Gazdák Lapja, 1909. április (8. évfolyam, 14–18. szám)
1909-04-23 / 17. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA április 23' mezőgazdasági érdekképviselet, önálló jegybank j stb. stb, élénken foglalkoztatták a gazdaközön- | séget. De valamint a politikai küzdőtér szőnyegén levő kérdések az egyes pártok folytonos j összeütközését hozták magukkal, mely össze- j ütközések épen most válságossá teszik tör- i vényhozásunk menetét, ép úgy megdöbbenés- ; sei láttuk, hogy a gazdatársadalom a reá nézve rendkívül fontos kérdésekben nem foglal egyöntetűen állást, hanem az egyes politikai pártok vezérelveit követve maga is pártokra szakad, meddő vitatkozással tölti az időt s a nagyfon- tosságu kérdéseket megoldatlanul hagyja. Évek óta felszinen van már a mezőgazda- sági érdekképviselet kérdése. Számos nagygyűlés, ankét folyt le azóta, melyeken a legalaposabban megvitatták az érdekképviselet ügyét, j megállapodásra jutni azonban nem tudtak. Földmivelésügyi miniszterünk volt az, ki nem hagyta e kérdést elaludni, törvényjavaslatot készíttetett, hogy a gazdatársadalom megtéve erre j észrevételeit, kívánságait egyöntetűen juttathassa eléje. A megtartott értekezleteken bár megegyezés nem történt, annyit mégis elértünk, hogy a kezdetben uralkodó zűrzavar helyett két vélemény csúcsosodott ki, a kerületi és vármegyei rendszer híveié. Lapunk a legelsők sorában foglalt állást a mezőgazdasági érdekképviselet kérdésében. Évek óta fejtegetjük, hogy egész közéletünk és alkotmányunk is a vármegyei rendszeren nyugszik s az érdekképviseletet is ennek keretében tartjuk megoldhatónak. Viszont rámutattunk arra is, hogy a meglevő vármegyei gazdasági egyesületek romlását külön kamarák fölállításával előidézni hiba volna s inkább a meglevő intézményt kell fejleszteni és erősíteni, mint ennek romjain uj intézményt építeni. Több Ízben kifejtett álláspontunk helyességéről idők folytán a gazdatársadalomnak mind szélesebb rétege győződött meg s örömmel vegyes megnyugvással látjuk, hogy az országos bizottság által kiküldött hatos bizottság javaslata teljesen fedi álláspontunkat. Igaz ugyan, hogy e bizottságnak jelentésével még január hónapban el kellett volna készülnie s lapunk hasábjain több Ízben sürgettük is e jelentéstételt, de egyrészt a megígért terminus óta felszínre jutott aktualitások akadályozták e kérdés tárgyalását, másrészt a feletti örömünkben, hogy végre mégis dönteni fog e tárgyban a gazdaközönség, nem kívánjuk e késedelmet feszegetni. A kis gazda. A „Gixdák Lapja* harmadik díjjal kitüntatett tárcapályázata. Irta : Csáky Gusztáv. Pistuka, a Kis Mihály gazd’ uram tiz éves fiacskája, miután még kényelmesen egyet-kettőt nyújtózkodott az ágyban, óvatosan felemelkedik és körülnéz a félhomályba burkolt szobában. Hallgatózik; csend van. Lassan lemegy az ágyról, csendben, nehogy valakit felébresszen, gyorsan magára kapja könnyű és csak fehérneműből álló nyári öltözetét és odasompolyog a két nagyobbik ágyhoz. Óvatosan belenéz az egyikbe, aztán megelégedetten suttogja: — Édes alszik .... Ezt szüleinek egyikére értette. Aztán odamegy a másik ágyhoz, óvatosan tekint abba is; egészen föléje hajlik, aztán pajzán mosoly fut végig friss, piros-pozsgás arcocskáján és megnyugtatja magát csöndesen : — Édes is alszik , . . Már most, hogy melyik volt az első „Édes“, és melyik a második, mikor mondta az apjára és mikor az anyjára, azt csak ő tudná megmondani. De hiszen nem is ez a fő: Pistukának legalább i nem. Mezítelen lábacskáival fürgén és nesztelenül suhan ki a konyhába, onnan pedig, miután óvatosan, halkan, hogy szüleit föl ne ébressze, kinyitotta a konyha ajtaját, ki a szabadba, a pázsitos, gyepes zöld szőnyeggel bevont udvarra. A nap már fölkelőben van, de arany tányérja még nem látszik, csak pajzánul játszadozó első sugarait küldte szét, amelyek egyike már is táncolni kezdett a Pistuka kék szemein, mintha a felhőtlen kék égbolttal tévesztette volna össze ; azután átszalad a fitos orrocskájára és csiklandozni kezdi. Pistukát minden reggel ez az első napsugár szokta üdvözölni. Olyan pontosan ébred, hogy hajszálnyira eltalálja mindig a rendes időt. Kidörzsöli szeméből az álom emlékét is, aztán egy percig mélyen szívja magába a friss, üde, balzsamos reggeli levegőt. Ekkorra már előkerült az istálló háta mögül hü társa a „Hattyú.“ Barátságos farkcsóválással üdvözli kis gazdáját, vidáman körülugrálja és hogy üdvözlésének hathatósabb kifejezést adjon, egynéhányszor megnyalogatja a Pistuka kezét. Ez a reggeli kézcsók. Mindig örömmel pajtáskodik Hattyú Pistukával, de most mintha még jobban sietett volna hozzá, mint Zsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-oíajatf raktáron tart és legfutányosabb áron szállít a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesitő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36
