Gazdák Lapja, 1909. november (8. évfolyam, 45–48. szám)
1909-11-14 / 46. szám
2-ik oldal. GAZDÁK LAPJA nov. 14. a nagyurak megunt poiitiájkának behódoltak, | hogy mire jön a tavasz, egy boronát kiutalja- I nak ezeknek kegyadományképen. Adnak egy tarka bikát annak a falunak, a melynek magyar fajta kellene, parcelláznak, tagositanak, szóval ellátják a kisbirtokosságot mindenféle tervekkel, a mikben azonban nincs köszönet. Csak a panaszaikat, a sóhajaikat meg nem hallják. Csak azt nem akarják majd megérteni, hogy a magyar népnek egyébre is van már szüksége, nemcsak az örökös gyámkodásra, hogy a malasztból, a sok szép Ígéretből már nem tud megélni s okos, gyakorlati, igazságos szociális politika után sovárog, a mely megélhetését, boldogulását biztosítja. Az idei tél panaszosabb lesz idelent a falvakban minden eddiginél. Mert szűkén mérte az egek ura és a magyar föld a termést s az áldatlan viszonyok letarolták még a reményét is annak, hogy egyhamar jobbra forduljon a magyar nép sorsa. A semmibevevés egyfelől, a nagybirtok hatalmi tobzódása másfelől, immár a végletekig elkeserítették a magyar kisbirtokosság százezreit. E télen összegyűjtve azokat a kifakadáso- kat, a melyek a nép ajkán kelnek szárnyra, bőséges adat lesz arra, hogy mi a magyarországi kisbirtokosság ügyét szivén viselők teendője? Mert elérkezett az az idő, hogy azokat a bajokat, amelyek a kisbirtokosság testén rágódnak, immár orvosolni kell, mert ma is oly mélyen vágnak bele a kisbirtokos osztály testébe, hogy már már pusztulással fenyegetik. A mostan következő tél után egy ugyan ilyen kegyetlen télnek jönnie nem szabad. Könyebben elviselhetőnek, derűsebb, boldogabb télnek kell jönnie; de ezt csak akkor érjük el, ha a mai áldatlan állapotok-, az idei nehéz tél-, keserű megpróbáltatások után hozzá fogunk azoknak a gazdasági érdekeknek megépítéséhez, amelyek a magyar földet és népét boldoggá teszik. Hogyan terjesztik nálunk a szimen- táli teheneket? Különös az a mód, ahogyan nálunk az államhatalmat kezelik azok,"akiknek az gondjaikra van bizva. Minden téren csak a voksokat biztosítják. Egyrészt a nemzetiségeknek kedveznek, másrészt azokon segitenek, akiknek megélhetése TÁRCA. Az átok fog. — Rege. — Rettenetes képe a pusztulásnak. Egész falvak egy darab kenyér nélkül. Ilyen Ínséges esztendőre alig emlékeznek még az öregek is. Ötven, száz ember megy együtt, egy csoportban — koldulni. Hajdan egyszerű, de jómódú gazdák, most földönfutó nyomorultak, kik kezüket könyörögve kulcsolják össze egy falat kenyérért. Akkori krónika-iróink vérvörös betűkkel jegyezték fel ezt az esztendőt. 1863. év, vájjon hány embernek hoztad el a legborzasztóbb, legnyomorultabb halált ? Az éhség ölte meg. Gyakran lehetett hallani ezt a rémes szót. Milyen hihetetlenül hangzik nekünk most, mikor, bár nehezen, de mégis csak megélünk. Pedig ez, bizony, megtörtént. Az a jó öreg ember, kitől e történetet elmesélni hallottam, nekem is megmutatta azt a darab, fenkőnek is beillő kenyeret, melyet abban az évben fakéregből, korpával egyelitve, sütöttek. De nem mindenki volt abban a boldog és szerencsés helyzetben, hegy bár ebből az ehetetlen, savanyú gyurmából is csilapíthassa az éhséget. Akinek volt gabonája egy egész évre való, milyen mesésen gazdag ember volt! Volt olyan is, kinek előző évekről több volt megmaradva, mint amennyire háza népének szüksége volt. Az el is adhatta. Százszoros árát vehette. Hiszen fiMinden gazdaságban s Európaszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb, nélkülözhetetlennek ismert, a gazda minden követelményének legmegfelelő „Eredeti Kalmár-rosták“ Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. Kalmár Zs. és T., Hódmezővásárhely különleges terménytisztító gépgyár és vasöntöde. Vezérképviselet: A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának Vezérügynöksége BUDAPEST, V., Váci-körut 32. ' 53—26
