Gazdák Lapja, 1909. május (8. évfolyam, 19–22. szám)
1909-05-14 / 20. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA május ! 4 előtt egyszerűen agyonhallgatni lehessen. Vád, de nem támadás célzatával tesszük e kijelentést, mert megvagyunk róla győződve, hogy ha annak a katasztrófának, mit immár kikerülni nem, legfeljebb enyhíteni lehet, a horderejével előre számot vetettek volna, sok nem történt volna meg, amit ma már visszavonni többé nem lehet. A vetések állása. Április hó első felében az idő nagyon is i szeszélyes, többnyire kedvezőtlen volt, meri alig múlt el nap vagy éjjel száritó szél és érzékeny j hideg nélkül, úgy, h*gy végeredményében sem az őszi, sem a korábban kelt tavaszi vetés nagy hasznát nem láthatta a lefolyt két hétnek, amely időszak arról is nevezetes, hogy több Ízben havazással súlyosbította a helyzetet. Eső többször volt ugyan, de kevés hasznot hajtott, mert a nyomában keletkezett erős szél, sőt vihar csakhamar szárazzá és cserepessé tette ismét a talajt, mi által a növényzet fejlődése folytonosan egyenlőtlen maradt, tehát az annyira kívánt erőteljesebb növés legfeljebb csak a délvidék egy hőbb részeire terjeszkedett, ahol az ősziek gyarapodását, sőt bokrosodását igen sok esetben még dicsérik is — " ■"■«» .. 1 "'.ti: ~ ~~— és csakis az őszi árpára és repcére panaszkodnak, amely két terményféleség a hoszantartó téli időjárásban sokat szenvedett. Az őszi árpa és repce különben az ország legtöbb helyén gyengén áll, sőt néhol oly annyira silány volt, hogy kiszárították. A délvidék nagyobb részében, Bácsinegyé- ben és a Tisza—Maros szögén, továbbá a Kiráíy- | hágón túli vármegyék túlnyomó részében és a Duna jobb partjának nagyobb részén a mostoha tavaszi időjárás dacára a őszi buzavetések és különösen a rozsok állapota kielégítő és részben jó, mert a vetések eléggé sürüek és többnyire mogfelelőleg bokrosok is. Ellenben az ország más részein, nevezetes a Duna bal partján, továbbá a Duna—Tisza közének felsőbb részein, a Duna jobb párján, azután a Tisza jobb és bal partján és végül Békés és Arad vármegyékben is elszórtan főleg a búza ad okot aggodalomra, mert egyes esetekben vagy ritkán kelt, vagy foltos lett, vagy pedig egyáltalában ki sem kelt. Ez utóbbi vármegyékben tehát nagy az egyenetlenség, igen kevés ugyanis a bokrosodé sűrű vetés, sőt némely helyütt annyira gyenge, különösen a búza, hogy a gazdák bizalma e miatt nap-nap után csökken. E vidékeken eddig is elég sok helyen történtek már kiszántások és ha az idő kedvezőtlen irányát továbbra is megtartaná, ez esetben a kilátások még kedvezőtlenebbé válnának, figyeEgy ócska történet. A „Gazdák Lapja* közic-rc crdemesiteít tárcapályázat«. Irta : Karácsonyi Vencel. Tavasz volt. A kecskefüz vékony, haj'.ós ágain bókolva hajlongtak a keskeny, hosszú levelek. A nap pazar kézzel szórta sugárkéveit a földre, mely oly sokáig nélkülözte annak áldó melegét. S most, mintha kárpótolni akarná magát, mohó gyönyörrel szívja magába az éltető sugarat, mint a szerelmes, aki rég nem látott kedvese forró csókjaiban annak lelkét is ki akarná szívni. Lágy, meleg szellő suhant át a zöldpázsitu réten, mely puha uszályával gyöngéden rezegtette meg az öreg kecskefüz leveleit fölöttem ; s karcsú fodrokat hajtott a mellettem levő kerek tó egyik szélétől a másikig. A tó szélét már körös-körül sás nőtte be, csak itt-ott csillámlott ki a viz közüle, csak itt-ott terpeszkedett közötte nagy, sárgaszirmu virágával a tavi rózsa. Nem messze tőlem, a kerek tó mellett, az uraság öreg bérese szántogatott. Fürtjei őszbe csavarodI tak már. Barna, szinte cserzett arcbőrére mély barázdákat vont az élet gondja. Alakja görnyedt, töpörödött, lobogós ingujját és fehér hajfüj tjeit meg-meg- Icbbentette a pajkos szellő. Fejét lehorgasztva ballagott lassan fehér ökrei s ekéje után. Csak midőn a tó mellett szántott ekéje, emelte fel kialudt tűzd szemeit az égre s ajkai mintha halk imát mormoltak volna. Megfigyeltem. S valahányszor a kerek, zöldvizü tó mellett elhaladt, ez a jelenet mindig ismétlődött. Kiváncsi voltam ennek okát megtudni. Alkalmat kerestem, hogy vele beszédet kezdhessek. Éppen a tó mellett jött. — Köszöntöttem. — Jó napot bátyám ! Köszöntésemet nem fogadta, hanem száraz, csontos kezét fölemelve, babonás félelemmel integetett a tó felé és felém ; mintha hallgatásra akart volna inteni. A ven kecskefüz előtt aztán megállította ökreit s csak akkor fogadta köszöntésemet. Elővette kurta- száru pipáját, tüzet csiholt; rágyújtott. Kérdőleg néztem reá. Zsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsmeget, kend-olajat raktáron tart és legjutányosabb áron szállít a Szaímármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szaimár, Rákóci-u, 36
