Gazdák Lapja, 1908. december (7. évfolyam, 49–52. szám)
1908-12-04 / 49. szám
Fontos része a javaslatnak az, mely a kis exis- ; tenciákkal foglalkozik. A létminimum ugyanis ezután j 800 koronában állapittatik meg, ami annyit jelent, hogy a 800 koronát meg nem haladó jövedelem adómentes lesz. Ha most tekintetbe vesszük, hogy fenti jövedelem a gyakorlatban jóval többet jelent, mert senkisem jelenti be várható legnagyobb jövedelmét, s az adókivető közegek se keresik ezt, a javulás a múlttal szemben mindenesetre kitűnik. Még ezen javulás sem elégítheti ki azonban az igényeket, hiszen tudjuk, hogy pl. a szomszédos Ausztriában is a létminimum 1200 koronában van megállapítva. A kereskedők és iparosok érdekeit is szem előtt tartja a javaslat, amennyiben ezek a jövőben körülbelül oly mértekben lesznek adóval terhelve, mint a velünk egy vámterületen élő ausztriai szaktársak. Ezen intézkedés jelentékenyen megkönnyíti iparosaink és kereskedőink versenyképességét, amit megnyugvással konstatálhatunk a kis és középiparosok tehát az említett osztályok nemzetgazdaságilag legértékesebb elemei nevében. Mint a fentelmondottakból kitűnik, habár a javaslat nem is célozza az egyes osztályok helyzetén való gyökeres javítást, mégis több tekintetben haladást mutat a múlttal szemben, s örömmel látnánk, ha a javaslat mielőbb törvényhozási elintézést nyerne, hogy az uj évtizedet már igazságosabb és helyesebb adórendszer alapján kezdhessük meg. Á. P. 4-ik oldal. __ ____________GAZDÁK A háziállatok sószükségiete. A só a háziállatok takarmányozásában fontos szerepet játszik. Gyorsítja az emésztést, vérképző hatású, megkönnyíti az anyagcserét s a nehezen oldódó tápanyagokat felvehetővé teszi. LAPJA dee .4. Mivel az összes takarmányfélék tartalmaznak egy bizonyos mennyiségű sót, az állatok minden egyes etetésnél egy keveset magukhoz vesznek. A legtöbb takarmány azonban oly minimális mennyiségben tartalmazza a sót, hogy annak adagolása külön is szükségessé válik. Az állatok sószükséglete különböző, erre a kor, az állatfaj, a használati mód és a takarmányozás gyakorolnak befolyást. A legtöbb sót a birkák és kecskék igénylik. A helyes sóadagolás nemcsak a huslerakodást, hanem a gyapjú mennyiségét és minőségét is kedvező irányban befolyásolja. Kísérletek igazolják, hogy a naponta sóban részesülő juhok közel egy kilóval több gyapjút adnak ugyanazon takarmány mellett, mint azok, melyektől a sót megvonjuk. Gyakori eset, hogy a sót nem kapó birkák gyapjúkat eszik. A sertések sószükséglete teljesen a takarmányozástól függ. Ha erősen vizenyős takarmányokat etetünk, vagy olyanokat, melyek az emésztő szervek munkásságát zsibbasztják, mint az erjedési és savas takarmányok, akkor feltétlenül szükséges, hogy sót is adjunk. Ha a sertés tejmellékterményeket vagy konyha- hulladékot eszik, ami különben is sok sót tartalmaz, akkor a sózás nem csak felesleges, de ártalmas is lehet, mert az u. n. sómérgezóst okozhatja. Ezen betegség tünetei: a végtagok merevsége, gyomor- és bélgyulladás, hasmenés, étvágytalanság, gyengeség, súlyos esetekben görcsök, melyek nem ritkán halállal végződnek. A sómérgezés nemcsak sertéseknél, hanem más háziállatoknál is előfordulhat, ha véletlenségből túlságosan sok sót vesznek magukhoz. Hasas teheneknél különösen vigyázni kell, mc.it a túlsók só könnyen elvetélést okoz. Mérsékelt sózás ellenben igen jó hatása, mert a tejelválasztást nem csekély mértékben előmozdítja. A só szomjúságot idéz elő, az állatok több vizet isznak, amivel együtt jár az is, hogy a szilárd tápanyagokból is többet vesznek fel. Mivel pedig a só a felvett takarmányok élénkebb anyagcseréjét és jobb felhasználását teszi lehetővé, az igy előállított nagyobb tejmennyiség nem lesz tápanyagokban szegényebb, hanem a tej, zsir, fehérje és egyéb tápanyag százaléka ugyanaz marad. háztartást vitt. De még minőt, A képviselők egymásnak adták a kilincset. Ámde a hitelezők is. Szegény nagyságos képviselő ur, már mint Szilvássy csaknem bele őszült. Mikor még az árendát, meg a képviselői fizetést is lefoglalták... valósággal idegbeteg lett. — Vissza a faluba! — mondotta napról-napra. És amint mondotta, úgy is cselekedett. Cselekednie kellett, különben bajba keveredik. De hogy mégis csufondáros módon ne kelljen megvállnia a honatyaságtól, kapott egy kis — hivatalt. A vármegyéjének éhínség biztosává nevezték ki. És visszatére csendesen a faluba. Tele édes és keserű emlékekkel, meg rengeteg adóssággal. Kúriáját sem foglalhatta el még vagy két esztendeig. A bérlet csak akkor járt le. Meghúzódott tehát az anyósánál, ahol bizony mindig „igen“-nel kellett szavaznia. Különben baj és perpatvar zudult fejére. Anyósa lévén azon anyósok tipikus példánya, kik még cukrozva is nagyon — keserűek. megyét Szilvássy ur. Egy alkalmatossággal aztán odavetődött — a szigetre. A Dömösdi birtokára. Milyen látvány tárult szemei elé. A régi alacsony tornácos ház eltűnt, kastélyszerü épület emelkedett helyén. És micsoda berendezett gazdaság. — Szent Isten, kiálltott fel önkéntelenül. Hát hogy történhetett minden ilyen rövid idő alatt. — Hogy — hogy — mosolygott a baj’sza alól Dömösdi. Majd mindjárt megmondom. Aztán, mikor Szilvássy ur végtől-végig nézte a gazdálkodást, ujfent odafordult a házigazdához. — De az Istenért, mondja már kérem, hogy történhetett mindez oly rövid időn át ? — Megmondjam ! — De kérem. — Hát uram, kegyetlenül kerültem a politikát, akár a mérges kutyát. Dömösdiné e pillanatban érkezett és jelentette, hogy kész az ebéd. Aztán ellenállhatlan, sokat jelentő, édes mosolygással fordult a férfiak felé : — De urak, Ígérjék meg, hogy nem fognak politizálni. Mint „é h i n s é g“-beli kiséki biztos aztán járta a Zsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat, raktáron tart és legjutányosabb áron szállít a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36.
