Gazdák Lapja, 1909. december (8. évfolyam, 49–52. szám)

1909-12-26 / 52. szám

6-ik oldal. GAZDÁK LAPJA 52-ik szám. meretlen, haszonleső kereskedők lesznek; ezek pedig mindig voltak és lesznek. Ami a hatóságok működését illeti, arra nézve meg­jegyzem, hogy mindenesetre hasznos és üd­vös lenne, ha a törvény intézkedéseinek végrehajtására valamivel több időt szentel­nének s az idevágó paragrafusokat szigo­rúbban kezelnék s úgy a magkereskedelmet, mint az arankának szántóföldi irtását gyak­rabban ellenőriznék. A legnagyobb mulasztást azonban a gazdaközönség követi el, holott a mulasz­tásból származó összes kár és veszteség mindenekfelett őt sújtja. A mulasztás az, hogy sem a vetőmag beszerzésére, sem az aranka szántóföldi irtására nem fordított kellő gondot, sőt erre vonatkozólag minden lé­pést feleslegesnek, kárbaveszettnek tart. Ha kutatjuk ennek az okát, hamar megtaláljuk abban a tájékozatlanságban, tu­datlanságban, néha ferde felfogásban, mely főleg a heretermesztő kisbirtokosoknál az arankára s annak tulajdonságaira nézve ál­talános. Az aranka fellépését, a tábla elaran- kásodását egyik az időjárásnak, másik a ta­lajnak, harmadik a véletlennek tulajdonítja, nem is sejti, hogy az mag utján terjed és szaporodik épen úgy, mint akármelyik kul­túrnövényünk. Ilyen viszonyok mellett le­het-e csodálkozni, ha egyeseknek minden munkája, minden fáradsága hiábavaló; mit ér egy-két gazda törekvése, ha a többi tét­lenül nézi az aranka pusztításait. Ha a parasztbirtokost megkérdezzük, hogy miért nem irtja hát az arankát, vállat von s azt a feleletet adja, hogy irtanám én, de úgy is hiába, azt nem lehet kiirtani, az Isten adta s majd ő ki is irtja. A másik az­zal érvel, hogy az aranka fellépése és pusz­títása kizárólag az időjárástól függ, sőt akad­nak olyanok is, kik azt hiszik, hogy az aranka a lóhere szárából nő ki. Egyszer ir­tani is megpróbálják, de mivel terjedésének feltételeivel, a helyes védekezési módokkal nincsenek tisztában, ha a következő évben ismét jelentkezik, véleményüket beigazolva látják s minden további irtással felhagynak. Ilyen körülmények között aztán a hatóság részéről jövő szorgalmazást szekatúrának ve­szik, az irtást felületesen végezik; nem azért, hogy vetéseiket az arankától megszabadítsák, hanem azért, kogy a büntetést elkerüljék. Az aranka ellen való védekezés kér­désének a megoldásánál egyik a magkeres­kedelem szigorú ellenőrzését tartja célraveze­tőnek, másik az aranka szántóföldi irtásá­nak szigorú végrehajtásában látja az egye­düli üdvözítő eszközt. Véleményem szerint csak úgy tudunk megküzdeni az arankával, ha a gazdakőzönség alsóbb rétegeinek mó­dot és alkalmat adunk az aranka tulajdonsá­gainak a megismerésére s az ellene való si­keres védekezésnek útját megmutatjuk. Ha a kisgazdák, kik tulajdonképpen az aranká­nak fenntartói és terjesztői, belátják, hogy igenis lehet védekezni az aranka ellen, gond­juk lesz, hogy megszabaduljanak tőle, an­nál is inkább, mert munkájuk és fáradozá­suk gyümölcsét első sorban ők élvezik: az a munka, amelyet tudatosan végez, alapos és tökéletes lesz. A magkereskedelem és az aranka szán­tóföldi irtásának ellenőrzése szinte lehetetlen is. A kereskedőnek bő alkalma nyílik a tör­vény intézkedéseinek és a hatóságok kiját­szására ; minden magüzletbe pedig egy ha­tósági személyt beállítani nem lehet. Vagy tessék elképzelni egy nagy község határát, melyben szétszórtan egy-két ezer heretábla van; a hatóságnak, mely tulajdonképen köz­ségi birtokosokból kerül ki, sem anyagi körülményei, sem fizikai ideje nem engedi meg, hogy