Gazdák Lapja, 1909. november (8. évfolyam, 45–48. szám)

1909-11-14 / 46. szám

nov. 14. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal pedig, másokhoz viszonyítva, eléggé bizto­sítva van. A nemzetiségek azok, akik a mindenkori kormányoknak megfelelő képviselőket szállí­tották; ezért a készségükért azután a többiek, különösen a magyarság rovására, kedvezmény­ben részesülnek. Az államnál alkalmazásban lévők pedig azért részesülnek kedvezményben, nehogy eszükbe jusson ellenkező elveket vallani. Min­denre és mindenkire van tehát az államhata­lomnak gondja és tehetsége, csak a nemzet ge­rincét képező magyar kisbirtokosságra nincsen. Az szerintük nem baj, ha ezek pusztulnak, gyengülnek, csak azok, akikre biztosan számít­hatnak, erősödjenek. Mindezek abból az alkalomból tolulnak előtérbe és szinte erővel törnek elő toliunkból, hogy azt olvassuk, miszerint a „nép atyja“, a Budapest jobbparti üzletvezetőséghez tartozó ötvenegy vasúti bakternek adott kedvező fizetési feltételekkel szimentáli teheneket. A világért sem akarjuk ezt a körülményt azoktól a különben rosszul díjazott állami al­kalmazottaktól irigyelni. Szó sincs róla, azok is rá vannak a segítésre utalva. De mi azt más szempontból tartanók kívánatosnak. Mert azért, hogy néhány bakter ezen a ré­ven jobb üzletet csinálhasson és az ilyen ki­váló tenyészanyagból kapott ivadékokat drágáb­ban adja el a mészárosoknak, még sem tartjuk ildomosnak erre a célra az állam pénzét, ami­nek legnagyobb részét a teljesen elhanyagolt, semmivel sem támogatott kisbirtokosság adja össze az ő adófilléreiben. Ugyan hol olvasta valahol valaki, hogy ugyanaz, aki a vasúti bak­terekről olyan nagylelküleg gondoskodik, a ma­gyar kisbirtokosok közül csak egynek is jutta­tott volna kedvezményes árban szimentáli te­henet ? Pedig biztosíthatjuk, hogy ezzel a tényé­vel a hazai állattenyésztésnek nagyobb szolgá­latot tenne, mert az a kisbirtokos minden esetre ezt a tényt inkább a köznek szentelhetné, mint a vasúti bakterek. Régen sürgetjük mi már, hogy a segítést a kisbirtokosságon kell kezdeni. De addig, mig ezt a kisbirtokosság nem mint egy ember kö­veteli, addig nem lesz foganatja felszólalásunk­nak. Addig az állam hatalom mindenkinek jut­tat szimentáli teheneket, akiktől azután kisbir­tokosaink drága pénzen vehetnek majd tenyész- anyagnak valót, ha csak a mészáros nem viszi előbb a vágóhidra. (Magy. Lobogó.) Homok talajok termőbbé tétele! Nem lehet eléggé csodálkozni azon, hogy a mai terhes és költséges gazdálkodási viszonyok mellett hogy lehet megélni abból az 5-6 q. termésből, a melynél többet az ország homok talajai nem igen adnak. Nem zettek érte arannyal, ezüsttel, selyemmel bársonnyal. Kinek értéket képviselő ruha, ékszer volt birtokában oda adta — egy falat kenyérért. Akadt azonban olyan nábob is, kinek búzája, kukoricája egész kassal volt, mégsem sietett segítségére az éhezőknek. Dehogy is sietett. Sőt ellenkezőleg. Be­zárta, megvasaltatta köröskörül a mosolygó, incselkedő, hívogató, piros kukoricaszemeket, az acélos búzát, hogy rá ne éhezhessen, aki a sok életet meglátja. Bedeszkáz- tatta sűrűn. Nem férhetett hozzá már senki. Még a levegő sem. És jöttek az éhezők. És könyörögtek, térden állva. Vagyont ígértek egyetlen véka gabonáért. Felkacagott gúnyosan a gazda, a nyomorultakat szemlélve, és döly- fösen vágta oda: — Még nem adom el. Kapok én érte még többet is. Hihetetlennek látszik ez a lelketlenség, pedig meg történt valóban. Egy kis, vidéki városban talán még ma is emlékeznek az emberek a nagyapjuktól hallott regére, mely még sem volt mese s mely szólott go­nosz, fekete-lelkű pénzsóvárságról. ... Nőtt az ínség. Már nem múlt el egyetlen nap anélkül, hogy ron­gyos, éhes, fáradt csapat ne vonszolta volna át magát a városon. Az embereknek szivük vérzett erre a rémes látványra. Ott megy egy ember hófehér hajjal, hosszú, pát- riarkális szakállal. Nem megy. Dehogy megy. Csak tántorog. Minduntalan belekapaszkodik a cifra rácske­Rendkivül jutányosán, gyári áron alól eladók a következő teljesen használatlan gazdasági gépek, és pedig: 3 darab bácskai ekefő, 5 darab különböző nagyságú resicai acél eke, 3 darab 2-ős és 2 darab 3-as ekefő, 1 darab répa kapa, 1 darab vetési, 1 darab réti csuklós s 1 darab lánc borona; répa vágó, tengeri morzsoló, és 2 darab baromfi keltető gép. Megtekinthetők Szatmáron, Verbőczy-utca 3. sz. a. Eladásokat eszközöl Poszvék Nán­dor gazdasági szakirodája Szatmár, Kazinczy-utca 7. sz. 254' 3—2

Next

/
Oldalképek
Tartalom