Gazdák Lapja, 1908. augusztus (7. évfolyam, 32–35. szám)
1908-08-21 / 34. szám
aug. 21 GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal Egy és más a biborherérői. A biborhere’rövid tenyészideje folytán különösen alkalmas arra, hogy mint közbeszurt takarmánynövény ter- mesztessék, A talaj iránt e növény nem támaszt nagy igényeket ; megterem mindazon homok- és agyagtalajokon is, ahol a talaj sekély volta, vagy egyéb okok miatt a lucerna és lóhere már sikerrel nem termeszthető, ha az nem túlságos nedves. Legnagyobb terméseket a vékony vályogon szolgáltat. Az újabb tapasztalatok szerint, ha a biborherét augusztus végén, az Aiföldön szeptember hó elején elvetjük, s ha kedvező időjárás mellett még őszszel megerősödhetik, kifagyástól nem kell tartani. Nagyon sietni a vetéssel nem célszerű, mert az őszszel túlbuján fejlődő növény a vastag hótakaró alatt a megfulladás veszélyének van kitéve. Viszont különösen hűvösebb vidékeken szeptember elején túl vetni nem tanácsos, mert nem erősödik meg annyira, hogy a telet biztosan kibírná. Jgen hideg éghajlatú, exponált hegyes vidékeken termelése nem ajánlható. A vetőmag szükséglet kát. holdankint a szórtvetésnél 15—20 kg, sorvetésnél 12—17 kg. A vetés keresztülvitele céljából a kalászosok, vagy éppen egyéb nyáron letakarodó növény után, a talajt aratás után nyomban középmélyen megszántjuk, a beéredés után a vető-szántást eszközöljük s a magot rendes gabona sortávolra, vetőgéppel sekélyen alátakarva, elvetjük. A kikelt herét azon őszszel legeltetni nem ajánlatos, ha a tél fagya a talajt nagyon felszívta, fellazította, tavaszszál a megszikkadás után lehengerezzük. A kaszálással a teljes virágzás bekövetkeztéig várunk, ami rendesen május első felében következik be. Tavaszszal lassan indul, de csakhamar rohamosan fejlődik. Termése kisebb, mint a lóheréé, vagy lucernáé; tápértéke is csekélyebb, gyorsabban régi jókora birtokokból. — Igaz, hogy ezen is sok az adósság, de megvolt. És akkor eszébe jutott ifj. Fábián Imrének is, hogy haza jön. Kimulatta magút, megunta a várost s úgy gondolta, hogy épit egy csöndes fészket magának a régi udvarházban, a birtoka romjaiból. Meg is irta az édes anyjának, hogy megyünk, „hazajövök és viszek magammal egy szerelmes asz- szonyt is, akit fogadjon édes anyám leányának,“ Az özvegy asszony végtelenül megörvendett a hírnek és vele örült Bús János is. — Csak jöjjön, -— mondotta, ha kevés is már az, amiben elgazdálkodhat, de megélhetnek, van még vagy ötven hold cs itt van a bodoki malom is, nekem nem kell, én inkább újra visszajövök gazdának, had kg3'en az övék, — úgy sem soká élek. Visszairt tehát özv. Fábián Imréné: — Jól teszed fiam, hogy jössz, ámbár későn gondoltad rá magad. Mert bizony nagyon megfogyatkoztunk, alig maradt valamink a régi jókora birtokból. Ötven egynéhány hold, az udvarház és a rozoga bodoki malom, amelyet szegény édes apád Bús Jánosnak hagyott használatra élete fogytáig. Ő azonban lemond róla és odaadja nektek, ha szükségtek van rá. — így állunk. Jertek hát, ha azt hiszitek, hogy itt boldogok lesztek .................. És az ifjú pár eljött, Bús János újra bekerült az udvarba botos ispánnak (felszökött a cime) s az öreg bodoki malomban ma a fiatalok szedik a vámot. elfásul, az állatok