről is, mint a baromfitenyésztés egyik legnagyobb jövedelmet hozó ágáról. Téli csibét minden kistenyésztő is produkálhat, ha tojóit vedlésük után, tehát a tél beállta előtt jó meleg helyen tartja és azokat megfelelően takarmányozza. Igaz, hogy a fenti eljárás mellett a tojók, ha nem túlságosan öregek, vagy tul- fiatalok, meg fogják kezdeni a tojásrakást, csakhogy a tyúkok természetrajzi tulajdonságuknál fogva csak egy bizonyos mennyiségű tojás lerakása után fognak költeni kezdeni, igy tehát ezen eljárás mellett azon helyzetbe jutunk, hogy tojásaink lesznek, azonban kotlóink nem és ilyeneket még drága pénz mellett sem leszünk képesek beszerezni, mivel a tyúkokat kotlásra kényszeríteni nem lehet. Ezen visszás állapoton kétféleképen segíthetünk, vagy úgy, hogy a rendelkezésre álló tojásokat keltetőgépekkel keltetjük ki, vagy pedig, ha a kisgazda elő- keltetőgépét vesszük igénybe, azaz a pulykákat kotlasztjuk meg mesterségesen. Mivel az utóbbi eljárás sokkal egyszerűbb, olcsóbb és igy a kisgazda igényeinek sokkal inkább megfelel, lássuk tehát először, milyen utón és módon eszközölhető az ? Erre a célra kétéves, esetleg fiatalabb pulykatolyókat választunk ki és azok közül egyet az előre elkészített tojófészekbe egynéhány porcellán mütojásra úgy helyezünk el, hogy a fészekre helyezett ülőpulykát azután egy üres fenekű megfelelő nagyságú ládával lebonthassuk. A láda egyik oldalán nyílást kell készíteni, úgy, hogy a pulyka azon fejét kényelmesen kidughassa. Ez azért szükséges, mivel a pulykát több napon át ezen fészekben ülve kell hagyni, hogy megkaphassa a keltetési lázt, illetve addig, amig az fészekre nem esett, nem szabad a fészekről etetés vagy itatás céljából leemelni; ez természetesen csak úgy lesz lehetséges, ha a pulyka azért megkapja napi rendes elesé- gét és vizét. Ha most ezen nyilas elé rakjuk a pulyka takarmányát és vizét egy egy külön edénybe, akkor a pulyka, ha megéhezik, vagy megszomjazik, élni is fog vele; azon esetben, ha a pulyka ezen eleségét és vizét el nem érné, akkor azt egy téglára, vagy egyéb magasabb tárgyra tesszük, úgy, hogy az azt kényelmesen elérhesse. Egyben még megjegyezzük, hogy az ilyen üres fenekű ládával lebontott pulyka igyekezni fog eleinte ezen kényszerhelyzetéből megszabadulni, amiért is okvetlenül szükséges a lebontott láda tetejére egynéhány tégladarabot is reáhelyezni, hogy a pulyka azt fel ne borítsa. Továbbá még megjegyezzük, hogy a fészekbe, addig, mig a pulyka a kotlási lázt meg nem kapta, mütojásokat tegyünk és erre ültessük azután a pulykát; műtojásokat mindenki csinálhat magának, úgy, hogy a konyhai célokra felhasználandó tojást nem töri fel, hanem annak tompább és hegyesebb végén kis lyukat fúr — körülbelül gyufaszálvastagságut — és az igy megfúrt tojás belső tartalmát azután kifújja, amely épen olyan jól felhasználható a konyhában, mint a feltört tojás belseje. A kifuvás után a tolyáshélynak egyik lyukacskáját fogjuk be ujjunkkal és a másik lyukon meg vízzel felhígított gipszet töltünk abba és a gipszet mindaddig hagyjuk a tojáshélyban, mig az abban megalvad, ami rövid időn belül megtörténik. Már most ezen gipsszel kitöltött tojáshéjt továbbra is meghagyhatjuk a gipsztojáson, vagy pedig azt fel is törhetjük, mivel az abba öntött gipsz annak alakját j már úgyis felvette. Az igy ülésre kényszeritett pulyka fészkéhez azután egynéhány nap múlva úgy közeledünk, mintha a pulyka alá helyezett mütojásokat el akarnánk venni. Ha a pulyka kotlási lázba esett, akkor az a tojásokat védeni foga és nem fogja engedni, hogy elvegyék. Azon esetben, ha a pulyka ellenszegülést nem mutatna, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem esett fészekre, az ilyennel azután kár tovább kísérletezni. Mivel az olyan pulyka, amely belejutott a íojási időszakba s benne a nőszülési vágy már felébredt, azzal a mesterséges megkotlasztási kísérlet nem fog sikerülni. Azért igen tanácsos nem egy, hanem mindig több pulykát egyszerre megültetni. A már egyszer fészekre esett pulykát azután úgy kell kezelni, mint a kotlót, amely egyszerűen abból áll, hogy az igy fészekre esett pulykákat levesszük a fészekről és az etetőhelyen szemes tengerivel — annak hőképző hatása folytán — megetetjük ; ivóvízről és fürdőhomokról bőségesen kell gondoskodni. A sorrendet be kell tartani, ami azt jelenti, ha ma az első számú fészekkel kezdjük meg a munkát, holnap is ugyanazzal kezdjük. A fészekre esett pulykák, épen úgy mint a kotlók, a keltetés elején rövidebb ideig, a vége felé hosszabb ideig hagyhatók lenn, igy pl. az első héten 8—10 percet engedhetünk, a másikon 12, a harmadikon 15 percet az eleségfelvételre és tisztálkodásra. A tojásokat tanácsos lesz — miután a fészekből minden tisztátalansá- got eltávolítunk — egy kis zsákdarabbal betakarni, hogy azok a fázástól (kihűléstől) megóvassanak. Az elültetés után hetedik napra vizsgáljuk a tojásokat tojásvizsgáló lámpa, vagy pedig közönséges lámpa vagy gyertya világánál és pedig a két utóbbinál úgy, hogy a tojást bal vagy jobb tenyerünkből alakított kürtő szélében tartjuk, illetve a tojást tenyerünkkel beárnyékoljuk. Azok a tojások, amelyek ezen átvilágításnál sötétek, átlátszatlanok, csupán a légüreg világos, azok megfogamzoít tojások; az olyanok, amelyeknél a légüreg és a fehérje határvonala elmosódott, azok kétesek; az áttetszők, rózsaszínes képet mutatók, terméketlenek. A két előbbi képet mutatottak a fészekben ha- gyandók, az utóbbiak onnan eltávoiitandók és konyhai célokra felhasználandók. Ilyen gondozás mellett azután a tyúktojásoknál három, kacsa-, pulyka- és ludtojásoknál négy hét eltelte után következik a kelés. A csibék felnevelésével különös gond nincsen, mivel a pulykaanya ezen kakukfió- káit épen olyan gondosan és nagy anyai szeretettel neveli fel, mint akár a saját ivadékát. Bászel Elek. A kis téli araszoló. (Cheimatobia bmmata.) Ki ne ismerné olvasóink közül azon világosbarna lepkét, amely enyhe őszi alkonyokon és a télelő napjaiban szokott gyümölcsfáink körül röpködni? Ezek a kis téii araszoló néven ösmert rendkívül kártékony hernyó him lepkéi, mig a szárnyak helyett csak szárnycsonkokkal biró nőstények röpülni nem tudván, leg- többnyire csoportosan hemzsegnek a fa tövénél, vagy a törzsén és azon felmászva, az éves vesszőkön és rügyek környékén 2—300 drb. petét raknak le elszórtan, amelyekből már a tavaszi legelső melegebb napsugarai kiköltik az előbb világos, majd sötétebb zöldre változó szinü 10 lábú kis hernyót. A lábak csak a test elején és hátulsó részén vannak elhelyezve és ennek folytán mászás közben derekukat kénytelenek összehúzva felgörbiteni, ami menetüket araszoláshoz teszi hasonlóvá és innen nyerték nevüket. Régebben mérészeknek is hívták őket, épen erre való tekintettel. Kikelve a hernyók, legelőbb is a virágrügyekbe fúrják be magukat és ezeket rendkívül gyorsan elpusztítják és ezután a falevelekre vetik magukat, ezeket pókháló- szerű szálakkal összehúzzák és ebben aztán felfalják, Pusztító munkájuk befejezése után pedig egy szálon a földre ereszkednek és ott közel a talaj felszínéhez — ebbe magukat befűrva — bebáboznak, hogy aztán ősszel a fent leirt módon átalakulva, kártékony munkájukat újra élűiről kezdjék. Amint ebből látható, ezen hernyó temérdek kárt okozhat gyümölcsöseinkben és miután az ellene való védekezésnek ősszel van a legfőbb ideje, a következőkben hívjuk fel arra t. olvasóink figyelmét. A Magyar Nyugdíjbiztosító Részvénytársaság árszabását mélyen leszállította. Az uj, rendkívül előnyös árszabás alapján nyugdíjbiztosításokat közvetít a Szatmármegyei Vezérképviselet Szatmáron, Kazinczy-utca 7. sz. alatt: POSZVÉK NÁNDOR gazdasági szakirodája.
