Gazdák Lapja, 1909. augusztus (8. évfolyam, 32–35. szám)
1909-08-27 / 35. szám
4-ik oldal. GAZDÁK LAPJA aus. 27. eljárással kezelik. Ugyanis, a dohány tövén szemközt álló két-két levelet, egy kis összeköíős szárrészlettel együtt vágják le, s botokra aggatva, viszik a száritó pajtába. Törökországban a füllesztett leveleket 3—3 mtr. hosszú zsinórokra fűzik s a felfűzött zsinórt ugyanily hosszúságú pálcákra erősitik, 4—5 helyen felkötve. Ezzel azt érik el, hegy a felfűzött levelek nem csúszhatnak össze és az ide-oda hordozás alkalmával nem sérülnek. Hercegovinában újabban a Macedóniában divó szokás szerint a 3—4 mtr. hosszú pórékon, nem igen sűrűn fűzik a leveleket, a pórékat pedig 4-5 helyen megerősítve, pálcákra kötik fel. Franciaország legtöbb vidékén a levelet 1 */a—2 mtr. hosszú zsinórokra forgatva fűzik fel, de csak oly sűrűén, hogy a levelek 2—3 cm. távolságra legyenek egymástól. Hollandiában a letört s előzetesen füllesztett levelek főbordáit — kocsányait— 2/3-ad hosszúságban késsel felhasitva másfél mtr. hosszúságú pálcákra fűzik fel. A hasított kocsányu pálcafüzés Hollandiában feltétlenül szükséges, mert a vastag főbordának idejében való beszáradását csak is igy lehet biztosítani. A felsorolt különböző füzési eljárás természetesen megfelel az illető dohánytermelő állam klimatikus viszonyainak és az ottani dohányok fajjellegének épp úgy, mint a hogy nálunk a forgatva fűzés a legcélszerűbb és legajánlatosabb mód. Mindenesetre érdekes és tanulságos azonban a különböző eljárások felől is legalább főbb vonásaikban némi tájékozással bírni ; ugyanazért a jövő alkalommal a különböző szárítási módokat fogom majd ismerni. Magy. O. újság A Campbeli-féie talajmüveiés. Irta : Ruffy Pál. Erősen kontinentális kiimák alatt, az utóbbi években kiaszás okozta gyönge gabonatermés próbára tette a magyar gazda türelmét s csak a termények kedvezőbb értékesítésének lehetősége volt képes a pusztulással fenyegető veszedelmet némileg ellensúlyozni. Ezért a magyar gazda szívesen hallgatott meg minden jó tanácsot, a mely a száraz esztendő veszedelmét akarta mérsékelni s nem lehet csodálni, hogy a szaklapokat olvasók élénk érdeklődéssel kisérték a gazdasági sajtó cikkeit, a melyek a Campbell északamerikai tanár földmunkáló rendszerét ismertették. Eddig a szárazság ellen akként védekeztünk hogy a művelés alatt álló felső talajt gőz- vagy foga- tos-erővel, a viszonyokhoz mérten, lehetőleg mélyen, szántottuk föl, hogy a csapadék vizét mentül biztosabban konzerválhassuk. Az igy konzervált vizet pedig a talaj legfelsőbb részeinek porhanyitásavai lekötöttük. Campbell tanár pedig az egyszerű szántás Keresztszel*) A Budapesti Hirlap-ból vettük át. Szerző fordításában H. W. Campbell okszerű talajmüveiés cimü füzete a Pátria kiadásában 3 K 50 f, árban kapható. gunk, mint a csípős kenőcsök, vagy mustár alkalmazásánál, hanem valósággal orvosságot oltunk a szervezetbe. Nem tudjuk biztosan, hogy mi a hatóanyag. Vagy a hangyasav, vagy a méhek mérgének az a másik, kevéssé ismert alkotórésze, mely ellen immunizálni is lehet. Az előbbi mellett szól, hogy a hangyasav különböző formákban már századok óta használatos a csuz ellen. A spiriíus formicarumot már a legrégibb gyógyszerkönyvekben is említik. Voltaképpen nem más, mint borszesz, melyben jó ideig egy csomó hangya ázott. Csinálják mesterségesen is : 2 rész hangyasavból, 35 rész borszeszből és 13 rész vizből. Külsőleg használták csuz, köszvény, zsába ellen ; belsőleg mint izgatószert szivgyöngeségnél, A német paraszt házilag csinálja, úgy, hogy félig pálinkával telt palackokat belefektet valami nagy hangyabolyba. Egy csomó hangya belevész, s akkor csak össze kell rázni, s állni hagyni; néhány nap múlva kész az „ Ameisen- brantwein“. A hangyafürdő is közismert népies szer. Van azonban egy körülmény, mely arra utal, hogy nem a hangyasavban, de a specifikus méhmé- regben kell keresnünk a hatóanyagot. Terk ugyanis úgy tapasztalta, hogy igazi gyógyulás csak akkor áll be, mikor már a beteg immunis a méhcsipés ellen. A rheumás beteg teste kezdettől fogva másként viselkedik a méhcsipéssel szemben, mint az egészséges emberé. A csípést kevésbbé érzi fájdalmasnak, s a bőrének vizenyős duzzanata a szúrás helye körül gyengébb, elmosódottabb. A mint az ismételt méhcsipések nyomán beáll az immunitás, ez a vizenyős duzzanat egyre gyöngébben fejlődik ki, végül egyáltalán nem jelentkezik. A hangyasavval szemben nem képződhetik immunitás, még megszokás is alig. Ha tehát a gyógyulás egybeesik a méhcsipés elleni immunitás kifejlődésével, valószínű, hogy a specifikus méhméreg a gyó gyitó erő hordozója. Ezen a téren még sok minden vár kutatásra. Nagyon érdekes például, hogy a „Vitus-tánc“ nevű betegség, tudományos néven chorea, mely valami összefüggésben látszik lenni az izületi csuzzal, Phisa- ■ lix szerint madarakon méhcsipésekkel mesterségesen j előidézhető; további méhcsipésektől beálló immuni- í tásra a chorea is meggyógyul. Természottudományi Közlöny. A Magyar Nyugdíjbiztosító Részvénytársaság szat már megyei vezérképviselete Szatmáron, Kazinczy-utca 7, sz. 3—1 255
