Gazdák Lapja, 1909. november (8. évfolyam, 45–48. szám)
1909-11-28 / 48. szám
nov. 28. 9-ik oldal. OAZDAK LAPJA baromfigazdaság terén maga is alig pár évtizedre visz- ; szamenö számottevő múltat tud felmutatni. Szégyenkezni tehát nincs okunk. Ha elmaradottságról itt-ott szó lehetne hazánkban is, vegyük azt, hogy lassú lépésben követjük az eddigelé jó példákat. Ez a lassú haladás részben megfontoltságot jelent. Nincs is okunk sietős utakon, elhamarkodottan kétes eredményekre törekedni akkor, ha az alapvető munkálatok terén, első sorban j honi tyukfajtáink kiemelésén, kezdünk ma fáradozni. Nemes baromfitenyésztő egyesületek világszerte, ! köztük ma már épen nem utolsó helyen a hazai „Baromfitenyésztők Országos Egyesülete“ is, fáradhatatlan kitartással munkálkodnak a baromfitenyésztés emelésén, fejlesztésén. Ebbéli munkálkodásában valamennyi ilyen egyesület arra törekszik, hogy a racióná- j bilis baromfitenyésztés a gazdaközönség körében minél mélyebb gyökereket verjen. Hogy az ebben várt eredmény kifejtett buzgalommal, tevékenységgel és fáradsággal itt-ott nincs eléggé összhangban, az nem a baromfitenyészetet irányítók igyekezetén múlt eddig sem, hanem inkább a gazdaközönség bizonyos egyoldalúságán ; hiszen láthatjuk hazánkszcrte is, hogy minden egyéb állomány, a baromfiállománnyal szemben, mondhatnók dédelgetett. Hogy ez az állapot kisebb- nagyobb gazdáink körében általában ilyen, annak több okát adhatnók. Az egyik ok mindenesetre az, hogy a gazdák legtöbbje alig van azzal tisztában, hogy valójában minő értéket képvisel a baromfi. Ahol mégis némi jelentőséget tulajdonítanak a baromfitartásnak, a legtöbb helyen helytelen utakon haladnak úgy a fölnevelés és gondozás, miként főként a tenyésztés terén. Felvilágosításban, kioktatásban ma már alig van hiány; s habár az még nem eléggé általános, azért tért hódított a gazdaközönség szélesebb rétegeiben is. Ámde a közönyösség s a megfelelő érdeklődés hiánya akadályokat gördít ez elé. Gazdaközönségünk túlnyomó részének közömbösségét abban kell látnunk, hogy nem mindenütt talál maga körül megfelelő baromfipiacot. A maradibb gazda ma is azt akarja, hogy a piacot vigyék ő hozzá s ne ő menjen, legkivált baromfigazdaság terén, még piacot is keresni 1 Temérdek kisebb-nagyobb keretű, sőt nagy részében elsőrangúan szervezett baromfitenyésztő egyesület munkálkodik világszerte, tagadhatatlanul sok üdvös eredménnyel. Amit a baromfitenyésztés terén számottevő sikerként az utóbbi évtizedeken e téren felmutatni képesek vagyunk, az úgyszólván kizárólag ezen egyesületek buzgó, szakavatott tevékenységének eredménye, nemcsak a külföldön, hanem hazánkban is. Hogy állami támogatás s egyes lelkes szakférfiak szellemi és anyagi tőkéje már oly jelentős eredményeket tudott felmutatni, az mind az egyesületi tevékenység retortáján át tudott tért hódítani és gyökeret verni. Fényes anyagi és erkölcsi eredménnyel lezárult kiállítások, tenyésztelepek létesítése, költőgépek beszerzése, az érdeklődők kioktatása és bevezetése, baromfipiacok teremtése stb., úgyszólván kizárólag az egyesületek üdvös tevékenységének eredményei. Mindezen egyesületek között tagadhatatlanul az első helyen küzdött az „Országos Baromfitenyésztő Egyesület“ hazánkszerte. Az eddig felmutatott anyagi és erkölcsi siker konstatálásánál csupán az az egyetlen ténykörülmény a sajnálatos, hogy az egyesületi tagok sorában a társadalom minden rétegét, osztályait derék elemek képviselik, ám amig a túlnyomó tagszázalék többségét a hivatalnoki kar, a latainer elem, a vasutas, az iparos és több ilyen derék társadalmi osztály képviseli, addig a szoros értelemben vett gazdaközönség az egyleti tagok sorában aránylag vajmi csekély százalékkal szerepel. Gyenge vigasztalásul szolgál az nekünk, hogy e tekintetben a külföld hasonló jellegű egyesületeinek ebbeli elemei is sokalta inkább más foglalkozási körökből, semmint eminenter mezőgazdák sorából valók! Ez pedig nem jól van igy! Kivált nem magyar hazánkban, ahol összgazdasági kultúrának érdekei egyaránt megkövetelik azt, hogy a gazdaközönség az eddiginél is nagyobb gondot és figyelmet fordítson a baromfitartás és a baromfitenyésztés aránylag mellőzöttebb ügyének! Az a lobogó, amelyet hazafias egyesületünk a körülötte sorakozók gárdájával együtt kezében tart, uj erőforrást, a vagyonosodás egy újabb terét nyitja meg a magyar gazdaközönség előtt. A mai súlyos, sőt eléggé válságos gazdasági időkben az olyan gazdasági időkben az olyan gazdasági ág föllenditése és istápolása, amely ma már a világpiacon milliárdnyi értékeket képvisel, nem lehet többé közömbös a magyar gazdaközönség legszélesebb rétegei előtt! Gyulai Gy. Károly. A borosedények nagysága. A borosedények nagysága leginkább az erjedés alkalmával jön tekintetbe. Erre nézve a következőket jegyezzük meg: Az erjedés előmozdítására inkább a nagy hordók alkalmasak, mert azokban nagyobb lévén az erjedő folyadék mennyisége, a hőmérsék gyorsabban emeledik, minélfogva az erjedés gyorsabban és tökéletesebben megy végbe. Némely vidéken azonban, ahol főkép fajborok előállitásával foglalkoznak, kisebb térfogatú edények használtatnak, ami abban leli magyarázatát, hogy alacsonyabb hőmérséklet az ilyen borok előálítására különösen előnyös. Nagy erjedő-edények ugyanis hűvös helyiségekben lassabban hülnek le, mint a kicsinyek: de meleg pincében lassabban is melegednek át. Ha tehát alacsony kőfokot kívánunk az erjedéshez és ha pincéink hidegek, akkor a kisebb erjedő edények célszerűbbek. Eléggé tudvalevő dolog, hogy a bor nagy hor