évente négyszer-ötször az összes heretáblákat bejárja s azoknak állapotáról, az irtás foganatosításáról meggyőződést szerezzen. Az ellenőrző személyt a rokoni kö­telék, a barátság, néha az anyagiak arra késztetik, hogy a fertőzéseket elhallgassa, legtöbbször saját magát is fel kellene jelen­tenie, ezt pedig, úgy hiszem, senki sem fogja tenni. A felettes hatóság az ellenőrzési mun­kát idő hiányában még kevésbbé végezheti. Ha a kisbirtokos belátja, hogy az aranka ellen igenis lehet védekezni, azt ki lehet irtani, a herések ellenőrzését maga fogja végezni, ami természetesen a legala­posabb ellenőrzés lesz. Némelyeknek az a nézete, hogy országunk összes vetőmag- szüségletét államilag ólomzárolni kellene, nem hozná meg a várt eredményt. Tudni kell azt, hogy a zsákokon lévő ólomzár nem azt jelenti, hogy a benne lévő here­mag arankamentes, hanem csak biztosíték arra nézve, hogy igen csekély mennyiségű arankamagot tartalmaz. Ebből önként következik, hogy ólom­zárolt maggal bevetett területet is állandóan megfigyelés alatt kell tartani s az esetleg jelentkező egy-két foltott ki kell irtani, ha az aranka elszaporodásának és kártételének elejét akarjuk venni. Különben is, eltekintve attól, hogy az összes herevetőmagszükség­letünk ólomzárolása a jelenleg itt nem rész­letezhető okok miatt keresztülvihetetlen, el­képzelhető-e, hogy például a parasztbirto­kos két koronát fizessen a heremag kilójá­ért akkor, amikor azt egy koronáért meg­kapja s az a meggyőződése, hogy az aranka fellépésénél legkevesebb szerepe a vetőmag­nak van. Az elmondottakból kitűnik, hogy az aranka ellen való küzdelem sikertelenségé­nek oka a gazdaközönségnek, főleg a kis­birtokos-osztálynak az aranka tulajdonsága­ira vonatkozó nagyfokú tájékozatlanságában gyökerezik. Oly vidékeken, hol a birtokos­osztály intelligensebb, az aranka nem ural­kodik számottevő mértékben. A bajon segí­tendő, megfelelő - ismeretek terjesztésével módot és alkalmat kell adni a kisbirtokos osztálynak arra, hogy az arankát és annak tulajdonságait alaposan megismerje; meg kell vele értetni, hogy micsoda nagy kárt okoz az aranka a vetésekben, főleg mag- herésekben. Erős a meggyőződésem, hogy az ismeretek terjesztésével, amit az aranka ellen való védekezés egyedül célravezető eszközének tartok, egyenes arányban fog az aranka országunkban pusztulni. Köztelek. Kérdések. Pulykáim értékesítésére szeretném a legalkalmasabb időt kihasználni. Kérek szives tanácsot, mikor lenne legcélszerűbb piacra vinni, hogy legjobb árt kapjak értük, D.J. Zsákok konzerválása. A gazdaság­ban nagy jelentőséggel bírna, ha a romlás­nak nagyon kitett zsákokat tartósabbá le­hetne tenni. Nem volna erre valami prakti­kus konzerválási mód? 475. sz. előfizető. Feleletek. A pulykák értékesítésére egy exportő­rünk azzal felel, hogy december elején; mert az összes kiviteli cégek a londoni karácso­nyi vásár eladásaira spekulálnak, szállításai­kat úgy eszközük, hogy december 16—23-ig*) érkezzenek oda a küldemények, mert nincs oly mennyiség, melyet a hétmilliós metro­polis el ne fogyasztana, lévén a karácsonyi estebéd elengedhetetlen kelléke, akár a plum­*) Persze, hogy ettől már elkésett; elébb kellett volna rá gondolni 1 Szerk. ^■annMHaBaHBBnBBaaBHHHannHnBBaBgBigaanMaraHnBaainKHmMniHaaHBniiii^BPBMKMnHBHni Szab. „Rekord II.“ sorvetőgép Losonci gyártmány. 0flT sorba vet — sorba trágyáz! Kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket. A Magy. Kir. Államvasutak Gépgyárának Vezérügynöksége Budapest. V., Váci-körut 32. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom