Gazdák Lapja, 1909. december (8. évfolyam, 49–52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
1L 51 -ik szám. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal. Védekezzünk télen a gyümölcsfák kártevői ellen! A gyümölcsfák számos rovarellenségeinek irtására a legalkalmasabb időszak a tél. Ilyenkor a kártevők téli búvóhelyükön nyugodtan vesztegelnek, e búvóhelyeket a téli időszakban, midőn a fák kopaszon állanak, könnyebben megtaláljuk, mint nyáron, midőn a lombozat elrejti szemünk elől a kártevőket, azonkívül télen van a legtöbb érkezésünk arra, hogy az irtási munkákat pontosan, alaposan, mindenre kiterjedő figyelemmel keresztülhajtsuk. A téli időszak alatt azonban nem a naptári számítás évszakát kell értenünk, hanem azon időszakot, mely a fák lombhullásától a rügyfakadásig terjed. Ezen növényvédelmi értelemben vett téli időszak tehát magában foglalja az ősznek és tavasznak is egy részét. A téli védekezési munkák közül a legelső sorban is azokról emlékezem meg, melyek a nyári, illetőleg őszi védekezésnek mintegy folytatását képezik a téli időszakban. Az oly veszedelmes almamoly (Carpocapsa pomonella L.) ellen a hernyófogó-köteleket szoktuk alkalmazni. Mintegy julius hó közepe táján a simára tisztított kérgü fák derekára a fagyapotból, szalmából, vagy uj- ságpapirosból sodort kötélformát néhányszor körülcsavarjuk, hogy ez alá húzódjanak a moly bebábozódni készülő lárvái, hernyói. E köteleket kétheti időközökben leszedjük és elégetjük s helyettük újakat alkalmazunk a fákra. Ezen kötélváltást szeptember hó közepéig végezzük. Az ekkor kikötött köteteket a fákon hagyjuk a tél közepéig, csak december végén, január hóban, midőn már erős fagy és hó van, szedjük le és égetjük el. Az almamolyokon kívül ekkor egyéb kártevők is, melyek az ősszel idehuzódtak, megsemmisittetnek. Némely helyen sok kárt tesznek a téli araszolók hernyói. (A téli nagy araszoló (Hibernia defolliara Cl.) és a téli kis araszoló (Cheimatobia brumata L), mindkettő pille.) A téli nagy araszoló szeptemberoktóber hóban, a kis araszoló novemberdecemberben rajzik. A nőstények repülni nem tudnak, úgy másznak fel a fák törzsén, hogy petéiket a rügyek mellé lerakják. A nőstények ezen tulajdonságát a védekezésnél ügyesen felhasználhatjuk, oly módon, hogy a fák törzsére embermell-magasságban hernyósgyürüket alkalmazunk. 3—4 ujjnyi szélességben a fák törzsét a ragadós hernyó- enywel (brumataenyv néven kereskedésekben kapható) bekenjük s ily módon a nőstény nem tud azon át felhatolni a fák koronájára. Ezen hernyóenyvgyürük szeptembertől újévig állandóan ragadósak legyenek, ezért többször fel kell újítani azokat a téli időszak folyamán. A hernyófogó-kötelek és hernyóenyvgyürük felrakása még a nyáron, illetve ősszel veszi kezdetét, ám állandó figyelemmel kell lennünk azokra a téli időszak folyamán is. A speciális téli időszaki munkák közül elsősorban említendő a fák hernyózása, vagyis pontosabban körülírva: a hernyófészkek leszedése és a pilletojások gyűjtése. Ezt a munkát az 1894. XII. t.-c. 50. §-a is elrendeli azzal, hogy e munka minden év március hó végéig befejezendő. Kétféle hernyófészek van: a nagy és a kis hernyófészek; előbbit a sárgafaru pille (Porthesia chrysorrhoea L.), utóbbit pedig a galagonyalepke (Aporia (Pieris) crataegi L.) hernyói készítik. A kis hernyófészek egy-két levél, a nagy bernyófészek több levél összefonásából származik. Ezen összesodrott száraz levelek belsejében találhatók említett pillék hernyói, melyek ilyen alakban áttelelnek, hogy jövő tavasszal dermedt téli álmukból felébredvén, széjjelmásszanak a fákon s a leveleket, zsenge rügyeket pusztítsák. A hernyófészek szedése a hernyózó ollóval történik, Legjobb e munkát akkor végezni, mikor hó borítja a földet, mert a lehullott fészkek könnyen fel- szedhetők, összegyüjthetők, hogy aztán megsemmisítsük azokat. Ilyenkor leszedünk a fákról mindenféle rothadt, aszott gyümölcsöt is, melyben szintén kertevő rovarok és gombaellenségek szoktak telelni. Több lepke van, mely petealakban telel át, ilyenek: a gyamjas pille (Ocneria dispar L.), mely tojáscsomóját a fák derekára, vagy nagyobb ágaira rakja le, a pot- ruhájáról leváló szőrrel betakarván, hogy úgy néz ki ezen tojáscsomó, mintha kis darab tüzitapló volna. Tojásalakban téléi át a gyűrűs pille (Gastropacha vagy Bombix neustria L.), melynek ismert tojásgyürüje a vékony gallyak vége felé