Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-13 / 46. szám
november 13 GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal sajnál az ember tőle; riasztja, a mint birja. De megváltozik ám a sor, mihelyt a szántás ideje elkövetkezett. Ekkor ugyanaz a varjumadár kedves társa a szántóvető embernek, mert hasznos munkát végez oly szorgalommal, a miuő éppen madártól telik. Úgy, a mint az eke vasa belehasit az anyaföldbe és szép sorban fordítja a rögöt, a varjú is az eke nyomán halad ; okosságtól fénylő szemmel kilesi a csi- mazt, a kukaczot; nincs az a pajod, a mely kikerülné a madár figyelmét; ide is vág, oda is vág és megszedi a begyét a szántóvető legnagyobb ellenségeivel: a bogársággal, mely czimaz, pajod, kukacz alakjában vájkái, de nyugszik is a földben, hogy a mikor ideje megjött, kibújjék s folytassa életének pályáját, melynek javarésze kártétel. A mikor a bogárságnak járása van, a mikor az egér felszaporodott, akkor az eke vasa tömérdek eleven, káros, de jó madáreledelt fordít ki: ilyenkor nem egy, nem is két hanem akár száz varjú szállja meg a barázdát, hogy feiszedegesse a kártevők sokaságát, igy tiszta hasznot hajtson az embernek. Nem is nyúl az akkoron a kőhöz ! Ebben nyilatkozik meg a nép bölcsesége.“ Ezeket mondja Hermann Ottó és vele minden ember, a ki ismeri a varjú életét. A melyet én is megfigyeltem. Közvetlen közelről ott az én földjeimen a varjú-tanya szélén, a hol szabadon garázdálkodhatot a „fekete sereg.“ Megfigyeltem, hogy bizony rá szált a vetésre, kikezdte a kukoricát a gócéban, el is vitt a csirkefiókákbél. De ezért sem bántottam. Kergettem a hol és a hogy csak lehetett, puskával, kiakasztott varjú döggel, de nem pusztítottam. És nem pusztítja itt náiu.ik a nép sem. S inig hallom, hogy a másik határban, a varjú-tanyától messzebb fekvő helyeken annyi a sok bogár, pille és hernyó kár, a mennyit leimádkozni sem tudnak, nálunk bizony itt-ott ha tesz kárt a pajor, vagy a cserebogár. Sjén'ezt a varjú sereg munkájának tudom be. Azért tehát azt mondom én, hogy inkább maradjunk csak mi e tekintetben tudatlan, elmaradt nép és pusztítsák a varjut ott Oroszországban, de mi kíméljük ott és úgy a hogy lehet. Kíméljük a hol hasznát is látjuk, a hol a gazdaságra szintén nélkülözhetetlen. Mert inkább hasznos az, mint káros. Hasznos első sorban mint a vetések ellenségeinek, másodszor, mint az állatokat agyongyötrő rovaroknak és élősködőknak pusztítója. Ezért, pedig megérdemli, hogy ne pusztítsuk úgy, mint Oroszországban, a hol úgyis az a mottó „mindent elpusztítani.“ Antal Gábor. A cukorrépalevelek feltakarmányozása. Fejestül átlag félannyi mennyiségű levél arattatik a répaföldön, mint répa s igy pl. 320 métermázsa répahozamnál egy hektárról körülbelül 175 métermázsa levél volna nyerhető. Miután pedig a cukorrépalevélben vegyi vizsgálatok szerint D7°/o fehérje, 0 2% zsir és 4-6% nitrogénmentes vonatanyag van, ennélfogva 12‘5% szárazállomány hektáronkint 29 71/a kgr. fehérjét 35 kgr. zsirt és 805 kgr. nitrogénmentes vonatanyot adna. Ez körülbelül 95 métermázsa bükkönynek felelne meg, a mi métermázsánként 16 K-val számítva 240 K pénzértéket tesz ki. Egy métermázsa cukorrépalevél e szerint 1'3S korona értéket képvisel. A répalevelek legtermészetesebb feltakarmányozása frissen történik, ez azonban csak olyan helyen történhet, a hol korlátolt mennyiségben termesztenek répát. A legtöbb gazdaságban azonban a learatott cukorrépalevélnek csupán V* része takarmányozkató fel friss, zöld állapotban, egyrészt mert nem is tanácsos a friss répalevélből sokat etetni az állatokkal, másrészt mert a fonnyadt, esetleg kissé fagyott répalevél etetésével az állatok egészségi állapota is veszélyeztetve van. A répalevelek ártalmas hatása gazdag oxálsav tartalmára vezethető vissza, amely a répalevél szárazanyatartalmá- nak 10%-áig terjedhet. Ennek hatása pedig a vesék, a szív megbetegedésében s a csontozat elgyengitésé- ben nyilvánul. E betegségek a répalevelek túlságos sok etetése mellett gyakrabban szoktak fellépni s erős hasmenést, továbbá a szervezet elgvöngülését vonják maguk után. Elővigyázattal kell lennünk a friss répalevelek etetésénél. Ezt azáltal érhetjük el, ha a répalevelet szecskázva, szalma vagy szénával keverve etetjük, avagy pedig, — különösen teheneknél — főleg vajnyerés szempontjából kevés lisztet vagy korpát adunk a keverékhez, a mely a vajnak a levéltakarmányozásnál fellépő puhaságát csökkenti. Ilyen etetési módszer mellett is azonban a répalevelek fogyasztása csekély s ezért ajánlatos azok be- vermelése. A bevermelésnél a legszokottabb eljárás az, hogy a leveleket kis ideig kint a mezőn hagyják, azután kissebb rakásokba összehordva lehetőleg gyors tempóban vermekben elteszik s itt a kiásott földdel betakarják. Sokszor követik el azonban e módszernél azt a hibát, hogy a leveleket hirtelenében halmozzák össze holott feltétlenül kivánatos az hogy azok a be- vermelés előtt 8—14 napig a mezőn maradjanak és elfonnyadjanak. Ez azért szükséges, hogy víztartalmuk csökkenjen, továbbá a savtartalom erjedésbe menjen, a mi pedig csak akkor áll be, ha a levelek 80% kevesebb vizet tartalmaznak s a hőmérséklet a vermekben 50 fokra emelkedik. Ha a levelek víztartalma nagyobb, úgy vajsavas erjedés áll be, a minek következtében a bevermelt levelek elromlanák s a takarmányozásra teljesen használhatatlanokká válnak. A levelek fonnyadása továbbá, — mint azt Wuestonhagennak Hecklingenben tett kísérletei bizonyítják — a levelekben lévő oxálsavnak szétbomlását idézik elő, mi által tehát az oxálsavtartalom csökken s igy a takarmánynak felhasználandó levél izletesebb és | egészségesebb is lesz. Ezért kivánatos és célszerű a i besavanyitás előtt a leveleket még a mezőn elegendőképen fonnyadni hagyni; a mi természetesen nem me- gyen tápanyag veszteség nélkül, azonban a takarmá- j nyozás biztosabb keresztülvitelét biztosítja. A veremben az erjedésnél keletkező nedvesség kellő levezetésére kell ügyelnünk, a mit legcélszerűbben akként érhetünk el, ha a verem fenekét kissé ré- zsutosan ássuk, avagy a verem aljába elhelyezett szal- makötegeket rézsutosan rakjuk el. A nedvesség elvezetését elmulasztván a takarmány nagyon sok esetben íztelen lesz. — Az elrakásnál az említett részleteket figyelembe véve a cukorrépalevelekből jó takarmányt Zsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat, raktáron tart és legjutányosabb áron száilit a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36.
