Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-20 / 47. szám
november 20 GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal elsiette és elheveskedte a dolgot. Ezzel pedig a zsidóságnak nem használt, hanem ártott. Végtelenül sajnálom, hogy nem gyönyörködhet abban a hatalmas kacajban, ami cikkének a nagykárolyi zsidóságnál előidézett viszhangját képezi. Mindenki jól mulat egyikünk rovására és ez az egyik, az nem én vagyok. Ami a büntető törvénykönyv 172. §-ának második bekezdését illeti, az engem egyáltalán, még a legtávolabbról sem érdekel; van ellenben a büntető tör. vénynek egy második §-a is ős ez a 258. §. 1 Ez Önt most már jobban érdekli, mint az előbbi engem. Mint ügyvéd bizonyára igen jól ismeri: a rágalmazásról szól. Attól tartok, hogy most a §-sal nem mint ügyvéd, henem, mint magán ember is közelebbről meg fog ismerkedni, mely esetben nem én fogok ülni, mint azt megjövendölni volt kegyes, hanem Ön Ügyvéd Ur és akkor . . . még mindig lesz talán annyi kis maradék abból a „Csáky szalmájából“, amelylyel Önt, hogy legyen min ülnie, megajándékozhatom. Üres fenyegetésétől — legyen csak egészen nyugodt — megijedni eszem ágában sem volt. Sőt: tetszik nekem ez a kis hecc! A tárcában, habár névleg a már említett okoknál fogva a varjak említve nem is voltak, tekintettel, hogy „károgó“, a levegőben repülő és „tömegeikkel a napot elhomályosító“ lényekről volt szó, nem vagyok képes magamnak megmagyarázni, hogy honnan vette oda a zsidókat ? Vagy talán a zsidók repülnek is ? — Mindig okos, előrehaladt népnek hittem a zsidót, de enynyi előrehaladottságot még sem tételeztem fel róluk ! Ha bebizonyítja Ügyvéd ur, hogy a zsidók csakugyan repülnek, és, mint aki szintén nagyon szeretném ezt a szép sportot elsajátítani, azonnal kikeresztelkedem! Erre szavamat adom! Ezt azonban nehezen fogja bebizonyíthatni és végeredményben mégis csak oda fogunk kilyukadni, hogy bakot tetszett lőni. Akármit is csinálunk már most a dologban, ez el van sietve és csak rózsahegyi medve fog maradni, ha szatmári kiadásban is ! — Ön t. Ügyvéd ur felfedezte és kihalászta a rózsahegyi medvét, a boncolásnál én is segítettem, most pedig csak temesse el egyedül! Viszontlátásra a törvényszéknél! Csáky Gusztáv. * Nem foglalkoznánk tovább a dologgal, végeznénk a fentiekkel, de mi magunk és lapunk ellen is irányuló támadást látunk azokból, a melyeknek szemtanúi vagyunk. Nem tudjuk minek minősítsük ezen támadást ; megtévelyedésnek, halhicinációnak, rémlátásnak ? De úgy látjuk, hogy szinte rendszeressé vált támadásról van szó, a mely egy sajtóorgánum ellen irányul. . S gondolkozva e fölött; jellemezve látjuk ezzel a mi viszonyainkat s annak az osztálynak gondolkozás módját, a mely képes rémeket látni egy oly ártatlan cikkből, mint a milyen az inkrimitált tárca volt. A jurnalistika szempontjából szintén érdekes jelenség ez. Mert, hogy egy írónak, a ki minden cikkében, minden közleményében varjúról, verébről, fülemi- léről ir, ennek vagy annak hasznos vagy káros voltáról beszél, ilyesmit azután tárcacikkben dolgoz fel, hogy lehet ártatlan Írását felekezeti izgatásba betudni, nem értjük ? Mert, hogy a levegőben Kár, kárt kiabáló varjakra valaki ráfogja azt, hogy ezek nem egyebek, mint zsidók; ehez különös és élénk fantázia kell. És itt a mi részünkről is ismertetni óhajtjuk a tényállást, a mely a következő : Be akarjuk ezzel bizonyítani, hogy a „Kár . . cimü tárca Írója a legnagyobb jóhiszeműséggel irta meg cikkét, olyannal, mint a milyennel mi azt leközöltük. Csáky Gusztáv ur lapuuk régi munkatársa. Még október hó 19-én vettük tőle a „Kár . . .“ cimü tárcát s előbb is egy közleményt, a mely lapunk 41. és 42.. számaiban „Hasznos madaraink“ cim alatt jelent meg. Már ezen cikkében is azt mondja annak írója: „Kegyetlenség, szívtelen durvaság, müveletleuség és butaság a madaruk — hasznos madarak — pusztítása. Ha már annyira szeret valaki lövöldözni, van arra tér, de ne a hasznos madarakat bántsa. Ott van a varjú, csóka, szarka, tessék azokat irtani, azoknak a kártékonysága kiszámíthatatlan ..." Tovább azután azt mondja : „Csakhogy sokáig kell még addig várni, mig mi a civilizáció hasonló magaslatára fogunk állaui. Oroszországot nevezik Európa legbarbárabb államának. Menynyire csalódnak 1 Hisz Oroszországban már rég túlhaladott álláspont a madár-kér lés.. ..“ Ezekből az idézetekből tisztán kiviláglik a „Kár...“ cimü tárcacikk Írójának intenciója épugy, mint e lapok szerkesz őségeó akkor, a midőn a „Kár...“ cimü cikket leközölte. Mert még mielőtt a nagy attakot tudtuk volna, tehát Rosenfeld ur fenyegetésének napvilágra jötte előtt adtunk helyet e lap hasábjain egy másik munkatársunknak a „Varjúról és annak hasznáról“ Írott cikkének, amely élesen dokumentálja egyrészt azt, hogy olvasóink körében a „fekete sereg“ varjú seregnek értelmeztetek, másrészt, hogy a szerkesztőség is^ igy kezelte az ominózus varjú cikket, amint azt mint ilyet leadta. De hogy még jobban kézzelfoghatóan bebizonyítsuk a „Kár ...“ cimü tárca írójának minden más tendenciától ment voltát, ime ott van mai tárcacikkünk, amelyet a „Kár . ..“ cimü tárcával egyidejűleg vettünk Csáky úrtól s amelyet most Antal Gábor varjut védelmező cikkére leközlünk azért, hogy mindkét oldalról megvilágítva tárhassuk olvasóink elé a varjú káros, vagy hasznos voltának eldöntetlen kérdését. Ennyit a tényállásról. És most még egyet. Szeretjük, hogy ennek az ügynek folytatása is lesz és pedig ott, ahol hathatósabban is megfogják magyarázni Dr. Rosenfeld urnák, hogy máskor gondolja meg mit ir, mert az újság nem arra való, hogy rémlátások szüleményének tért nyisson s nem arra való, hogy egy megrémült ember blamirozzon egy egész osztályt. __________ Zs ákokaí, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat, raktáron tart és legjutányosabb áron szállít a Szatmár megyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36.
