Gazdák Lapja, 1908. augusztus (7. évfolyam, 32–35. szám)
1908-08-21 / 34. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA tokos osztály megmentését célzó intézkedések megérdemlik, hogy csatasorba állítsák a gazdatársadalmat, mert ezek mikénti intézésétől függ a magyar mezőgazdálkodás és ezzel a magyarság megerősödése. Tenyésszünk újra magyar marhát! Valahányszor a magyar marha pusztulásáról olvasok, harag fog el és fájdalom is, amennyiben tudom, hogy mit vesztettünk el, mi magyar gazdák azzal a sok elpusztult magyar jószággal, amelynek helyét a kényes, tarka marha foglalta el. Nem magamról beszélek, mert én nem hagytam félrevezettetni magam, sőt irányítottam másokat is, akiket tudtam; parasztokat itt, a Kővárvidékén, akik azután megmaradtak a magyar marha mellett. Hogy azonban itt is megfogyott a számuk, észre lehet vermi a faluk gulyáján is, a vásárokon is. Bezzeg másként volt ez a nyolcvanas, sőt még a kilencvenes években is. Akkor híres volt a kővárvidéki marha, kaptunk is jó árt érte és eltudtuk adni itt helyben is. Ma hiába kínáljuk, azt mondják, hogy tarka kell nekik inkább, még igavonónak is. így állunk. Persze, hogy könnyű igy a paraszt embert rákapatni a tarkára, hamarosan túlad a magyar tehénen és vesz „sveicit“ s csak azután látja, hogy mire jut vele, amikor kint a hegyi legelőn meghűl, elvetél vagy elsatnyul a jószága. És úgy tudom, hogy igy van ez mindenütt. így van az Alföldön, igy Erdélyben, Máramarosban. itt-ott csak hírmondója maradt a régi híres magyar marhának s ma már a háromszéki havasokon szintúgy, mint a máramarosi hegyeken tarka pinzgaui marha legel. aug. 21. Furcsa tenyésztési irány ez, és bizony én azt hiszem, hogy előbb-utóbb megboszulja magát. Mert célravezetőnek nem látom. Nem tudom megérteni például, hogy a nagyobb uradalmakban mért használnak tarka ökröket, amikor a magyarnak nincs e tekintetben párja és nem tudom megérteni, hogy a folytonos kísérletezés után mért nem térnek vissza a mi tenyésztőink legalább ott, ahol a magyar marha diszlésének előfeltételei megvannak a magyar tehenek, ökrök tenyésztésére és nevelésére ? Vagy talán nem olyan az a magyar jószág jövedelmezőség tekintetéből, mint sok tarka? Nem igénytelenebb-e, nem edzettebb, nem tenyészképes ? Ezt nem akarom elhinni, hogy csak egy tenyésztő is vallaná, aki ismeri például a S p e r k e r-féle, vágj gróf Teleky-féle javított erdélyi magyar marhát. És hogjr nem jövedelmezne annyit, ez sem áll, mert bizony ha a magyar ökröt akár a külföldre, akár a hazai olyan gazdaságokba adjuk el, amelyek fekvésüknél fogva nem alkalmasak a magyar marha tenyésztésére, megkapjuk érte a tisztességes árt. Ezzel azonban nem azt mondom, hogy megint derüre-borura csak magyar marhát tenyész- szünk mindenütt, ez megint nem cél, de igenis szükség van arra mindenütt ott, ahol legelő vagy havas áll rendelkezésünkre s ahol már a helyi viszonyok sem kedveznek a tarka marhának Tenyésszünk újra magyar marhát! Redukáljuk azt a nagy visszaesést, amely az utóbbi években a statisztika szerint átlag egy évben 75 ezerre rúg. Tehetjük ezt annál is inkább, mert hiszen látjuk, hogy a tarka marha semmiképen sem pótolja az elveszett szürke marhánkat, sőt mondhatjuk, hogy bizony az ott, ahol a magyar marha létjogosultsága meg van, egyenesen kárral járt egyesekre és a köztenyésztésre is. Antal Gábor. A bodoki malom. Irta: Ágh Endre. Harminc esztendei hű szolgátata jutalmául örökülte Bús János a bodoki malmot. Megboldogult Fábián Imre hagyta rá, hogy legyen miből éldegélnie hóta napjáie, fis amikor beült a rozoga malomba, egyszerre ur lett, mert a vámszedésnél egyéb dolga alig akadt. — Ráért szétnézni a tagban is, már mint özv. Fábián Imréné tagjában. De valahányszor végig ment a dűlőn, mindig mintha valami búskomorság fogta volna el, látván a sok parlagot, a gyönge termést, a szomorú gazdálkodást. És egyszer elő is állott vele: — Nem jól van ez igy nagyasszonyom, ma-holnap belepusztulunk, ha nem igyekszünk. A nagyasszony felsóhajtott: — Mit tévő lehetek tehetetlen özvegységemmel ? — Üres a magtár, a pajta, a szérüskert, nem jól van ez igy, haza jöhetne a nagysás ifjú ur. — Hiszen haza, de nem akar. — írja meg neki nagyasszonyom, hogy jöjjön s j úgy Írja, hogy siessen, mert sir utána a föld. Inkább én magam is eljövök és segitek neki, úgy sem nekem való az a nagy uraság ott a bodoki malomban. De bizony elmúlt egy félesztendő is és ifj. Fábián Imre még sem jött. Azalatt az idő alatt ismét megfogyatkozott a termés, megfogyott a föld is, mert bizony ami adót, terheket kellett fizetni utánna, nem bírta, el kellett hogy adjon a nagyasszony jókorát a bodoki dűlőből. Bús János szomoruaan nézte ezt a pusztulást. — Már csakugyan rosszul állunk, végünk van, sóhajtozott. Még egy ilyen esztendő és nem marad hírmondója sem a régi Fábián birtoknak. Jól jövendölt az öreg. Az a rossz esztendő csakugyan eljött és megint elvitt egy tagot. — Hozzá ifj. Fábián Imre is biztatta az édesanyját, hogy sohse kínlódjon a földekkel, adja el őket, neki úgy is pénzre van szüksége, mert sokba kerül a városi élet, meg azután készül megházasodni is. És az özvegy hallgatott a fiára, eladogatta a földeket sorba mind. Amikor eljött a második ősz megboldogult Fábián Imre halála után, akkor már csak egy tag volt a Minden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb W&T „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagíisztitó-gépek. "M Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minciört követelményeinek legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szeleid és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt ' tart és eladásodat eszközöl ,Szatmármegyei, Gazd. Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5. szám. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rostayyár.