szőrözött levélzete miatt eleinte nem eszik oly szívesen, de ha megszokták, kissé fonnyasztva egész jól megeszik. A takarmánytermés levétele után a föld korai tengerivel, csalamádéval, vagy más nyári takarmánynyal azonnal bevethető, vagy pedig repce és más ősziek alá igen jól előkészíthető. —r. % IViéhészet. Rovatvezető: Csiszéri Nagy Samu. Fehér lepelként vonja be tarlómezőnket a tisztesfű, a méhészek oly kedves virága és szólítja munkasorba újból kedves bogarainkat. Mig júliusban néperős törzseinknél is csak gyéren voltak láthatók méheink a röplyuk előtt, akkor is legfeljebb a mézkészlet megvé- delmezésére kirendelt őrméhek, melyeknek az unos- untalan alkalmatlankodó rablóméhek elűzése adott legtöbb gondot, a lépesités szünetelt; majd lemondva minden jobb jövőről, csak a télre gondoltak s már heréiket is üldözték: most a tisztesfűről megindult hordás egy újabb és hasznos munkaévadot nyitott meg részükre. Újból megkezdik a lépépitést, ami mintegy természetes következménye is a nagyobb méretekben szintén megindult fiasitásnak. A lépek szélein levő sejtek ismét tükröznek a friss méztől, sőt figyelmesebben szemlélve egyik-másik erősebb első rajunknál bepetézett heresejteket is találhatunk. Kétségbevonhatlan jele ez annak, hogy a család teljes erejében van s ha az időjárás állandóan kedvező, a megoszlásra gondol. Mert herét hiába nem, de csak azért nevelnek, hogy a nevelendő fiatal anya megtermékenyülése biztosittassék. Szóval ilyen jó esztendőben gj'akran megesik, hogy az első raj ismét rajt ereszt. Ezt unokarajnak nevezzük. Hosszú nyár és enyhe ősz mellett talán még ez is öetelelőképes lesz, legtöbbször azonban az unokarajok megmaradása kétséges. Azért, ha ilyen mégis több jelentkeznék, egyesítsük vagy anyacsaládjuknak adjuk vissza őket, mert ha jó virány mellett úgy ahogy betelelnék is magukat, tavaszszal elpusztulnának. Ilyenkor szóval ne örüljünk már a rajoknak s ha e hajlam mégis felébredne bennük, megszüntethetjük ezt mézes lépeik kiszedésével, ezek kipergetésével, vagy még azzal is, ha kiszedett lépeiket műléppel pótoljuk s ezeket építtetjük ki velők. Viszont a tőlük elvett lépeket gyöngébb első vagy másodjainknak adjuk be. Ezek kevésbbé lévén igy lekötve az építéssel, inkább a fiasitás nevelésére, továbbá himpor- és méz- gyüjtésre adhatják magukat. Különben pedig a tavaszi munkálatoknál ajánlott egyenlősítés képezze gondunkat most is. Sőt most még fokozottabb mértékben, mert ha tavaszszal kényelemszeretetből, gondatlanságból, avagy azért, mert nem értünk rá — elmulasztottuk is: főhordás következett utánna, tehát volt reményünk arra, hogy a természet majd segít. Most azonban már mindinkább közeledünk a télhez s egész tőkénk elpusztulhat, ha eltévesztjük szem elől, hogy telelőbe csak jó anyával rendelkező olyan törzs mehet, melynek népe őszszel legalább négy léputcát betölt, 8—10 kilo méze és 2—3 himporos lépje van. Ip/i uj W <\u/.l Egyesület Fogyaszt. mely egyszerű, oicsó nagy munkaképességű s csak egy embert igényel, különösen kisgazdáknak és szöíiőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermiháíyfalván. Megtekinthető s megrendelhető a Szatmármegyei G azd. Értékesítő Szövetkezeténél Szatmáron, vagy annak bármely fióktelepénél 38 korona árb an. mmm,
