Gazdák Lapja, 1909. március (8. évfolyam, 10–13. szám)

1909-03-12 / 11. szám

2-ik eldal GAZDÁK LAPJA márc. 12

lázással foglalkozik. Az olyannyira elharapódzott visszaéléseknek e téren teljesen elejét veszi. Magánosok ezután csak szakértői engedelemir.el parcellázhatnak, az ár és a feltételek csakis olyanok lehetnek, hogy a vásárló gazda boldogulása biztosítva legyen. A fontosabb parcellázásokat a kormány közérdekűnek mondja ki és támogatja. A parcellázással foglalkozó intézetektől megköveteli, hogy a vevőnek öt évi visszalépési jogot biztosítsanak s a megüresedett birtokok visszavásárlására egymillió koronás alapot létesítsenek.

Kivándorolt véreink visszatelepítéséről is gondoskodik a kormány, árbeli és fizetési kedvezményeket nyújt nekik az állami telepítéseknél s megkönnyíti elvesztett honosságuk visszaszerzését. Egyenértékű ezen kedvezményekkel, hogy a visszatelepülök birtokközveti- tése feltétlenül megbízható kezekbe kerül.

Kiemelendő az a rendelkezés, hogy az összes birtokárverések a telepítési hatóságokkal közöltessenek, mely hatóságok költségmentesen tehetnek vételi ajánlatot. A nemzeti birtokpolitikának egyik legerősebb oszlopa lesz ez a szakasz, melynek helyes alkalmazása megakadáZsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat, raktáron tart és legjutányosabb áron szállít

a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36,

lyozza a nemzetiségi pénzintézetek biríokszer- zését oly módon, hogy a megvásárolt árverés alá kerülő birtokból az eddigi tulajdonos részére járadékbirtokot alapit. A járadékbirtokok keletkezését annyiban is előmozdítja e javaslat, hogy e célból létesítendő magánintézetek kedvezményekben való részesítését külön törvényben helyezi kilátásba.

A nagybirtok érdekében kimondja a javaslat, hogy az eladásra kerülő ötvenezer koronánál nagyobb értékű kötött birtokra az államnak elővételi joga van, s idegenek ilyen birtokot csak akkor vehetnek meg, ha holdanként ötven koronát fizetnek a telepítési alap javára. Újabb időben nagyon sok nagy terület ment át idegen honosok kezére s ez a rendelkezés gátat fog vetni a külföldiek birtokszerzésének. Másrészt az eladó kötött birtok tulajdonosa is jobban jár, ha birtokát a méltányos árat egy összegben fizető állam veszi meg. Az állam pedig a megvett birtokot önzetlen közvetítéssel juttathatja a földmivelő nép kezére.

Röviden ennyiben ismertetjük a nagy horderejű javaslat lényegét, melynél nagyobbszabásu intézkedés a nemzeti birtokpolitika érdekében a

fiflendemondik az állatvilágból.

A laikus közönség körében, sőt még azok közt is, kik a természet szabad ölén töltik életüket, a természettudományok körébe vágó számos mendemonda van elterjedve, melyek legtöbbje teljesen helytelen. Ezek a mendemondák nagyrészt hibás megfigyelésből vagy jó megfigyelésből levont helytelen következtetésekből származnak. A gazdálkodók körében, kiknek egész élete a szabad természettel van szoros kapcsolatban, szintén számos ilyen alaptalan mendemonda van elterjedve, melyekből néhányat a következőkben közlünk :

A denevér a természettudomány tanítása szerint a gazda szempontjából egyike a leghasznosabb állatoknak. A nép mégis sajátságos ellenszenvvel viseltetik ellene, ha sikerült egyet elfogniok, kiszegzik a kapura, hol a szegény állat hosszú ideig kinlódik, mig elpusztul. Erről az állatról általában azt hiszik, hogy megeszi a kéménybe tett füstölt szalonnát. Pedig a denevér kizárólag rovarokkal él s igy megfigyelés sem igazolhatta e vádat. A téves hiedelem csakis onnan eredhet, hogy a denevér a padláson, kémények környékén szokta meghúzni magát, nem törődve azzal, hogy van-e a kéményben füstre akasztott húsféle. Ezért aztán ráfogják az ártatlan állatra, hogy eszi a szalonnát, holott a kárt az egerek vagy macskák rovására kellene írni. Ilyen tévhit az is, hogy a denevér az ember hajába kapaszkodik. Innen van az, hogy a szobába tévedt állatt elől az asszsnynép kendővel takarja el fejét, nehogy a denevér hajába kapaszkodjék. Pedig a denevértől távol áll a rossz szándék : annyi ; tény, hogy ha a világosságtól elvakitva akarata ellenére beleröpül valakinek a hajába, abba annyira beleakad, hogy nem tud elszabadulni s ezért fogják rá,

■ bár alaptalanul a fentemlitett kellemetlenséget.

A medvéről még vadászok között is számos téves hiedelem terjedt el. így azt tartják róla, hogy egész télen át Megdermedve alszik. Igaz ugyan, hogy télen sokkal többet alszik, mint a többi évszakban, de alvása nem folytonos s inkább téli visszavonulásnak nevezhető. Azt is hiszik róla, hogy télen át a talpát nyalja és abból él. Pedig a medve nyáron is nyalja a talpát, de ez semmi összefüggésben nincs a táplálkozással, más állat is nyalja a talpát, még sem fogják rá, hogy abból él. Azt is mondják, hogy a medve nem