Gazdák Lapja, 1909. január (8. évfolyam, 1–5. szám)
1909-01-22 / 4. szám
jan. 23. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal hozzájáruljon. Ezen törvénytől függ a földbirtok helyesebb megoszlása a közép és kisbirtokos osztály előbbrehaladása. Ilyen alapokon kell, hogy nyugodjék az egészséges magyar birtokpolitika. Gazdasági egyesületi aktualitások. Gazdasági egyesületünket jelenleg két kérdés foglalkoztatja, az egyik a heremag tisztitó felállitása, a másik a Fogyasztási Szövetkezettől való végleges, a címben is kifejezett elválás. A földmivelésügyi kormány 1200 koronát bocsátott a gazdasági egyesület rendelkezésére azon célból, hogy egy a gazdák érdekeit szolgáló magtisztító intézményt állítsanak fel. Az igazgatóválasztmány kimondta, hogy a magtisztítót az egyesület saját kebelében létesíti s a szükséges lépések megtételére a titkári hivatalt utasította. Magtisztitással városunkban eddig is több cég foglalkozott, a gazdaközönség tehát ebbeli szükségleteit jól-roszul kielégíthette. Az uj magtisztító intézmény azonban fokozottabb mértékben kell, hogy a gazdák igényeit szolgálja. Véleményünk szerint az is szükséges, hogy az intézmény vezetője a kisgazdák által behozott magról, annak egyszerűbb eszközökkel való megvizsgálása után, szakértői véleményt is tudjon adni, hogy az vetésre mennyiben alkalmas, mik a hibái stb. Szükséges, hogy a kisgazdák magját kisebb mennyiségben csupán az önköltség felszámításával tisztítsa s egyben gondoskodjék arról, hogy az eladásra szánt magkészletekre kellő összeköttetések szerzésével megfelelő olcsó kamatú előleget tudjon adni, azon célból, hogy a gazdák az árfolyamok kedvező alakulását bevárhassák. Felemlítjük még azt is, hogy a magtisztító forgalmas, könnyen hozzáférhető helyen legyen, s hogy annak sürgős felállitása, tekintettel arra, hogy a tavaszi vetéstő^már csak rövid idő választ el, közszükséget képez. Azt hisszük, nem teljesítünk fölösleges munkát, midőn mindezeket az illetékes körök szives figyelmébe ajánljuk. Egy másik |aktuális kérdés a Fogyasztási Szövetkezettől való végleges elválás. Hogy miért akar elválni a Gazdasági Egyesület a kebelében alakult szövetkezettől, annak tárgyalása messze vezetne. Nincs szándékunkban e kérdést vitatni s ezzel a múlt sebeit újból felszakgatni. Az egész országban a gazdasági egyesületek a szövetkezés zászlóvivői s nagyon helyes volna, ha a mi gazdasági egyesületünk is ezekhez csatlakoznék. Azon körülmények, melyek a szakításra szekér. A máskor oly egyszerű szürke jég szinte életre kel a nap fényében, a hasábok megtörik és visszaverik a sugarakat, a szekér ragyogó rakománya olyan mintha nem is jeget, hanem kincset szállítanának. S bizony kincset kockáztat az ember a jég birtokáért: egészségét. A vízben gázolva jut hozzá a jéghez, a hideg időben a viz ráfagy a csizmákra. Vastermészet és edzettség kell ahoz, hogy a hideg lábíürdő ne támadja meg az egészséget. De amibe a városi ember talán belepusztulna, azt a gazda kiállja, anélkül, hogy meg is betegednék. Az időjárás változékonyságával való küzdelem megedzik és megerősítik annyira, hogy nem egykönnyen tud bármiféle viszontagság is erőt venni rajta. Délben a szekerekjhazavonulnak, s mivel a munka már rendesen folyik, a tiszt jelenléte nem szükséges, az ispán ur ebéd után vállára veszi a puskát és a vadásztarisznyát, füttyent a vizslának s megindulnak bejárni a határt. Előbb a jégveremhez megy a gondos gazda, hol vasrostélyon apró darabokra törik a jeget s úgy bocsátják bele a verembe. A határt csak igen vékony hóréteg borítja. A változó időjárás megolvasztotta a leesett havat, a búzatáblákon zöld foltok tarkítják a hó fehérségét. A hü kutya szimatolva szaladgálja be a vadász előtt a térséget, de a vadász egyúttal gazda is s nem annyira a vadat keresi szeme, mint inkább a vetéseket vizsgálja. Az őszi szárazság és az egerek pusztítása nem sok jóval biztatnak. A tél sem kedvező, a hó már majdnem elolvadt, a vetések takaró nélkül kénytelenek tűrni a hideget. Ilyen gondolatok közt halad a tiszt előre. A rövid téli nap vége felé közeledik, délután öt órakor már sötétedik. Vigyázni kell, ha vadat akar hazavinni. Ám a körvadászatoktól meg riadt nyulak nagyon messze kelnek s nem lehet ők e lövésre kapni. Egy fiatal süldő végre áldozatul esik, a kutya örvendve hozza gazdája lábai elé. Eközben a jéggel rakott szekerek is egymásután vonulnak be a majorba. Az utolsók tartalmát már nem tudják lehányni, az marad holnapra. Az ökröket kifogják, megetetik; ember, állat korán nyugalomra tér. Az ispán kiadja a másnapi parancsot, aztán családja körébe húzódik. Nemsokára csak az éjjeli őr kopogó léptei törik meg a csendet. Nagyvárosok lakói 1 kiknek idegeit a mindennapi élet lázas tevékenysége teszijjpróbára, megtudjátok-e érteni, s ha igen, megtudjátok-e becsülni a pusztai élet egyszerű gyönyörűségeit ? —-|. mely egyszerű, oicsó nagy munkaképességű s csak egy embert igényel, különösen kisgazdáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermihályfalván. Megtekinthető s megrendelhető a Szatmármegyei Gazd. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Szövetkezeténél Szatmáron, vagy annak bármely fióktelepénél 36 korona árban. Szabadalmazott « uj »kézi [venyige) szecskán
