Gazdák Lapja, 1909. november (8. évfolyam, 45–48. szám)

1909-11-28 / 48. szám

8-ik oldal GAZDÁK LAPJA nov. 28, alaszantam. A talaj legyen jo erőben es jól elöke- i szitve. Ami a trágyázást illeti, erre vonatkozólag a kő- ! vetkezőket jegyzem meg: Közvetlenül kalászosok alá istállótrágyát adni nem jó, mert a vetés könnyen megdül, továbbá nagyon elgyomosodik, de az üszögöt és rozsdát is terjesztjük vele, azért jobb azt az előve- temény alá adni. A Gazda. Állattenyésztés és takarmány­termesztés. Magyarország szarvasmarhatényésztése kétségen í kívül szép fejlődésnek indult az utóbbi évtizedekben, i számszerűleg azonban még mindig nem szaporodik olyan arányban, aminő arányban hazánkban s a kül- | földön a húsfogyasztás fokozódik s aminő arányban a 1 belterjesebb gazdálkodás által igényelt trágyaszükséglet azt megkívánná. Nem szaporodik számszerűleg a kívánatos módon tisztán csak azért, mert a szűkös takarmányozási viszo­nyok ezt nem engedik meg. A magyar gazda ide- s tova egy évtized óta ta- karmányhiánynya! küzd. Az egymást,követő száraz évek néha félannyi takarmányt sem szolgáltatnak, mint ameny- nyi normális években teremne s így a meglévő állatál­lomány is többnyire rosszul, silányan telel ki. A takarmány hiányért azonban nem szabad egye­dül az időjárást okolnunk, jórészt magunk is okai va­gyunk annak, mert nem termelünk elég nagy területen takarmányt s nem ápoljuk, gondozzuk kellőleg rétje­inket, amelyek ennek következtében még esődus évek­ben is csekély termésátlagokat szolgáltatnak. Rétjeinket benövi a moha, elzárja a talajtól az éltető levegőt, megakadályozza az esővíz behatolását, lassankint elgyomosodnak s a gyomok az értékes füfé- léket elnyomják, amelyek kivesznek azért is, mert trá­gyát, növényi táplálékokat soha sem adunk rétjeinknek. A lucernásokat rosszul telepitjük, nem boronáljuk, nem ápoljuk, tulhosszu ideig meghagyjuk s igy a többi ta­karmánynövényekkel sem mindig úgy bánunk, ahogy kellene. Különösen a rétek ápolásának most ősszel van itt j az ideje. Mindenekelőtt a vakondtúrásokat kell kapák, vagy rétgylau segélyével széjjelhányatnunk. Majd azután éles és jól megterhelt boronával kell keresztül-kasul fel­hasogatnunk, miáltal egyrészt a gyomokat irtjuk, más­részt a mohát pusztítjuk, de főleg utat nyitunk a talaj mélyébe a levegőnek, az eső- hólének. Mindezek meg­történte után trágyáznunk kell, emely célra higitott hig ürüléket, avagy műtrágya keveréket kell használnunk, utóbbiakból kötöttebb talajokon 150 kg. szuperfoszfátot, homokos talajon ugyanannyi szuperfoszfátot, mellé 80—100 kg. 40 százalékos kalitrágyasót, tavasszal pedig 50 kg. chilisalétromot kell fejtrágyául kiszórnunk. A szuperfoszfát és káli hatása három évre terjed ki s a második évben többnyire nagyobb terméstöbbletet ered­ményez, mint az elsőben. A chilisalétrom hatása ellenben csak egy évre terjed, ezt tehát minden évben kell alkalmazni. Ha ilyen gondozásban, ápolásban részesítjük rét­jeinket, még szárazság esetén sem lesz takarmányhiá­nyunk érezhető, jobb években pedig még fölösleggel is fogunk rendelkezni, amelyet azután takarmányszük évekre raktározhatunk el s igy módunkban lesz állat- állományunk számát lassacskán szaporítani, amelynek szaporításával a jobb trágyázás s ezzel kapcsolatban fokozódó termésátlagok lehetősége fog beállani. K—y. Gazdaközönségünk és a baromfi­tenyésztés. A mezőgazdaság keretében az állattenyésztés vala­mennyi ága között sajnos, nemcsak hazánkban, hanem világszerte a baromfitenyésztés az, amely még ott is, ahol fejlettségben első kvalitású, a többi tenyészágaza- tok során kénytelen mindenütt a rangsorban az utolsó helyet betölteni. A lótenyésztés, a szarvasmarha-, a sertés- és juhtenyésztés stb. a mezőgazdaság előtt min­denütt előbbrevaló, sőt még a kecsketényésztés is, leg­alább Svájcban, Belgiumban és Norvégiában, ahol az a baromfitenyésztést rangfokozatban megelőzi. Ha be­hatóan vizsgálódunk, mérlegelünk, sőt egyben jöve­delmi statisztikai adatokat is számolunk, a gazdára, aki mezőgazdasága mellett egyben baromfitenyésztéssel is foglalhozik, az intenzive űzött baromfigazdaság min­den körülmények között rendkívül értéket képviselő hasznot jelent. Persze ez az érték csak akkor járhat egyben haszonnal, ha a baromfiíenyészetet minden oldalról képesek vagyunk előnyösen ki is használni. Ami az értékelést illeti, meg ne feledkezzünk arról, hogy a friss baromfi az év minden szakában, a friss tojás meg naponta, az esetleg tenyésztésre is nevelt állomány értékesítésével egyetemben, egymaguk- ban is számottevő keresetforrást képviselnek és bizto­sítanak, kisebb-nagyobb gazdaságokban egyaránt. Hazánkban úgyszólván minden egyes gazda, akár kicsi, akár nagy gazdaságról legyen is szó, első sor­ban egyben mezőgazda. Épen mint gazdaember, illő tudatában lehetne pedig annak, hogy a baromfitartás, a baromfinevelés, a baromfitenyésztés ma már jelentős gazdasági olyan ágat képvisel világszerte, amely csak a legutóbbi évek eredményeit is tekintve, méltán sora­kozik, előkelő rangsorozatban a többi túlzásig dédelgetett gazdasági ág mellé. Bár csak baromfite­nyésztésünkre mondhatnónk ezt a „túlzott“ dédelgetést; — batomfitenyészetűnk minden bizonnyal csak hasznát és javát vallaná ennek! A külföld, — amely után sajnos, nemcsak jóban, hanem jónak vélt rosszban is indulni szoktunk — a

Next

/
Oldalképek
Tartalom