található. Téli petealakban telel át továbbá az Orgyia antiqua L. nevű pille is, melynek szárnyatlan nősténye a petéit a laza bugóra rakja le, igy szintén köny- nyen megtalálhatók. Az utóbbinak s a gyapjas pillének tojásait lekaparjuk egy edénybe, vigyázva, hogy a földre ne hulljanak s azután elégetjük, mig a gyűrűs pille tojásait a vékony gajakkal együtt hernyózóol- óval lecsípjük. Egy másik fontos téli munka: a fák törzsének és ágainak a kéregkaparó vassal való megtakarítása. A fák elváladozó kérge, a moha s zuzmó számos rovarellenségnek búvóhelyül szolgál. Kéreg alatt tölti a nyár egnagyohb részét, hogy ősszel megelevenedvén, a körtefák rügyeit peterakás céljából megfurkálja.' a rügylikasztó bogár (Anthomonus cinctus Redt. vagy piri bot.); kéreg alatt telel a bimbólikasztó bogár (Antho- nomus pomorum L.), hogy tavasszal az almafák virágbimbóit megfurkálja. A kéreg alatt telelnek továbbá a különféle eszelé- nyek, ezek közt a legismertebb : almaeszelény (Rinchites Bacchus L.), mely az almagyümölcsöt turkálja meg. Ugyancsak itt telel át a már említett almamoly is. Ha fák törzsét évről-évre és rendszeresen a kéregkaparóval megtakarítjuk, a kártevők téli búvóhelyeit megsemmisítjük s azokat, melyek a búvóhelyek alatt tanyáznak, a kaparékot gondosan összegyüjtvén és elégetvén, elpusztítjuk. Télen van az ideje, hogy a megszuo- sodott fákat kivágjuk, mert ilyenkor a szuok lárvában vesztegelnek a fákban. Nagy kéreg- szu (Scolytus pruni Ratz.), kis kéregszu (Scolytus rugulosus Ratz.), púpos szú Xyle- bonis dispar Fab.) stb. A szúok rendesen a beteg, öregebb fákat támadják meg, ha azonban ezekből kifogynak, neki esnek a fiatalabb, egészséges fáknak is. Hogy tehát elkerüljük a tél folyamán a szuhos fákat minden habozás nélkül vágjuk ki és még a tél folyamán tüzeljük fel. A téli időszakban irtandók a különféle pajzs- és levéltetvek telelő alakjai. A levéltelek közül azok, melyek gyümölcsfáinkat pusztítják, leginkább az Aphis-nembe tartoznak; ilyenek az almafán élő Aphis mali F., a körtefán élő Aphis piri B. d. Fonse, a szilvafán élő Aphis pruni F., a cseresznye- fán élő Aphis cerasi Fab., az őszi barackfán élő Aphis persicae B. stb. Télen petealakban találhatók. A védekezés permetezésben áll. A permetezésre használható a petro- leumemulzió, vagy még jobb: a gyümölcs- fakarbolineum. A vértetü (Schizoneura lanigera Hausm.) irtására is legalkalmasabb időszak a tél. — Ilyenkor a gyakorlott szem már messziről felismeri a vértetü fehér gyapotszerü tanyáit. A vértetü irtása gondos munkát kíván. Permetezzük be a fákat 8 százalékos Dendrin- nel (Avenarius-féle gyümölcsfakarbolineum), a sebeket, forradásokat, esetleg a gyökerek sebeit kenjük be nyilt tűzön hosszabb ideig főzött kátránnyal s ha e munkát kitartóan és rendszeresen, évről-évre végezzük, a vér- tetütől nem lesz okunk félni.*) A gyümölcs- fakarbolineummal való permetezés elpusztítja a fákon élő pajzstetveket is. Szilvafa-pajzs- tetü (Lecanium prunastri Fonsc.) a barack- pajzstetü (Lacanium persicae L.), a kagy- lós-pajzstetü (Mytilaspis pomorum Bché), a sárga almafa-pajzstetü (Aspidiotus ostreae- formis Curt.), a piros almafa-pajzstetü (Dias- pis piricola Del Guercio), a körtefa-pajzs*) Megjegyzem még, hogy a vértetü irtása a m. kir. földm, min. 1897. évi 9879, sz. rendelete értelmében kötelező, ■ Sertéshizlalók! Aki azt akarja, hogy sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya legyen; hogy sertései a felvett táplálékot tö- u kéletesen feldolgozzák és hasznosítsák; hogy sertései jól és hamar hízzanak: — hogy sertéseit akármeddig hizlalja, sohase legyef nek rossz evők; hogy sertéseit félhizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen leölni; hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja; hogy H sertéseitől mindig több zsírt kapjon, mint a mennyire számit; hogy sertéseinek haszna jelentékenyen emelkedjék, — használja kizárólag a csak védjegy- f \ 4" és adagoIÍa utasítás szerint. Igen csekély költségért nagy gyei valódi VITÁLIS-féle ^ C 1 l W ö 1 d |3 O ä t haszon. Egy sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áru por szükséges, minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tehát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagokban. Ahol nem kapható, rendelje utánvéttel e cimen: Vitális-féle sertéstáppor Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye). 274 52—29
