Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-20 / 47. szám
4-ik oldal. GAZDÁK “LA PJ A nov 20 Nagyon tekintetes Eosenfcld József doktor ur! Szállók az úrhoz 1 Ön, miután alaposan megbírálta, lehordta tárcámat, idézeteket vett belőle és feljelentést cselekedett meg ellenem, feltételezem, hogy el is olvasta. És Ön, aki engem a »szociális és politikai tudományokra“, „irodalomra“ és „philosophiára“ kegyeskedik kitanitani, azt értette ki a tárcából, hogy abban zsidókról van szó ? Szegény varjak ! Ennyire még nem tévesztették össze őket senki és semmi mással. Ön azt állítja, hogy e cikkhez ..hasonló tartalommal kultur- és jogállamban Írás még nem került újságba és szó nem hangzott el nyilvánosság előtt büntetlenül és meg- torlatlanul,“ (!) Valóban nem tudtam, hogy a kétes értékű és szerintem határozottan kártékony varjakat ennyire védelmükbe vették azok a jelzett „kultur- és jogállamok.“ De mindegy; igy legalább tanultam valamit Öntől is igen tisztelt Doktor ur és most igazán reszketek attól az említett „büntetéstől és megtorlástól!“... Azért azonban valóban nagyon hálás lennék Ön iránt, igen t. uram, ha nekem megmutatni kegyeskednék, hogy hol van abban a szerencsétlen tárcában felhívás a szatraármegyei gazdákhoz . zsidó felebarátaink „kipusztitására és elűzésére“ ... 1 Én legalább, aki Írtam, nem találom meg. A „Csáky szalmájáéról is megemlékezni kegyeskedik. Ezt olyan tónusban iparkodik szemembe vágni, mintha e miatt a szálló ige miatt legalább is szégyenkeznem kellene. Pedig sokkal szebb vonás az, amely e kitételnek alapját képezi, sem minthogy azt egy Eosenfeld valaha megtehette volna. Érdekes kis története van ennek, pár sorral ellehet mondani. Szíveskedjék csak ide hallgatni; majd elmesélem. — Abban a korban történt ez, a mikor a jobbágy-világot élte szegény hazánk, mikor a jobbágy nem is volt ember, hanem a földesur házi állata, Egy nyáron a gazdag magyar mágnás, Gróf Csáky a befejezett cséplés után szegénységről, nyomorról panaszkodó jobbágyainak kérésükre megengedte, hogy a hatalmas uradalmakból összegyűlt óriási kazalakban álló szalmából annyit vehet ki-ki magának, amennyire szüksége van. A szalmából reggelre egy szál sem maradt. Azóta mondják, j hogy „elégett a Csáky szalmája.“ Történt azonban, hogy az uradalmat az Eszterházy-család vette meg. A szigorú uj földesur mikor látta, hogy jobbágyai cséplés után neki esnek a szalmának, kérdezte, hogy mi jogon teszik azt, m re azok azt válaszolták, hogy eddigi uruk miadig nekik ajándékozta a szalmát. „Ez nem a Csáky szalmája, hanem az Eszterházyé“ — felelt a földesur s azóta mondják olyan dologra, amit nem lehet csak úgy önkéntesen megbolygatni, hogy „ez nem a Csáky szalmája.“ — íme 1 Ezt tette egy földesur, egy régi magyar mágnás a jobbágy-világban. Ugy-e. hogy nem is valami nagyon szégyclni való dolog az a Csáky szalmája ? Hanem, hogy a varjaknak mi közük van a „Csáky szalmájáéhoz, azt nagyon szeretném megtudni. „Elő a vasvillákkal és öljük a zsidót tisztelt gazdaközönség! Mert Csáky ur igy óhajtja.“ — Azt hiszem nem tévedek, ha ezt öntől idézem Eosenfeld doktor ur! Ámbár egész nyugodtan nem hihetnék saját szemeimnek, amikor ezt olvasom, mert ilyesmit tárcámban a legnagyobb jóakarattal sem vagyok képes ! felfedezni, épen úgy, mint nem tudom elképzelni, hogy honnan veszi azon állítását, mely szerint: „Ön a fennálló világ- és jogrend ellen lázit Csáky ur!“ Arról a világ- és jogrendről valóban nincsen tudomásom, mely szerint ha a varjak káros voltáról Írtam „büntettek elkövetésére nyilvánosan felhívtam“ volna. Nem lazítottam. Legalább is azt hiszem, hogy a varjak elleni állásfoglalásom nem „lázitás a fennálló világ- és jogrend ellen“ s igy kénytelen vagyok a nekem juttatott „tragédiái hős-szerepet“ a legszerényebben visszautasítani. Hogy pedig a varjak „törvényesen bevett vallásfelekezetet“ képeznének, amint azt cikkébe* kétségbevonhatatlanul állítja, ezt eddig valóban nem tudtam. Tudomásul veszem 1 . . . Nem tételezem fel a kir. ügyészségtől, hogy denunciálása alapján a vád képviseletét ellenem elvállalja, de ha igen, attól tartok, hogy nem én, hanem ön, igen tisztelt Eosenfeld doktor ur fog „szavakat keresni“ és „zavarában nem fog tudni válaszolni.“ — S erre a zavarra el lehet készülve, mikor belátja ezt az Önt uagyon blamirozó tévedést. — Igen : bakot lőtt ügyvéd ur, d^ milyen bakot! — Kissé túlságosan | allegorice fogta fel az ügyet. Nem gondolja ügyvéd ur? Még ha volna is valami a dologban, akkor is csúnya dolog lett volng, árulkodni, de igy egy kissé Nagykikindai gyártmány. Bohn-féle sze bad. biztonsági átfedő cserép 272. szám. BOHN M. és TÁRSAI Nagykikinda és Zsombolya. Legrégibb, legnagyobb és legjobb telep e szakmában Ausztria - Magyarországon a BOHN-féle TÉGLAGYÁRAK Nagykikindán és Zsombolyán. Alapittatott 1864. — Legelőkelőbb referenciák. 50 millió évi gyértAa a cs. és kir. szab. Bohn-féle biztonsági átfedő cserepekből, vasoxyd természe- szetes vörös színben és kátrányozva. 8—10 Gyártmányok I BOHN-féle szabadalmazott biztonsági átfedő cserepek. 1 Legolcsóbb, legszebb tetőzet. Képes árjegyzék és minták kívánatra ingyen és bérmentve. Képv. Reiter L. és T., Illyés és Friedman, Schefteli S., Konreich T. fakeresk. által. Zsombolyai gyártmány. Szab. biztonsági préselt átfedé cserép 253. szám.
