Gazdák Lapja, 1909. július (8. évfolyam, 27–31. szám)
1909-07-30 / 31. szám
GAZDAK LAPJÁ julius 30 A kosárfüz ültetvények tulajdonosa sohase vágassa le telepeit úgynevezett bérlőkkel, hanem végeztesse ezt saját embereivel személyes felügyelete mellett, hogy helytelen metszéssel vagy alkalmatlan, ; tompa eszközökkel az anyatőke, vagy annak finom gyökérzete meg ne sértessék. A fűz lernetszésére hosszú fakarokkal biró nagy ollót használjunk, hasonlót az úgynevezett sövényollóhoz, azzal a különbséggel, hogy a kések mint a kis rózsaollónál, kissé meg vannak hajlítva és a fogantyúval tompa szöget képeznek. Ügyeljünk arra, hogy a fűz metszésénél különösen éles szerszámaink legyenek és tanácsos munkaközben a késeket időnként megélesiteni. A vesszőt közvetlenül a föld színe fölött a tőke mellett vágjuk le és el kell távolítani az összes vesszőt, a legkisebbeket is ; ha a törzsön száraz, azaz elhalt hajtás is van, ezeket el kell távolítani. Mint a gyümülcsfate- nyésztésnek, a füzfatermcsztésnek is legjobb erősítő szere a kés. Csak későbben, amikor az anyatőke kellően megerősödött, mintegy öt év múlva, lehet az úgynevezett tőkekötő üzemet bevezetni és akkor a füzeket három éven át metszetlenül hagyni, ami azonban csak erőteljes hajtású füzeknél jó talajon ajánlatos. Hogy az egyéves ültetés vesszőit, mint sokan feltételezik és némely füztenyésztő gyakorlatias eljárásnak mondája, ne pmetszük le, ez az eljárás legfeljebb akkor ajánlatos, ha az ültetvény dugványai különösen gyöngék voltak. Miután az összes vesszőket eltávolitottuk az ültetvényről, jelöljük meg a talajnak azon helyeit, ahol gyenge és apró hajtásokat kaptunk, karókkal és jelzőkkel, hogy ott téli vagy tavaszi trágyázást alkalmazzunk. A jó parcellákat trágyázni nem tanácsos, mert a fűz ennek folytán erős belképzésre hajlik, ami fonási értékét nagyban csökkenti. Azután veszszük a levágott füzvesszőket és az ültetvényen kivül lazán egy halomba rakjuk, úgy, hogy a törzsvégek egymás mellett és hegy hegygyei feküdjön. Ha az időjárás megengedi, akkor száraz napokat válaszszunk, mert munkát takarítunk meg magunknak azzal, hogy a füzvesszőt rögtön nyers állapotban osztályozzuk, még pedig 3 nagyságra osztjuk és csak azután kötjük össze csomókba. Ilyenformán a továbbültetésre alkalmas dugványanyagot könnyebben kivághatjuk és jobb áttekintésünk is van, ami a lehántas szempontjából fontos, mert a kis és közepes füzvessző sokkal értékesebb, mint az egészen nagy. A füzvessző osztályozására különösen alkalmasak üres hordók, amelyek belsejébe; rudat vagy lécet erősítünk meg, amelyekre két jelet csinálunk, hogy ilyformán a 3 különböző nagyságot megállapítsuk. Az osztályozást asszonyokkal vagy gyermekekkel végeztethetjük. A hordóba beállított vesszőket kezünkkel kihúzzuk, még pedig két hosszban. Akkor csak a rövid vesszők mint harmadik számuak maradnak vissza és 6-ik oldal ezeket a legközelebb álló munkás mintegy 30 cm. átmérőjű kötegbe fekteti és összefűzi. A fűz kötése úgy történik, hogy ez említett átmérőnek megfelelő mennyiséget néhányszor erősen a földhöz ütögetjük, azután‘egy vesszőt az igy előállított köteg köré csavarunk, még egyszer odaütöget- I jük és a kötővesszőt körülfektetjük, ezt is kissé megcsavarva, mert ezzel a vessző szívóssága fokoztatik; mindkét vess/ővéget becsomózzuk. Hogy a köteg úgynevezett kiszórását megakadályozzuk és a csomót | szilárdabbá tegyük, a köteg alá keresztkötést teszünk. | Kötésre persze csak olyan vesszőt választunk, amely hajlékony és szívós. A füzfaveszzőket most vagy rögtön eladjuk, vagy pedig a későbbi eladásig, vagy a tavaszi hántásig eltartjuk. A lemetszett zöld füzvesszők eltartása leghelyesebben úgy történik, hogy mintegy 40—50 köte- get egymáshoz helyezünk, pl. egy a földbe állított rúd vagy fa köré, úgy hogy a törzsvégek a földre kerüljenek, a kis füzek a középre és a nagyobbak kívülre. Azonkívül felül szalmával fedjük be a vesszőket ; eltartásra légvonatmentes, hüs helyiséget, pincét stb. választunk; meleg és nedves helyiségben megromlik a vessző, fekete és barna foltok keletkeznek rajta, amelyek fonásra alkalmatlanná teszik. Helytelenül alkalmazott m üt rágyaterm ékekről. Több helyen, ahol kálisóval mütrágyáztak, a várt eredmény elmaradt s igy abbanhagyták a további kísérleteket részint azzal az önmegnyugtató kijelentéssel, hogy a szóban forgó területnek bizonyára nincs szüksége mütrágyafélére, részint pedig abbanmaradt a kísérlet, mert a mütrágyafélék helyes alkalmazásával a gyakorlatban még mindig nincsenek eléggé tisztában nemcsak hazánkban, ahol a mütrágyafélék érvényesülésének köre kissebb, hanem a külföldön sem ott, ahol pedig a műtrágyázás hovatovább nagyobb területeket tud hódítani. Számtalan eset igazolja azt hazánkban is, hogy a kálival, amelynek pedig tagadhatatlanul nagy jövője van a talajjavítás terén, — de a szuperfoszfáttal is — rendszerint legalább is felületesen bánnak. A kedvezőtlen végeredménynél aztán a kálisót, vagy lefeljcbb a hagyományos „rósz esztendőt“ okolják, holott a hiba 100 eset közül 99-ben a helytelen műtrágyázásban rejlett. így, hogy csak néhány konkrét esetet is említsünk, akárhány uradalom a mütrágyaszert a legutolsó pillanatban, sőt elkésetten szokta megrendelni. ! A műtrágya gyártásával és szállításával foglalatoskodó ! vállalatok nincsenek mindig abban a kedvező hely- j zetben, hogy a hozzájuk torlódottan a legvégső terminusban beérkező megrendeléseket az utolsó piila- \ natbau is mesés gyorsasággal lebonyolíthassák. Ha i aztán az amúgy is megkésetten rendelt és igy későn szállított termék az utolsó pillanatban az uradalmakba I beérkezik, sietnek annak felhasználásával hamarosan
